Téma:Kézzel nevelt Hullámos papagáj
Készítette:Suomirja
Dátum:2009.08.02, Vasárnap 17:46
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Kézzel nevelt Hullámos papagáj


Kedves Zsolt!

Én szívesen olvasok más véleményt is, mégha a sajátoméval nem megegyező is! Ezzel problémám nincsen, révén, hogy meglehetősen nyitott személyiség vagyok, amihez hozzá kell tennem, hogy az állatok érdekeit veszem elsősorban figyelembe, nem pedig az emberekét, hogy ők ilyen meg olyan szelíd madarat akarnak!

Mint mondtam, már régóta is neveltek kézzel, csak őgye "nemesebb" célért, és ezzel nekem nincs bajom! Mikor kell, akkor kell pl.: szülők elhullása, fiókák bántalmazása stb. De nem csak heccből, mert az embernek ilyen kedve van, vagy csak azért, mert ezzel többet lehet keresni. Itt még mindig érző állatokról beszélünk, nem pedig holmi robotokról, melyeket kedvünk szerint lehet szerelni, csavarni stb. Eddig minden hozzászólásomban, honlapomon, cikkemben stb. csakis a madarak igényeit nézem, hogy mi számukra a legtermészetesebb, ha már úgy adódott, hogy ők fogságban élnek. Az emberek elfelejtik, hogy a madár attól még vadállat marad, akármennyire is kézzelnevelt, ezzel a domesztizálást sürgetni nem lehet...

Talán néhányan tudják, hogy én elsősorban a külföldi területeken mozgom, számtalan német, osztrák vagy épp svájci ismerettségem van, akiktől rengeteget tanulok, akikkel rengeteg témát megvitatok, emellett nagyobb német fórumok tagja vagyok, ahol nem meglepő, hogy eléggé erősen lépnek fel a kereskedelmi célú kézzelnevelés és az egyedültartás ellen... Nem csoda, hiszen német fórumokban átlagban minden második téma ezekről a problémákról szól, amikoris kézzelnevelt, eddig nagyon édes, kedves stb. madár hirtelen, mint fúria támad az emberekre.. Németországban az emberek igyekeznek a madártartást egy olyan szintre felhúzni, ahol a madarak is boldogabban élnek. Ezért vannak már szervezetek, állatvédelmi törvények, melyek felhívják a figyelmet arra, hogy a madarak csapatban szeretnek élni, vagy legalább párban! A kézzelnevelést is úgyanígy szabályozzák egyes EU-s országokban, persze sajnos mindig vannak profitéhes szaporítók, akik mindig találnak kibúvókat. De azok az ember, akiket ismerek, igenis ellenzik az egyedültartást, akárcsak a kézzelnevelést, és hidd el, nem mindenféle jöttmentekről van szó, akik épphogy csak konyítanak valamit a madártartáshoz. Itt beszélek neves tenyésztőkről, programkoordinátorokról, biológusokról, menhelyvezetőkről és önkéntesekről, akik tényleg nap, mint nap látják ezeknek a következményeit. Nem kell ahhoz mindenféle kutatást végezni, hogy az ember tudja, hogy ami most folyik, nagyon rossz! Hiszen gondoljunk csak bele, régen volt ennyi tolltépő madár? Rendben, a tolltépés nem a legjobb példa, hiszen neki egészségügyi okai is lehetnek, cinkmérgezés, májbetegség, egyéb szervi rendewllenesség, akár aszpergilózis - legyen inkább hirtelen fellépő mértéktelen agresszió az emberekkel és fajtársakkal szemben! Nem egy és nem is kettő példát tudok mondani, hogy mit is okoz a kézzelnevelés...

Persze itt megint kérdéses, hogy az ember hogyan tartja a kézzelnevelt madarakat. A magánemberek sajnos még mindig egyedül tartanak papagájokat, és ennek következményeit gyakran lehet olvasni... Mivel egy új szenzáció jött létre, találtak ki, hogy a kézzelnevelt papagáj szelíd stb. Mi kellene a tudatlan papagájtartóknak annál több, hogy a papagáj szelíd legyen és tudjon hangokat utánozni? A madár szelíd, bújós, ragaszkodik, lépten-nyomon a gazdán csimpaszkodik... Miért? Mert fajtársának hiszi őt... Miért? Mert nem normálisan nevelkedett! A madár elveszti mindenféle gátlását az emberrel szemben... Imádja, rajong érte... hiszen különben egyedül lenne, és tudjuk, hogy a madarak szociális lények, igénylik a fajtárs jelenlétét, akárcsak mi emberek sem vagyunk szivesen egyedül. Na de aztán jön a nagy bumm és ott a baj... a madár ivarérett lesz, hormonjai tombolnak, a feszültség nő bennük, és nem ritka, mikor komolyan megsebesíti a gazdát, agresszíven nyílvánul meg felé minden egyes lépésnél. Ilyenkor mit csinál a gazda? Azt a sok apróhirdetésben olvasni... Hiszen mi lenne a legegyszerűbb megoldás? Persze hogy eladni, megszabadulni tőle, majd beszerezni egy másik szép szelíd madarat, ami úgyanerre a sorsra kerül. És hova fog kerülni az a rengeteg madár? Amikkel zömében már semmit nem lehet csinálni mert lelki nyomorékok? Fajtársukat nem fogadják el, emberrel szemben meg agresszív...
Na de ez a magánembereknél van...

Térjünk át a komolyabb területekre, vegyük példaként a Loro Parque-t. Gyönyörű hely, rengeteg veszélyeztetettnél veszélyeztetettebb fajjal... Ők csak kézzelnevelik az ilyen fajokat! Volt is egy német csatornán egy egész sorozat a Loro Parque-ról, a kulisszák mögé bevezették az embereket, és fantasztikus... Annak ellenére, hogy viszolyogtam attól, hogy ott is kézzelnevelik a papagájokat, rájöttem egy idő után, hogy ők ésszel, szaktudással és mindenképp nagy odafigyeléssel csinálják - és mégsincs ott a kézzelnevelésből adódó pszichés zavarokkal szenvedő madár... Miért? Mert ezek a madarak úgy nevelkedtek. Igen kézzelneveltek, de ők megkapják azt életük első hónapjaitól azt, amire a madaraknak a legjobban szükségük van - madártársaságot. Egy magánember, mint említettem rendszerint sajnos csak egy madarat tart, és itt a legnagyobb baj, hiszen nem tud a szerencsétlen rendesen a fajhoz illően szocializálódni, ezáltal jönnek elő a problémák. Annál nagyobb problémabombát madártartásban el sem tudok képzelni, mint kézzelnevelt papagájt egyedültartani... A Loro Parque-ban a fiatal madarakat egy hatalmasvolierbe zárják sok más fiatal madarakkal, esetleg tenyésztésből kivont idősebb madarakkal együtt, hogy tanuljanak is valamit. Úgyanis gyerek gyerektől nem tud semmi érdemlegeset tanulni. A madaraknál sem minden ösztönös, a fiatalok is szüleiktől tanulnak rengeteg dolgot, amit úgye egy egyedültartott kézzelnevelt nem tud...

Persze a társ sem minden... Nagyon sok kézzelnevelt egyszerűen már annyira zavarodott, hogy sosem lesz képes elfogadni társát, vagy ha elfogadja, az emberhez még mindig úgyanúgy abnormálisan ragaszkodik... vagy épp roppant agresszívan lép fel ellene..

Egyébként vannak emberek, akik kutatást végeztek már a kézzelnevelt-nem kézzelnevelt egyedek között, nagyon régen találtam egy érdekes honlapot egy tenyésztőtől, aki kiváncsi volt, hogy egy kézzelnevelt vagy egy normális egyed fejlődik-e gyorsabban... Emellett madárspecialista orvosok is megfigyelték már, hogy a kézzelnevelt egyedek sajnos fogékonyabbak a betegségekre, hiszen akármennyire tisztán is dolgozik a tenyésztő, sajnos több mint a fele a madaraknak még fiatal korban átesik valamiféle emésztési fertőzésen... na meg úgye a nevelőtáp semmit nem ér az igazi anyai eledelhez képest, amire a fiókáknak valóban szükségük van...


Sajnálom, nagyon sokat foglalkoztam és még mindig foglalkozom ezzel a témával kapcsolatban, de a mostani helyzetre semmi pozitívumot, semmi érvet nem tudok mondani... A madarak kézzelnevelése számomra csak addig elfogadott, amíg a szükség szólít... De az esetek zömében sajnos nem erről van szó... Hanem tenyésztő részéről puszta haszon, míg a leendő gazdát a tudatlanság vezérli... Meg lehet csinálni nyugodtan, amit eddig, lehet folytatni, csak nem tudom mi lesz később... Mert hogy még a kutyák menhely-elhelyezése sem megoldott, az biztos... A baj, hogy az emberek még mindig annyira ragaszkodnak a tévhitekhez, hogy csak egy kézzelnevelt "szelíd" stb., utána meg jön a csodálkozás. Bezzeg egy a szülők által nevelt madárral ilyen nagy kiterjedésű problémák nincsenek. Természetesen elején kicsit félénk, de meg lehet őket szelídíteni, még csapatban is. ez nem nevelés, faj, nem, egyedszám stb. kérdése, csupán az időé, amit a gazda hajlandó feláldozni...

És ez nem holmi népszerűsítési kampány stb., talán pont ellenkezőleg! :) Itt nem az én elveimről van szó, hogy én hogy szeretném, mit gondolok stb., hanem arról, hogy a madarakkal mi történik, az embereket írásaimmal csupán felvilágosítom a dolgokról, amik várnak rájuk...
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.