Téma:tolltépés - tollrágás
Készítette:suricata
Dátum:2009.05.01, Péntek 19:45
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: tolltépés - tollrágás


Szia!
Nemcsak hogy kezd kamaszodni, hanem ivaréretté vált. A jákóknál ez kb. 1,5 éves korban következik be. Attól, hogy ez kívülről nem látszik, belülről azonban jelentős változás. Egy kölyökként hozzánk került kutyától sem várjuk, hogy úgy viselkedejen mindenkivel felnőtt korában, mint tette azt mondjuk 8 hetesen.
A tollcsupálás egyértelműen abnormális viselkedés: kényszertvekényeség, pótcselekvés. A nemi éréssel jelentkező késztetések a kézzelnevelés, egyedül tartás, eddigi emberközpontú nevelés miatt nem tudnak a természetes úton levezetődni, ezért sajnos ilyen és egyéb (pl. agresszió, ordibálás...) formában törnek a felszínre. A probléma annyira általános, hogy nem is értem a jákótulajdonosokat, miért csodálkoznak, mikor megjelenik a dolog, hiszen a csapból is ez folyik. Megoldás sajnos nincs. Az, hogy nem minden szürkepapagáj teszi ezt, egyszerűen ahhoz hasonlítható, hogy nem minden ember őrülne bele, ha ketrecben tartanák, de aki igen, az több törődés, babusgatás mellett is. Az analógia tudom, sántít, de arra alkalmas, hogy megértesse a problémát.
A vitaminok, táplálkozási változtatások (melyeket a tenyésztők ajánlanak) arra alkalmasak, hogy pár hónapig lekössék a gazdit, feladatot, meg reményt adjanak, de ebben az esetben semmire sem mész velük. Egy-két kistestű, valóban hiánybetegség, vagy kínzó parazitás viszketés miatt a tollukat rágó madarakon kívül semmi értelme ezzel foglalkozni, feltéve, ha eddig is változatosan, megfelelően tápláltad a papagájod. A pár sem valószínű, hogy beválik, ugyanis a madarad ivari bevésődése (hasonlóan a kicskacák születés utáni bevésődéséhez, csak ez 3-4 hónapos korban, jóval lassabban következik be) már megtörtént, és ő az ivari partnert emberekben látja, leírásod alapján valószínűleg Benned. És ahogy egy homoszexuális ember sem fogja a nőket szeretni attól, hogy összezárjuk egyel (tudom, az analógia itt sem áll!), a jákódnál sem várható turbékolás. Gyilkolás annál inkább.
Donát

Kedves Donát!
Nagyon köszönöm a válaszodat. Végül is megerősítetted azt amit valójában én is gondoltam, éreztem, illetve a mindenféle leírásokból, véleményekből összeraktam. Ugyanakkor egyre inkább az az érzésem, hogy ez a témakör is azokhoz tartozik ahol az emberi felelőségnek van a legnagyobb szerepe.
Sokféle állatot tartottam már, hiszen nagy "állatőrültnek" tartom magam. Ezt is lehet ugye sok féle képpen értelmezni, hogy ki mért lesz állatbarát, de erre most nem térnék ki.
Valahogy pont a madarakkal voltam úgy hogy a madár lételeme a repülés, a mozgásnak egy olyan formája, amit az ember által biztosított életkörülmények az esetek többségében nem igazán elégít ki, tehát nem mélyedtem jobban bele, csak úgy gondoltam hogy nem valószínű hogy valaha madarat fogok "tartani" pont emiatt. Aztán egy "híres" kereskedésben egy alkalommal rémülten láttam ami egy jákóval műveltek. Mivel elveim csak a fogságban tartással voltak ellentétben, tudtam nagyon jól hogy ez a papagáj látványosan szenved a kereskedésben. Zavarta a nagy forgatag, és a magányosság, a sehova nem tartozás. Valahol itt kezdődött a kálvária....
Rendszeresen bejártam a madárhoz, annak a hangulata és általános viselkedése napról napra rosszabb volt. Természetesen utána jártam a fajtával kapcsolatosan a legfontosabb dolgoknak ahhoz hogy felelősséggel magamhoz vehessem. A kereskedésben tartott madárnak ijesztő ár volt meghatározva (már eleve az hogy "ár"...ugye), ennek köszönhetően lehetett tudni hogy nem 1-2 nap alatt fog gazdára találni. Azonban mivel úgy gondoltam hogy a legtöbbet még is csak a tenyésztők foglalkoznak vele, így hamar kiderült az is hogy a madár eredeti árára több mint 100%ot tett rá a kereskedés. Ezen ismételten megbotránkoztam, hiszen a tenyésztő etetgeti a fiókát az első időszakban 2-3 óránként és tesz meg mindent azért hogy a madárnak mindent megadjon, és akkor jön a kereskedő teljes elszántsággal hogy ő megmutassa hogy egy madaron minimum 200E-et keres de gyorsan, mind1 hogy milyen áron, ezért aztán rögtön az ajtóban jól látható helyre kiteszi hagy kattanjon be szegény... Szóval nem fért a fejembe a dolog, így egyre jobban foglalkoztatott az egész, és egyre többet tudtam meg a papagájokról, illetve a jákóról, de persze a gyakorlat teszi a mestert, tehát nem eleget az biztos. A mindennapokban tudunk meg a legtöbbet, miután már van ilyen állatunk, és akkor arról még nem is beszéltünk hogy minden egyes madár, függetlenül hogy ugyanazon fajtáról van szó, mind külön egyéniség.
...szóval így lett nekem madaram, és lettem én is a papagájimádók táborának hű tagja, így aztán egyre inkább megértettem hogy miért is szeretik ennyien a madarakat, hiszen meglepő intelligenciával rendelkeznek, és tényleg fantasztikus társai az embernek, bár ezt ugye nem önszántukból teszik, és itt kezdődik az ember felelőssége. Azonban be kell látnom hogy ezt a folyamatot nem én fogom pont megállítani, hiszen ebben is iszonyatos pénz van....és az embernek erről szól minden.
Mindettől függetlenül annyit még is megtehetnénk hogy mondjuk a kereskedő azon kívül hogy mennyibe kerül, és hogy madár, esetleg hogy milyen nemű, de még ezt sem lehet ugye határozottan kijelenteni alkalmanként vizsgálatok nélkül, kicsit többet tudjon az általa "forgalmazott" élőlényről.
...végtelenségig lehetne folytatni a gondolatsort, csak abban bízok hogy aki magához vesz bármilyen állatot is, megpróbál mindent megtenni annak érdekében hogy megadjon minden tőle telhetőt az állat kiegyensúlyozottságáért, még ha ez esetenként lehetetlennek is tűnik....
Köszke még egyszer a választ.... :)

Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.