Téma:Csaszar amazon
Készítette:TDSZ
Dátum:2009.01.02, Péntek 23:13
Címszó:Válasz: : Válasz: Válasz: Csaszar amazon


Sziasztok!

Most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a YouTube feltöltés miatt le kellett hoznom otthonról ide az internetkávézóba a saját laptopomat, így azon előre meg tudtam írni egy hosszabb beszámolót nektek, arról nem is beszélve, hogy ezt a saját ékezetes gépemről tettem, ami nekem is nagy könnyebbség, nomeg talán nektek is, akik ékezetek nélkül – gondolom – legalább olyan nehezen olvastok, mint ahogy én írok.
Már csak annak kell összejönni, hogy az ékezetes betűk át is menjenek a rendszeren és valóban ékezetekkel lássátok a levelem, nem pedig mindenféle egyéb karakterekkel..

Nos, a fejlemények:

felraktam a You Tube-ra a császár amazonos videót, ahogy javasoltátok, az “ imperial amazons for parrotland1.m4v “ név alá, itt található meg. A felvételen lévő csillogó szemű egyszerű emberke én vagyok, láthatóan erősen a hatása alatt az eseményeknek...:-))

Pár őszinte kérdésre jöjjön pár őszinte válasz. ( Mivel internet hiányában most a levélírás ideje alatt nincsenek előttem a Parrotlandon nekem írott leveleitek, így előre is elnézést kérek, ha esetleg valakinek a konkrét kérdésére nem válaszolok, de majd igyekszem bepótolni. )

Tehát sok más mellett egy kiemelten fontos kérdés volt, mégpedig az, hogy hogyan akarom kivenni a részem a faj fennmaradásának elősegítésében, ha nincsen jelentős papagájos múltam, tapasztalatom... Valóban nem tudom pontosan, hogy milyen szerepem lehet a faj megmentésében, pontosabban milyen porszemnyi részem lehet benne, de remélem lesz valamennyi. Való igaz, első látásra nem a legideálisabb ember vagyok a feladatra, de ha logikusan végiggondoljátok, lehet hogy mégis. Szerintem ugyanis vajmi kevés esély lenne arra, hogy egy nálam szakavatottabb ember – aki pont azért tapasztaltabb mert az elmúlt kb. 20 évet a papagájai tenyésztésével töltötte el Magyarországon – szóval hogy egy ilyen szakavatott ember most hirtelen fogja magát, töredék áron azonnal megválik az évek, évtizedek óta gyűjtögetett, babusgatott tenyészállományától és hipp-hopp elköltözik oda, ahol a császár amazonokat esetleg meg lehet menteni. Mert az biztos, hogy ilyen ember nem létezik sem Magyarországon, sem sehol a világon. Ha nekem olyan tenyészállományom lett volna otthon, mint amilyen neked Tanár úr Baján, vagy még sorolhatnám a papagájtenyésztés otthoni nagyjait, akkor én sem adtam volna azt fel, tehát én sem jutottam volna el ide. Mert ez egy tipikus “vagy-vagy” szituáció. Vagy ezt, vagy azt lehet választani, együtt a kettő nem megy.
Az persze vitán felüli, hogy az amazonok jobban jártak volna bármelyikőtökkel helyettem, csak ugyebár én vagyok itt, merthogy én tudok itt lenni. Pontosan azért, mert én nem hoztam otthon létre tenyészetet, vagy egyéb olyan vállalkozást, amit nem tudtam volna bármikor feladni, vagy otthon hagyni. Ennek következményeképpen tapasztalatom egyelőre tényleg nem sok van, de segítő szándékom igen, ami a semminél mégiscsak több. A tapasztalat meg majd megjön az évek során. Ez persze elég önzőnek hangzik, de számomra ez nem akármilyen eredmény és egyúttal csodálatos lehetőség is egyben.
( Az a lehetőség hogy valaki itt helyben szerez előzetes rutint papagájokkal kapcsolatban – az meg eleve kizárt, hiszen ide papagájt nem lehet behozni, az ittenieket meg nem szabad tartani, épp az endemikus fajok védelme miatt. Tehát tapasztalatot itt a helyszínen csak “hivatalosan” és kizárólag a császár amazonokon vagy vörös nyakú amazonokon lehet szerezni - bármilyen szentségtörőnek is hangzik - hullámos papagájon nem...:-)))

Amire ez a faramuci helyzet jól felhasználható az az, hogy ti otthonról – ha akartok és remélem hogy akartok - segítetek engem tanácsokkal, egyebekkel, amivel gondoljátok, én meg ezt itt ékes angol nyelven elmondom az itteni embereknek. Higyjétek el, ez is valódi fajmentés, ráadásul ez már eleve sokkal több, mint amit itt a madarak alapesetben megkapnának. Főleg, ha mindannyian otthon maradunk... Ami az itteni közállapotokat nézve és visszagondolva az otthoni körülményeimre néha nekem is jobb döntésnek tűnne...:-)) De azért csak maradok persze. Ez most pont nem a legteljesebb mértékben igaz, mert tervezek január közepétől egy pár hónapos utat egy jóbarátomhoz az Egyesült Államokba, de utána újra itt leszek Dominikán.

Az dominikai emberek munkájával kapcsolatban nagyon fontosnak érzem elmondani, hogy egyáltalán nem akarom az itteniek áldozatos munkáját leszólni. Éppen ellenkezőleg. Rendkívül nagyra becsülöm azt, hogy amikor bőven volna máshol helye minden egyes centnek ebben a szegény országban, akkor arra fordítanak pénzt, hogy egy rendőr posztoljon a volier előtt egész nap. ( Ahogy a képen is látjátok, amit elküldtem Tatai úrnak, megkérve őt, hogy tegye fel az oldalra. ) A képen látható mosolygós rendőrnek pont az a feladata. hogy vigyázzon a madarakra. Ezt ráadásul nagyon lelkesen és a madarak viszonylag alapos ismerete mellett teszi, ami azért nyilván nem volt tananyag a rendőrakadémián, ahol tanult...:-)) Tehát láthatóan átérzi a dolog jelentőségét, ráadásul még szereti is az amazonokat.

Viszont ennek ellenére is teljesen nyilvánvaló, hogy a veszélyeztetett állatok sorsa pont azért olyan mostoha, hogy ne mondjam kilátástalan, mert azok a trópusi országok, ahol élnek, minden másra inkább kell hogy fordítsanak a bevételükből, mint különböző haszontalan – értsd nem megehető és nem eladható – állatokra, amik nekünk a fejlett világban olyannyira fontosak. Ők inkább enni adnak belőle a gyerekeiknek. Ezt ne vegyétek szó szerint, mert papagájt nem esznek az itteniek, de például egy veszélyeztetett állatfajt igen, ami egyébként is éppen kipusztulóban van valamilyen gombafertőzés miatt, már alig van belőle, mégis szeretik megenni. Az itteni neve is sokat mondó: mountain chicken, azaz hegyi csirke, pedig valójában egy szerencsétlen nagy barna kecskebéka...

Szóval van itt helye minden jótanácsnak, még akkor is, ha egy kicsit furcsának tűnik, hogy ez az én közvetítésemmel jut el az amazonokhoz. De engem nem zavar és remélem benneteket sem.
Én azt a célt tűztem ki magam elé, hogy amennyit én meg tudok tenni értük, azt megteszem, bármilyen kevés is. A többi már nem rajtam fog múlni, de legalább nyugodtan alszom.

Amit én tenni tudok:

itt vagyok és közvetítek minden hasznos tanácsot, tartási, tenyésztési javaslatot egyebeket, amiket tőletek kapok.
( Például a videón is láthatjátok azt a csőr deformációt az egyik madáron, amit jó lenne valahogy orvosolni... )
Megpróbálok részt venni az itteniek napi munkájában, hasznossá téve magam, amennyire lehet.
Anyagi lehetőségeimhez mérten segítek a takarmányozásban, a vitaminok, táplálékkiegészítők beszerzésében, az állatorvosi ellátásban – noha ez utóbbi itt a Botanical Gardenben adott, hiszen a főállatorvos Dr. Thomas itt mindig rendelkezésre áll, igaz, amennyire tudom, ő nem madárspecialista, de legalább lelkes, odaadó szakember.
Levédettem a www.imperialamazon.com domaint, amin szeretnék létrehozni egy olyan weboldalt, ahol pontosan nyomon lehet követni a napi eseményeket, illetve az itteni emberek és az én munkámat, meg persze azt is, hogy kik segítik otthonról bármely módon ezt a tevékenységet.
Tájékoztatni tudlak benneteket a fejleményekről, fotókkal leírásokkal minden alkalommal, amikor internethez jutok, ha az oldal tulajdonosa megengedi, akkor eleinte a Parrotlandon, később meg a saját oldalunkon.

Amit ti, illetve aki részt akar venni ebben, tenni tud:

tanácsot adtok, illetve igyekeztek segíteni a szakmai tapasztalatotokkal. ( Bármilyen trükköt elmondhattok, nem adom tovább senkinek és kizárólag csak a császáramazonok tenyésztésével, megmentésével kapcsolatosan használom fel. )
Segítetek létrehozni egy látványos és informatív weboldalt, ami csak erről a dologról szólna, azaz arról, hogy hogyan próbálják magyar “fanatikusok” Magyarországról megmenteni a világ talán legszebb amazonpapagáját.. ( Mert annyit azért már tudok az amazonokról, hogy lássam, ez talán a legszebb faj. Az irizáló metálszínű tollaival tényleg elképesztő. Ráadásul akkora mint egy kisebb tyúk... )
Esetleg otthon összegyűjtött, összeadott pénzből beszereztek valamit, ami itt nincs ( itt majdhogynem semmi nincs egyébként... ) és elkülditek ide. ( Botanical Garden, Commonwealth of Dominica, Roseau West Indies , Dr. Thomas government veterinarian ) nevére. Majd kiderítem, mi lenne a legfontosabb, ha erre a fajta segítségre van otthoni szándék. Itt a használt – és emiatt talán olcsóbban beszerezhető – dolgoknak, eszközöknek is nagy értéke, jelentősége lenne.
És nem utolsó sorban, ha van kedvetek, akkor átugorhattok ide, megnézni, hogy mi hogyan alakul...:-))
( Budapest – Párizs – Martinique, Fort de France – Dominica, Roseau. Kb. 10 órás repülőút. Ezzel kapcsolatban mindennek a megszervezésében tudok segíteni. Repülőjegy, szállás, autó stb. ) Ezt neked írom elsősorban Csilla, de bárkit szívesen látok – és megpróbálok – bevinni az amazonok volierébe egy kis ismerkedésre, ha erre veti a sorsa a Nyugat-Indiákra...

Szóval röviden ennyi. Talán fura a helyzet, de valahol el kell kezdeni. De az is biztos, hogy amikor annak idején a Janus Pannonius Tudományegyetemre jártam és HR közgazdásznak készültem, én sem gondoltam volna, hogy most “holmi” papagájok miatt majd fára mászom a világ túloldalán mindenféle fortyogó vulkánokon...:-))

Remélem kedvet kaptok valamihez a sokminden közül, amivel segíthettek, esetleg újabb ötletek és lehetőségek is eszünkbe jutnak. Ne feledjétek, nem rajtam segítetek – én egész jól elvagyok itt a Karib-tengernél – hanem a császár amazonokon.

Aztán meg az is lehet, hogy felkerül a nevünk arra a dicsőségtáblára, amelyen az olvasható, hogy “ óriási számuk miatt világszerte jelentős mezőgazdasági károkat okoznak az eredetileg Dominikáról származó császár amazonok!”

Na jó, ez csak egy vicc volt búcsúzóul. (Sajnos.)


Vigyázzatok magatokra és örömteli papagájozást kívánok mindenkinek!

Üdv,

Szilárd



Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.