Téma:fájós láb
Készítette:karel
Dátum:2010.01.22, Péntek 17:52
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: fájós láb


Hi!


"...papagajoknak max 2x/hetente szabad adni csak feherjet. A tul sok feherje nagy teher a vesere, koszvenyt okozhat es serkenti a hormonalis allapotot."

Azért az idézetben szereplő első mondat így, ebben a formában hülyeség. (Meg a második mondat második fele is, de arról később...)
Egyrészt hogy-hogy csak hetente kétszer? Másrészt meg ha hetente kétszer, akkor az mennyi, 2x1 kiló? Esetleg 2x0,00000000001 gramm ?
Maradjunk annyiban hogy minden állatnak megvan a saját (fajra, életkorra, aktivitásra-élettani állapotra jellemző) táplálóanyag szükséglete. Ennek megfelelően minden állatnak megvan a fehérje, zsír, szénhidrát, stb szükséglete, amit ezeknek tudatában (milyen fajú, milyen korú, milyen élettani állapotban lévő-milyen aktivitású állatról van szó) kell kielégíteni. Ha kicsit jobban belebonyolódunk, látni fogjuk hogy minden állatnak a fajától, életkorától és élettani állapotától-aktivitásától függően különböző mennyiségű és minőségű táplálóanyagokra van szüksége. A mennyiség talán nem szorul magyarázatra, a minőségről meg annyit, hogy jó minőségű nem csak attól lesz a takarmány hogy az adott állat egészségi állapotát hátrányosan nem befolyásolja – (értsd pl.: papagájok számára nem adunk penészes magot, mert az az egészségi állapotát hátrányosan befolyásolhatja) – hanem olyan takarmányt biztosítunk számára, amely az adott fajú, életkorú, aktivitású egyed számára szükséges beltartalommal rendelkezik, és a takarmányokban lévő táplálóanyagok megfelelő formában, számukra könnyen feltárható módon vannak jelen. Például vegyük a legkiválóbb minőségűnek hirdetett hullámos papagáj magkeveréket (halvány fogalmam nincs hogy melyik az) ha azt odarakod egy lóri elé, hiába az egyes összetevők fizikailag tökéletes minősége, az nem hogy nem lesz kiváló takarmány, de szart sem fog érni. Lesz egy olyan takarmányod, ami nem elégíti ki a madarad igényeit. Ugyanis nem fogja tudni a számára megfelelő módon hasznosítani. (Csak a szükségesnél lényegesen nagyobb ráfordítással és rosszabb hatásfokkal fogja tudni hasznosítani.)
Gondolj bele, a madaradnak (állat) a teste miből épül fel? Egyrészt vízből, (okos emberek szerint a test kb 70-75 %-a víz) másrészt szilárd anyagokból. A szilárd anyagok tovább bonthatók (csak nagy vonalakban) szerves anyagokra és szervetlen anyagokra. Szervetlen anyagok tovább bonthatók vázalkotó anyagokra, nyomelemekre, semleges hatású anyagokra, míg a szerves anyagok a test felépítésért felelős anyagokra, energiatároló tartalék tápanyagokra, biokatalizátorokra.
Amennyiben a madarad működik, üzemel, azaz él, akkor nyilván anyagcseréje is van. Az anyagcsere pedig az élő anyagra jellemző megnyilvánulás, amely az élő egyed élettartama során folyamatosan tart, és az élő egyed, valamint a környezete szoros kapcsolatát jelenti. Ennek részei az asszimiláció (beépítés, azaz az állati test a környezetéből anyagokat vesz fel, beépít és használ) illetve a disszimiláció (leépítő folyamat, azaz anyagok használódnak el és kerülnek ki a környezetbe). Tehát az életfolyamatok során a testfelépítő anyagok szakadatlan átalakulásban, változásban vannak. Az állategyed a saját testének működéséhez szükséges anyagokat a környezetéből veszi fel (táplálkozás), majd oda juttatja vissza (ürítés, elhullás). Mivel a madarad nem az eredeti elterjedési területén van, hanem nálad otthon, bezárva, ezért az ottani környezettel fog kölcsönhatásba kerülni. Viszont mivel be van zárva, és gyanítom hogy a lakásodban nem nő gondozatlanul mindenféle növény amivel a madarad önállóan el tudná látni magát, neked takarmányoznod kell őt. Takarmányozás során pedig az állategyed táplálóanyag szükségletének maximális kielégítésére kell törekedni. (irányított táplálkozás) A táplálóanyag szükséglete pedig aszerint fog alakulni, hogy milyen fajú (ez már önmagában elég alaposan leszűkíti a számára hasznosítható takarmányok körét) milyen korú és milyen aktivitást produkáló egyedről van szó. Ugyebár a fiatal egyed esetében a felépítő azaz asszimilációs folyamatok túlsúlya a jellemző (egészséges egyedet feltételezve), míg középkorú egyed esetében a felépítő és lebontó folyamatok egyensúlyi állapotban vannak, majd öregkorra a lebontó, leépítő folyamatok kerülnek előtérbe. Az anyagcsere folyamatok egyensúlyi állapota biológiai szempontból rendkívül jelentős. Ez pedig takarmányozással nagymértékben befolyásolható.
Ugyebár a takarmány a takarmányozás során használatos mesterséges és természetes növényi és/vagy állati eredetű táplálék. A táplálék pedig az állati test számára fontos anyagok összessége. Ha a takarmányok összetételét vizsgáljuk, akkor nem meglepő módon hasonló összetevőkre tudjuk bontani, mint az állati testet, (viszont ezeknek az összetevőknek az arányai takarmányok típusától függően különbözőek lesznek mind egymástól, mind az állati test összetevőinek arányától). Azaz a takarmánynak is, csakúgy mint az állati testnek van I.víztartalma, és II.szárazanyag tartalma. A szárazanyag tartalom itt is tovább bontható A> szerves- és B> szervetlen anyagokra. A szerves anyagok (1) N tartalmú, (2) N mentes és (3) járulékos anyagok. A szervetlen anyagok lehetnek Makro anyagok, mikro anyagok valamint mérgező vagy semleges hatású anyagok.
I. A víztartalom a takarmány fajtájától, kezelési módjától függően változó. Pl.: lédús takarmány, (gyümölcs, zöldség) víztartalmánál alacsonyabb a frissen betakarított gabona víztartalma, de még ennél is alacsonyabb a légszárazra szárított szemestermény (tudod amit zsákból etetsz a madaraddal) víztartalma. A víztartalom meghatározza a takarmány ízletességét; eltarthatóságát; etethetőségét; tömegét; kezelhetőségét; táplálóértékét; étrendi hatását; beltartalmi értékét.
II: A szárazanyag: a takarmányminta szárítás után visszamaradt része A takarmányok táplálóértékét a szárazanyag összetétele nagymértékben meghatározza.
Ez szerint beszélünk terimés takarmányokról (alacsony energia tartalom, magas rost és víztartalom jellemzi) és koncentrált takarmányokról. (magas energia, csekély rost tartalom jellemzi)

(1)A takarmányok N tartalmú szerves anyagai olyan, nagy tömegben előforduló szerves anyagok, amelyek N-t tartalmaznak és nitrogén vizsgálattal kimutathatók. (van rá egy csomó módszer) Az ide tartozó szerves anyagok élettani jelentősége az állati szervezet számára meghatározó. (Az élet a földön N-hez, O-hez és C-hez kötött....)
Nyersfehérje a takarmányban lévő összes N tartalmú anyag. A N tartalmú anyagok tovább bontva lehetnek fehérje szerű anyagok és valódi fehérjék.
Emészthető nyers fehérje a takarmányban lévő emészthető N tartalmú anyagok összessége.(feletetett nyers fehérje - ürülék nyers fehérje)
Emészthető valódi fehérje a takarmányban lévő, állat számára hasznos, emészthető igazi fehérje mennyisége. (feletetett fehérje - ürülék fehérje)
Tehát tény, hogy a takarmányok (tudod, a táplálék) tartalmaznak fehérjéket. Erre szükség is van, hiszen mint tudjuk, a fehérjék az állati test építő anyagai.
A valódi fehérjék tulajdonságai:
fajspecifikusak
hőérzékenyek
vegyi érzékenyek.

A VALÓDI FEHÉRJÉK CSOPORTOSÍTHATÓK:
A.Egyszerű fehérjék, azaz proteinek (Csak fehérjeszerű anyagot tartalmaznak, hidrolízisük során csak aminosavak keletkeznek)
I. Vízben és enyhe savakban oldhatók
II.Vízben és enyhe savakban nem oldódók (emészthetetlenek, pl a bőr, a toll és a szaru fehérjéi)
B.Összetett fehérjék, azaz proteidek
Ezek a fehérje részen kívül egyéb anyagokat is tartalmaznak. (Takarmányban kevés van belőlük, de fontosak)

Mint minden táplálóanyagból, fehérjéből is csak annyi hasznosul, amennyi az emésztés során felszívódik. A fehérjék emésztéskor hidrolízissel aminosavakra bomlanak. Az aminosavakat a vékonybél hámja szívja fel.
A zsírokkal ellentétben a fehérjéket csak kis mértékben raktározza a szervezet, így folyamatos felvételüket a napi takarmányozással kell biztosítani.
Az állati szervezet a fehérjeszükségletét csak fehérjeszerű anyagok ill valódi fehérjék felvételével képes kielégíteni.

Fehérje éhezés: fehérje hiány esetén bekövetkező kóros állapot (Állat a saját fehérjéit kezdi bontani)
Fehérje mérgezés: szükségleten felüli fehérje mennyiség esetén illetve karbamid túletetés következményeként

Fehérje bontás: aminosavakra ( Lásd később: pepszin, tripszin, erepszin szerepe)
Felhasználás: saját testanyagok, fehérjék felépítésére (esetleg kis mértékben energia termelésre)



(2) N mentes takarmány alkotó részek
A takarmányok olyan alkotó részei, szerves vegyületek, melyek N-t nem tartalmaznak.

Ilyenek:
1)Zsírok (lipidek)
2)N mentes kivonatok
3)Nyers rost

Zsírok: sajátos szerves vegyületcsoport, melynek jelentős élettani hatásai vannak:
1)Energia termelő anyag (zsírégetés)
2)Tartalék tápanyag (depo zsír)
3)Vitamin és ásványi anyag forgalmat szabályozó hatás

Nyers zsír: a takarmányban található összes zsírszerű anyag. A takarmányok nyers zsír tartalma meghatározó.
Ez lehet:
1)valódi zsír
2)zsírnemű anyag

A valódi zsírok kémiailag zsírsavas glicerin észterek, azaz alkotó részük glicerin, és zsírsav.

A valódi zsírok tulajdonságai:
Vízben nem oldódnak (szerves oldószerekben igen)
lúgok hatására elszappanosodnak
levegőn, napfény jelenlétében oxidálódik – avasodás
Takarmányokból egyszerű eljárással kinyerhetők (kiolvasztás; kioldás; sajtolás)
jelentős élettani hatásúak


Valódi zsírok csoportosítása:
A.Halmazállapot szerint
I.szilárd
II.folyékony
B.Eredet szerint
I.növényi eredetűek
II.állati eredetűek


Szerv zsír: Állati szervekben található energiatermelő tartalék tápanyagok. (pl: szív, máj, izmok zsíranyagai)
Depo zsír: zsírsejtekben raktározott tartalék anyagok Állati test meghatározott részein találhatók. (pl.: far, has, hát)


Hasznosulása: Lebontás során a zsírok a szervezetben lipáz enzim közreműködésével egyre kisebb molekulájú részekre bomlanak, majd a sejtekben energiává, tartalék anyaggá alakulnak.

(zsírégetés során felszabaduló közbülső termék pl a tejsav. - Lásd: izomrostokra gyakorolt hatása: izomláz.)

Zsírnemű anyagok: Tulajdonságaikat tekintve valódi zsírokhoz hasonló közömbös, vagy jelentős élettani hatású, általában kis mennyiségben előforduló takarmány alkotó részek. Pl.:
viaszok
kufalinok
szteridek
ergoszterin (növényekben képződő zsírnemű anyag, állati testben napfény hatására alakul át D vitaminná; a D-vitamin elővitaminja)
koleszterin (állati szervezetben képződő zsírnemű anyag, ásványi anyag forgalom szabályozó szerepe nagy. (mészforgalom; túlzott koleszterin szint esetén erőteljes mészkiválás, lerakódás – érelmeszesedés.)


N mentes kivonatok

Szénhidrátok
A szénhidrátok fontos élettani hatású szerves vegyületek, melyek a bioszférában nagy tömegben fordulnak elő.
Szénhidrátok képződése:
Klorofillal (ző'd színtest) rendelkező zöld növényekben, valamint fito planktonokban napfény hatására egyszerű anyagokból (CO2 ; H2O) összetett szerves anyagok, szénhidrátok, szőlőcukor képződnek. (fotoszintézis)
A növény a képződő szerves anyagot 3 különféle módon hasznosítja:
1)testfelépítés
2)energiatermelés
3)raktározás, tartalékképzés

Szénhidrátok csoportosítása:
Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok, diszacharidok)
összetett szénhidrátok (poliszacharidok – keményítő, cellulóz)

Szénhidrátok szerepe az állatvilágban:
Állati szervezet számára a szénhidrátok gyakorlati jelentősége nagy, ugyanis alapvető szerves anyag utánpótlást, energia szolgáltató anyagokat jelentenek.

Szerves savak, íz és aroma anyagok
Növényi részekben, termésekben, gyümölcsökben nagy mennyiségben képződnek (ecetsav, hangyasav, almasav, citromsav, csersav). Állatok számára étrendi hatás (ízletesség) szempontjából fontosak.

Nyers rost:
Takarmányok savval, lúggal történő főzését követően visszamaradó rost anyagok összessége.
Nyers rost takarmányozási szerepe: Un. ballaszt anyag. (gyomor kitöltés, éhségérzet)
Emésztés során nyers rost anyagok kedvező hatásúak (tápanyagok áthaladási sebessége, lebontás)


(3)Takarmányok járulékos anyagai:

A takarmányokban lévő olyan N tartalmú vagy N mentes szerves anyagainak csoportja, amelyek kis mennyiségben fordulnak elő, de élettani hatásuk rendkívül jelentős. (biokatalizátorok)
Fajtái:
Vitaminok
Alkaloidák
Hormonok
Enzimek
Antibiotikumok

Vitaminok:
Életfontosságú aminok (amidok) melyeket az állati szervezet a takarmányokból kész állapotban vagy provitaminként (elővitamin) vesz fel és az életműködéséhez nélkülözhetetlenül fontosak.
Jelenlétükre, hatásukra, hiányukból lehet következtetni. (hiánybetegségek)

Avitaminózis: ritka, valamely vitamin teljes hiányát jelenti
Hypovitaminózis: gyakori, főleg mesterséges takarmányozás (zárt téri állattartás) esetében, valamely vitamin részleges hiányát jelenti
Hypervitaminózis: vitamin mérgezés, túladagolás (takarmányozási hiba)

Vitaminok csoportosítása:
Zsírban oldódó vitaminok (ADEK)
Forgalmuk zsír és ásványi anyaghoz kötött az állati szervezetben. Állat tartalékolni képes.
Vízben oldódó vitaminok (ADEK vitaminon kívül az összes)
Szervezetből kiürülnek, napi pótlásuk fontos

Alkaloidák
Növényi szervezetekben képződő szerves vegyületek, melyek az állati szervezetben kis mennyiségben gyógyító, serkentő hatásúak, nagy mennyiségben mérgek. (pl.: nikotin, koffein, kinin, szolanin...bla...bla...bla..stb. stb...)


Enzimek:
Biokatalizátorok, főleg állati eredetű takarmányokban kiegészítőkként előforduló járulékos anyagok. Lebontás során fontosak pl.:
fehérjebontók (pepszin, tripszin, erepszin)
zsírbontók (lipáz)
szénhidrátbontók (amiláz)


Hormonok:
Vannak növényi és állati eredetű hormonok. Bonyolult összetételű, jelentős élettani hatású szerves vegyületek. Az állati hormonokat belső elválasztású mirigyek termelik. Pl adrenalin mellékvesékben: energia folyamatokat szabályoz; tiroxin pajzsmirigyben: anyagcsere folyamatokat szabályoz; tesztoszteron hímivar esetében herékben, nő ivarú egyednél csak kis mennyiség petefészekben és mellékvesében: ivari működést szabályoz.
Főleg állati eredetű takarmányokban, takarmány kiegészítőkben találhatók. (Felhasználásukat jogszabály szabályozza.)




A takarmányok szervetlen anyagai, ásványi anyagok:

A takarmányokban előforduló elemi anyagok, szervetlen vegyületek összessége. Állati szervezet testéhez és működéséhez szükséges (vázalkotó, test építő, semleges vagy mérgező)

NÖVÉNYI EREDETŰ TAKARMÁNYOK ÁSVÁNYI ANYAG TARTALMA NAGYMÉRTÉKBEN FÜGG A TERMŐHELYI VISZONYOKTÓL!

A takarmányok ásványi anyagai:
1)Szervalkotók: Ca, Mg, P, Na, K, S, Ci, Fe
2)Nyomokban hatók Cu, Si, Mn, F, J, Zn, Ni
3)Közömbös hatású vagy mérgező anyagokban As, Se, Al, Br, V, Tl

Kihasználható ásványi anyagok:
Az adott takarmányban lévő ásványi anyag tartalom azon része, amelyet az állati szervezet saját céljaira felhasználni, hasznosítani képes. Ezt meghatározó tényezők:
1)egyedi sajátosságok
2)emésztőrendszer fejlettsége
3)életkor
4)táplálkozási mód

Külső tényezők:
1)takarmány fajtája
2)takarmány előkészítés, etetés módja
3)a takarmány egyéb alkotórészeinek aránya
4)víztartalom, ivóvíz mennyiség

A takarmány ásványi anyagai:
az állat szervezetében a Ca és P legnagyobb része a csontos vázban található. A felszívódás annál gyorsabb, minél könnyebben oldódó vegyületek formájában van jelen a takarmány Ca és P tartalma. Ha a takarmányozás révén hosszú időn keresztül hibás az ásványi anyag ellátás, akkor a csontok ásványi anyag tartalma csökken, összetétele megváltozik. Fiatal – angolkór; kifejlett állat – csontlágyulás.




Takarmányok beltartalma, táplálóértéke

A takarmányok beltartalma összetételüktől függően változó.
Táplálóanyagnak nevezzük a takarmányok azon alkotórészeit, amelyek életfontosságúak és a takarmányozás során az állat számára nélkülözhetetlenek.
A takarmányok táplálóanyagait beltartalmi vizsgálatokkal, etetési kísérletekkel határozzák meg. Beltartalmi érték alapján az egyes takarmányok rangsorolhatók, minősíthetők, és egymással összehasonlíthatók.


Takarmányok beltartalma:
1)szárazanyag
2)keményítőérték
3)emészthető fehérje
4)nyersrost
5)Ca
6)P


Állatok táplálóanyag szükséglete:
Valamely állat (faj/egyed) bemért, egységnyi időre vonatkozó szükséglete az életfontosságú táplálóanyagokból.(Meghatározása táplálkozásbiológiai kutatásokkal, etetési, terhelési kísérletekkel történik.)

Táplálóanyag szükséglet fajtái:
1)életfenntartó
2)produkciós

Életfenntartó táplálóanyag szükséglet:
Az alapvető életfunkciók zavartalansága érdekében szükséges tápanyag mennyiség. (anyagcsere, légzés, szervműködés, mozgás)
Produkciós táplálóanyag szükséglet:
Az életfenntartón felül produkcióarányosan, - termelőképesség és hasznosítás irányába megnyilvánuló többlet táplálóanyag szükséglet.

Produkció típusok:
1)vehemnevelés (méhlepényes emlősöknél)
2)tojásrakás-, kotlás
3)üzekedés, szaporítás
4)növekedés
5)hús-, tej-, tojás-, erőtermelés


Tenyésztés, állattartás (hasznosítás) eredményességének érdekében alapvető jelentőségű az életfenntartó és produkciós táplálóanyag szükséglet kielégítése.


A takarmányok táplálóanyagainak kihasználását befolyásoló tényezők:
1)az állat faja
2)egyedi tulajdonságok (kor, ivar, alkat, stb)
3)produkciótípus
4)emésztőkészülék hossza, típusa (áthaladás időtartama [bár ezt a faj és a kor meghatározza])
5)szerves sav tartalom (étrendi hatás)
6)takarmány előkészítése (feltárás)
7)takarmány betakarítás, kezelés, készletezés módja





Tehát viszatérve az idézett mondatra, ha minden nap adsz kaját a madaradnak, és ő eszik is minden nap, akkor ha akarnál sem tudnál csak heti 2 alkalomra korlátozni a fehérje bevitelt, hisz a napi kaja adagjában szintén van fehérje. Az viszont igaz, hogy az egyes takarmányok, (gyümölcsök, zöldségek, zöld takarmányok, félérett magvak, csíráztatott magvak) ill magkeverék esetén a keveréket alkotó különböző magok eltérő mennyiségű fehérjét (és egyéb tápláló anyagot) tartalmaznak, illetve hogy ezek nem mind egyformán hasznosulnak.
Lényeg a lényeg, hogy minden fajnak megvan a saját táplálóanyag szükséglete, és fajon belül az azonos korú, azonos egészségi állapotú és aktivitású egyedek táplálóanyag szükséglete elvileg közel azonos. Tehát adott fajon belül az azonos korú stb egyedeknek egyforma (a fajra jellemző) mennyiségű emészthető fehérjére, szárazanyagra, keményítőre, szénhidrátra, zsírra, nyers rostra, Ca-ra, P-ra és vitaminokra van szüksége. Amennyiben ezek közül huzamosabb ideig hiányt szenved valamiből az állat, akkor az egészségromlást fog eredményezni. Amennyiben pedig olyan takarmányt adunk neki amiben valamilyen összetevő az ő szükségleteihez képest magasabb arányban van jelen, úgy egyrészt pazarlunk, (hisz úgysem fogja tudni hasznosítani, ha egyszer nincs rá szüksége) másrészt viszont bizonyos esetekben lehet hogy még ártunk is vele. (Megijedni nem kell, a felesleg általában simán ürül, ezért általában csak pazarlás ami ilyenkor történik, (tehát a madárnak nem gond, esetleg csak a pénztárcának, de az meg 1-2 madárnál jelentéktelen) viszont szélsőséges esetben akár probléma is lehet.) Például (szélsőséges példa) ha egy szerencsétlen papagájt mondjuk oly módon takarmányozunk hogy ivóvíz mellé nem kap mást csak napraforgót meg (főtt tyúk)tojást, egész biztos hogy előbb utóbb az egészsége fogja kárát látni, hisz a számára szükséges táplálóanyagokhoz nem a megfelelő mennyiségben és arányban fog hozzájutni. Mivel az emészthető fehérje bevitel lényegesen magasabb lesz a napi szükséges mennyiségnél az okozhat vese problémákat. (is, meg mást is)
A hozzászólás első felében említett hullámos papagájnak való magkeverékkel táplált lóri szintén jó példa, hiszen ebben az esetben sem a fajnak megfelelő mennyiségben és arányban jut hozzá a táplálóanyagokhoz. Ráadásul ha tisztában is lennénk a tápláló anyag szükségletével, és annak tudatában állítanánk össze olyan magkeveréket ami az ő táplálóanyag szükségletét fedezi, tehát elvileg mindenhez hozzájutna belőle olyan mennyiségben amire neki szüksége van, akkor is ott van a bökkenő, hogy az ő emésztő készüléke nem a magvak emésztésére lett kitalálva. Azaz ő a magvakat nagyon rossz hatásfokkal tudná lebontani és hasznosítani. (Körülbelül olyan mint amikor a lovat szalmával, a kutyát meg csonttal táplálják......)





Visszatérve az idézethez, annak is a második mondatának a második részéhez: „ ....serkenti a hormonalis allapotot”

Mit serkent? Mi az a hormonális állapot? Sejtem hogy mit akarsz mondani, de attól még nagy hülyeséget mondasz....
Hormonális? Szóval a hormonokhoz van köze?
Akkor mik is azok a hormonok?
Már eleget írogattam, (többek közt feljebb a tápláló anyagokkal kapcsolatban a hormonok is szóba kerültek), de aki pontos fogalommagyarázatra kíváncsi, az használja a barátunkat (g..gle)
Itt legyen elég egy közönségesen megfogalmazott mondat: a hormon olyan cucc, amit a belső elválasztású mirigyek termelnek, és a vérbe jutva, a véráram segítségével jut el a „rendeltetési helyére” ahol a meghatározott sejtek működését befolyásolja.
Tehát hormon ezer más mellett az adrenalin, az inzulin, gasztrin, oxitocin, növekedési hormon, ösztrogén, progeszteron, tesztoszteron stb. stb....
Akkor most mi is az a „hormonális állapot”? Túlzott inzulin termelés? Vagy túlzott adrenalin termelés?

Szóval a „hormonális állapot” kifejezés helyett kellene találni valami mást, valami olyasmit amiből lehet következtetni az ivarzással, ivari aktivitással, ivarilag aktív időszakkal ...mittomén..... kapcsolatos dolgokra.


.
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.