Téma:Segítséget szeretnék!
Készítette:Don
Dátum:2004.09.23, Csütörtök 8:37
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Segítséget szeretnék!-Veritka


Hali!

A fészeklakó madaraknál a "szülőcimbora" (K. Lorenz nevezte így) bevésődése a kirepülés környékére tehető, ugyanis előtte teljesen felesleges, hiszen csak az fordul elő a fészek, odú... környékén. Ezért is van az, hogy a madárfióka mindennek és mindekinek tátog, aki, ami megfelelő kiváltósémával rendelkezik a fészek közelében. Nem áll fenn az a veszély, mint pl. mondjuk a kislibáknál fennállna, ha véletlenül olyan lúd nyomába erednének, aki nem rendelkezik feléjük ivadékgondozási ösztönnel. Egyszerűbben szólva, ha valami megjelenik a fészek közelében, abból nincs baj, ha a fiókák fölöslegesen tátognak, ettől még ott maradnak, ahol a szülők hagyták őket.
A kirepülés után azonban a magasabb intelligenciával bíró madarak még nem önállóak, a szülők vezetésére, adott esetben tanítására szorulnak, így már náluk is feltétlen az életben maradáshoz, hogy csak azt a lényt kövessék, aki mindezt biztosítja számukra. Ezért a bevésődés folyamata erre az időszakra tehető. Azaz ilyen kortól ismerik fel a szülőket személyesen is.
A fentiekből látszik, hogy a fiók-szülő kapcsolat ember felé történő kialakításához mindegy, hogy keltetőgépből v. az odúból vesszük ki a madarakat. Az én kakadum is kb. 2 hónaposan került ki az odúból, és ez sokkal jobb is a madár immunrendszerének normális fejlődése miatt. Semmilyen kötődésbeli probléma nem lépett fel, el kellett telnie még 2 hónapnak, mire a személyes kapcsolat kezdett kialakulni köztünk. Addig mindekivel baba módra viselkedett.
Az ivari cimbora bevésődése már más ügy. Így azt a folyamatot nevezzük, amikor kialakul a madár énképe nemi téren. Azaz kialakul az, minek hiszi magát, amikor nemi vágyai támadnak. Általában ez a szülőcimbora bevésődésekor zajlik, így, ha ember volt, aki a tollasodásától nevelte, akkor a nemi viselkedését is emberre fogja átvinni, ez azomban csak akkor lesz a szülőnek tekintett személy, ha senki más nincs a közelben. Normális esetben nem a szülőt választják. (Milyen praktikus ösztön a vérfertőzés elkerülése érdekében!)
Végül egy kedves példa, hogy tiszta legyen minden:
Lorenz felnvelet egy csókát fióka korától, emiatt a madár őt tekintette szülőjének. Kirepülés után, mikor pár hét múlva vonulási ösztön kezdett urrá lenni rajta, az első fekete madarakból álló tömeg, amit meglátott,dolmányos varjak csapata volt (a varjúféléknél ui. az együttrepülés kiváltó sémája a fekete szárnyak tömege), így velük repdesett. Mikor tavasszal a társkeresési ösztön elérte, a szomszéd eresze alá költözött, ui. őt szemelte ki magának élete párjául. A fióknevelési ösztöne azonban érintetlen volt, ezért is tudott kiscsókákat felnveeli, ha tavasszal alá tették. Nyilván a fióknevelés nem lehet bevésődés tárgya, hiszen a madár addig normális esetben nem lát más fiókát (a testvérek ott lehetnek a fészekben, de akkor még nagyon fejletlenek az érzékszervek) a sajátjai előtt, ezért azok genetikilag programozottak.
Tehát a csóka az őszi vonulások idején dolmányos varjúnak, párzás idején embernek, utódnvelés közben meg csókának hitte magát. :-)
Summa summarum: A kézzel nevelés nem a keltetőgépet jelenti. Ezt kényszerűségből szokták alklmazni a tenyésztők, olyankor, ha a szülőpárnál nincs esély a normális ivadékgondozási cselekvésre. A másik ok amiért ez előfordul, az az, hogy még egy (esetleg több) fészekalj létrehozását kicsikarják a madaraikból. A kézzel nevelt papagájok életkora sjanos ált. a felét éri el a szülők által neveltekének. Erről sem igen hallani, ami nem csoda. Az ok az immunrendszer gyengeségében kereshető.

Donát
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.