Téma:Jákó vagy fehérbóbitás kakadu?
Készítette:Tatai Sándor (WebMaster)
Dátum:2007.01.05, Péntek 4:07
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: buntetes


Mindig szerettem Csilla bejegyzéseit, ezzel most sem vagyok másként. Csilla igazán tapasztalt, madarait szerető, a madártartás iránt szakmailag is érdeklődő ember. Nála biztos lehetek abban, hogy ha vitatkozunk is, a jó viszony megmarad (nem veszi magára, nem sértődik meg, stb.), mert tudja, hogy a vita a madarakért van. Az meg, hogy néhány dolgot másként látunk, természetes.
Szóval itt jöjjön Csilla hozzászólása az én kommentjeimmel.

Papagaj falkakban nincs hierchia vagy csipesi sor-rend. Az időszakosan összeverődő papagáj falkákban (általában a legtöbb papagájfaj a költési időszakon kívül alkot csapatot, tehát időszakos falkának tekinthetjük) valóban nincs olyan klasszikus hierarchia, aminek a tetején az alfa hím, vagy nőstény lenne található. Konrad Lorenz megigyelesei is lehetnek tevesek. Lorenz nem papagájok megfigyelésével, hanem ha jól emlékszem vadlibák megfigyelésével rakta le az állati viselkedés kutatás alapjait. A mai kutatok es szamtalan van beloluk akik azt allitjak hogy nincs olyan hogy egy papagaj dominaljon a falka tarsai kozott, ha ossze is vesznek akkor egy rovid veszekedes van pld. egy jobb ulo agert vagy a kajaert a csapat akarmelyik tagja kozott. Ez igaz, viszont az is megfigyelhető, hogy a madarak emlékeznek a másik egyeddel folytatott harc eredményére és a korábban vesztes madár a következő alkalommal már kitér a győztes elől.Hogy is lehetne egy alpha madar egy tobb szaz darabos csapatban (most beszeljunk pld. a jakokrol) hiszen akkor annak az egy madarnak allandoan harcban kene lenni hogy kivivja a tobbiek elismereset es a ranglista elejere tornassza fel magat. A hierarchia lényege elvileg az állandó harc elkerülése, ti. ha mindenki tisztában van a hierarchián belüli helyével, sokkal kevesebb harc fordul elő. Ugyanigy nincsen dominans madar a parok kozott. Vadonbol befogott jako parokat figyelve soha nem lattak oket egymast csipni, marni...csakis kezzel nevelt parokon lehetett latni ezt a viselkedesi modot. Itt vélhetőleg a szocializációs időszakban keresendő a hiba.

Egy intelligens madarat amit becipeltunk a negy fal koze es elvarjuk tole azt hogy ezentul minden vadonbol szerzett osztonet probalja elfeledni es viselkedjen ahogy mi elvarjuk tole tipikus tolunk. Ez igaz, ugyanakkor látható a madáron, hogy próbál alkalmazkodni és beilleszkedni a "csapat" életritmusába. Ez ismét ösztönös viselkedés, mert minden madárcsapatnak más a napi ritmusa, ehhez egy újonnan bekerült példánynak alkalmazkodnia kell. A 'neveléssel', foglalkozással ebben tudunk segíteni a madárnak, no meg azzal, ha a napjaink szertartás szerűen zajlanak körülötte, mivel a rendszerességhez könyebb alkalmazkodni. Inkabb orulnunk kene ha a vad osztoneit elnyomja egy papagaj a szeretetevel amit erez ertunk. Nem hiszem, hogy a madár elnyomná az ösztöneit, szerintem inkább alkalmazkodik. Megtanulja a szokasainkat, megtanulja a mi nyelvunket de soha nem azert mert ugy nez rank mint dominans vagy felelembol hanem azert mert a tarsad akar lenni, egyenlo rangon hogy minel jobban eljetek a tarsas eletet. Ezzel egyetértek, addig nincs is baj, ameddig a dolog úgy fest, hogy 'egyenlőek' vagyunk (nem vagyunk azok a madár szempontjából, hiszen ő próbál alkalmazkodni hozzánk, ezzel mutatja, hogy ő magát alacsonyabb fokra helyezi. De ez őt nem zavarja normális körülmények között). Egy hazi allat erzi csak azt hogy alarendeltje az embernek. Egy papagaj meg nincs annyira domesztikalva hogy ezt erezze. Ez nem a domesztikációtól függ. Epp ezert tisztelni kell benne az egyeniseget, azt hogy mit aldoz ertunk es a tolunk telhetoen megerteni az o osztonbeli viselkedesi formajukat, nyelvuket. Aki dominalni akar egy jakot az nem okoz mast csak stresszet a jakoban. Ezekkel mélyen egyetértek! Ez mindenképpen hibás módszer lenne, én nem is mondtam ilyet. Epp ezert van hogy olyan dolgokat csinalnak frusztralsagukban amit egy vadonban elo papagaj nem csinal. Pld. toll tepkedes es oncsonkitas. Ha csak ez lenne az oka! De sajnos sok más ok is lehet, a leggyakoribb az unalom. Egy fizikalisan buntetett papagajban a stresszet hozzuk ki. Nem is volt szó fizikai büntetésről, azt nem szabad. Hiszen nem azert csip mert bantani akar vagy dominalni akar folottunk hanem o is kommunikal nekunk valamit amit mi nem fogunk fel. Pld. csipes elott mar lehet latni a madar magatartasan jelzesen hogy minjdart csipni fog. Ha lehet. De hány olyan eset van, amikor a madár minden előzetes jelzés nélkül csíp! Itt a fórumon panaszkodott valaki régebben, hogy a madara egy ideje felvette azt a szokást, hogy üldögél a vállán, és egyszer csak (mondjuk fél óra múltán) váratlanul belecsíp. A fülét egyszer véresre csípte a madár. Oka nem volt rá, kézzel nevelt, papagáj szempontjából ideális tartási körülmények között élő, szeretettel körülvett jákó volt, ha jól emlékszem (nincs kedvem utána túrni). Nem fogjuk fel, frusztralsagaban, felelmeben aztan beled csip. Ilyen eset akkor fordul elő (tehát, ha látható a madáron a csípésre figyelmeztető jel), amikor nem vettük figyelembe a madár egyéni akaratát. Ilyenkor valóban nem szabad megtorolni a csípést. Erre ha mi visszautunk neki mert a csipest mi ugy ertelmezzuk hogy dominalni akar a madar ...ez szepen a kezdete egy olyan kapcsolatnak ami az addig felepitett tarsas viszonyt csak rontani fogja. Igen, ez valóban rossz értelmezése lenne a szándéknak. Felelembol valo csipes atmehet egy szokassa is, tehat megintcsak probaljunk attol tartozkodni hogy feljen tolunk a papagaj..marpedig felni fog a buntetesektol okozott koppintasoktol. Meg nehezebb lesz majd egy hormonos papagajjal..akkor mit fogunk tenni?? Egyfojtaban buntetni, utni a csoret???? Semmilyen aggresszivitas nem fog a madar/ember kapcsolat javara szolni az idok soran. A mi felelosegunk az hogy jobban megismerjuk madarunkat, gondolkodasi modjukat, szokasukat, fogadjuk el oket annyira amennyire az egyut elest viszonylag harmonikusan biztositja, es adjuk meg nekik azt a tiszteletet, idot, szeretetet hogy papagajunkat minel stabilabb erzelmi korulmenyek kozott nevelunk...ahol semmilyen agresszivitasnak nincs helye. Vagyunk annyira intelligensek, talalekonyak, illetve szeretnem hinni, hogy papagajainkat fizikalis buntetesek nelkul tudjuk nevelni.

Ezekkel is egyetértek. Én a fizikai 'csatát' csakis akkor látom indokoltnak, ha a madár megpróbálja "átvenni az uralmat". Ilyenkor maga a madár az agressziót kezdeményező fél, nem azért csíp, mert éppen azt szeretné, hogy békén legyen hagyva, stb. hanem mert ő akar diktálni. Ebben az esetben nem látok más megoldást, mint nem engedni neki átvenni az uralmat.
Ezt viszont észrevenni és jól lereagálni igen nehéz és komoly feladat. Pontosan a fentiek miatt szokás azt mondani, hogy a 'komolyabb fajokat' csak már gyakorlott rutinos madártartóknak ajánljuk. A rutin ugyanis nem csak a gondozásból áll, hanem az állat testbeszédének, metakommunikációjának megtanulásából is. Ezt nem lehet könyvből elsajátítani, ezt meg kell tapasztalni. Csilla minden bizonnyal már olvas a madarai viselkedéséből. Egy olyan ember, aki még nem tartott madarat, erre képtelen lesz. A félreértelemezések és rossz reagálások nagyon könnyen vezethetnek az ember-papagáj viszony megromlásához.
TS
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.