Téma:miért bánt?
Készítette:Don
Dátum:2004.01.13, Kedd 9:11
Címszó:Válasz: Válasz: miért bánt?


Hali!

Hát, akinek már volt dolga kakaduval v. arával, az nem igen használja a csípés szót. Szerintem, Csilla, tökéletes a harapás kifejezés. Elég fura dolog csípésről beszélni, mikor két-három ujjam egyszerre van a csőrében a drágámnak.

Más. Egy kifejezetten szakamai, viselkedéskutatók által összaállított dolgozatabn olvastam, hogy egy sárgabóitás kakadu könnyen dominánsá tud válni, és így az egész család életét megkeseríti. Határozott, erőskezű (sic!) embereknek ajánlják tartásukat.

A csőrkopi végső megoldásként szóba jöhet, egyáltalán nem fáj nekik, inkább kicsit megilletődnek, hogy ezek szerint a gazdi nem rágófa. Lehet, hogy egy jákó hajlamos komolyan megsértődni, de a természetben is elég jó a kapcsolat a párok, vmint a közösség kül. tagjai között, pedig ott senki nem hagyja egy serdülő suhancnak, hogy randalírozzon. (Mármint ez az én véleményem ezzel a témával kapcsolatban.)

Megint más. Jóllehet, madaraink többsége fogságban született, nem beszélhetünk domesztikációról, hiszen nem azok a szülők lettek párba állítva, akik jobban viselik az ember közelségét, nem hiszem, hogy bármiféle szelekciós hatás érvényesült a szaporításuk során. Nem attól válik egy állat házi állattá, hogy már generációk hosszú sora óta fogságban jön a világra. A kutyáknál úgy történt a szelekció, hogy amelyik farkaskölyök harapósabb volt, azt agyonütötték, így fel tudtak halmozódni az új fajon belül azok a gének, melyek az ember által kívánatosnak tartott tulajdonságokat határozták meg.

Donát
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.