Keresztezés, hibridizáció



Forrás: Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon


Az eltérõ genetikai információkat tartalmazó gemonok részleges v. teljes egyesítése egyetlen szervezetben ill. annak utódaiban.
A valódi sejtmaggal rendelkezõ (eukariota) szervezetekben a keresztezés egyetlen lehetõsége két, genotípusában eltérõ ivarsejt egybeolvadása. A leggyakoribb eset, hogy a két eltérõ genotípusú ivarsejtet két különálló szülõegyed szolgáltatja.
Az állattenyésztésben nemesítõ v. fajtajavító eljárás. Az ilyen célzatú keresztezésnek 5 típusát különböztetik meg:
cseppvérkeresztezés,
fajtaátalakító keresztezés,
új fajtát elõállító keresztezés,
haszonállat-elõállító keresztezés,
fajhibrid elõállítása.
A keresztezésbõl származó utódot hibridnek nevezzük.
Ha a keresztezést nagyon tágan értelmezzük, akkor már egyetlen tulajdonságban eltérõ két egyed párosítása is keresztezés. Tehát hibrid keletkezik, ha egyazon fajta kovácsolt és a kovácsoltság hiányát mutató egyedét összepárosítjuk. Bár a fogalom tisztántartása érdekében helyesebb, ha ez esetben inkább vérfrissítésrõl beszélünk.
Azt a keresztezést, amelyben a két egymással keresztezett szülõi forma egyszer hím, másszor nõi ivarsejttel vesz részt, reciprok keresztezésnek hívjuk.
A keresztezõdõképesség nem feltétlenül jelent keveredõképességet, mert a hibrid gyakran steril, így nem biztosíthat génkicserélõdést.
Általában csak azonos nemzetségek tagjai képesek egymással keresztezõdni. (ÿrécék)
Közelrokon nemzetségek fajai között képzõdõ "intergenetikus" hibridek esetében taxonómiai problémák vetõdhetnek fel.
Sokan az ilyen nemzetségek egyesítésének lehetõségét látják igazolva e hibridekkel, amelyek ha nem sterilek, akkor a faji rang helyett az alfaj v. még alacsonyabb rendû taxon a megfelelõ.
A fajtán belüli keresztezés a fajta biológiai értékének (alkalmazkodóképességének, vitalitásának) javítása, ugyanis a fajta klb. eredetû mintáinak keresztezésével kedvezõ génkombinációk révén fokozható az adaptáló és a termõképesség.
A fajtakeresztezés célja a fajták elõnyös tulajdonságainak egyesítése. Nemesítésre felhasználhatjuk a fajkeresztezést is.
A keresztezés a beltenyésztés ellentéte. Az egyszeres keresztezés (single cross) két beltenyésztett törzs keresztezésével elõállított hibrid. A klasszikus kétszeres hibrideket a hibridek keresztezésével állítják elõ.
Az állattenyésztésben a keresztezés helyett a szoros rokontenyésztéstõl (close-breeding) szoktak eredményt várni, de a rokontenyésztés kétélû fegyver, a gének szerencsétlen találkozása esetében gyors degeneráció lehet a következménye.
A beltenyésztéstõl és a keresztezéstõl — a kettõt céltudatosan használva — együtt várhatunk kedvezõ eredményeket.
Pl. az ún. diallél keresztezés esetében beltenyésztett származéksorokat keresztezünk. Az ilyen F1 és F2 utódok fenotípusos adataiból ki lehet számítani, hogy melyik keresztezés a legelõnyösebb.
Az e célból végzett keresztezés során keletkezett hibrideket próbahibrideknek nevezzük.
A keresztezések során
javulhat az ellenállóképesség,
növekedhet a termelékenység,
csökken az abnormitások elõfordulása,
keletkezhet heterózishatás.
Leszögezhetjük, hogy dr. Szûcs Lajos állítása a keresztezésnél aranyszabályként érvényesül: annál eredményesebb, minél nagyobb számban fordul elõ az õsök között kiváló egyed, ill. maguk, a párba állítottak is kifogástalanok.
Mint láthattuk, a tudomány és az állattenyésztés tágabban értelmezi a keresztezést, mint a galambászok v. a díszmadarasok. Utóbbiak keresztezésen két klb. fajhoz tartozó egyed párosítását értik.
Ebben az értelemben viszonylag könnyen keresztezhetõ
— a kanári csicsörkével, tengeliccel, keresztcsõrûvel, zöldikével,
— a gyöngyösnyakú galamb más Streptopelia fajokkal,
— a Neophema fajok egymással,
— a japáni sirályka bronzpinttyel és láttunk már
— nyársfarkú X gyémántpinty, nyársfarkú x örvösasztrild hibridet is. (, sarki sirály, paradicsommadárfélék, Haldane-szabály)
2007.01.21 19:58
Vissza a főlapra
websas.hu