Téma:Én is szeretnék madaras....
Készítette:Andrea
Dátum:2004.03.25, Csütörtök 19:05
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Én is szeretnék madaras....


Sziasztok!

Ildikóhoz szeretnék csatlakozni saját tapasztalatommal (és Ottónak talán segíteni a döntésben). Jáko papagájom, Tabu, 3,5 hónapos korában, kézzel nevelten került hozzánk, 4 évvel ezelőtt. Mi a hétvégi házunkba jártunk rendszeresen, és hosszú ideig nem is volt gond az utazással, mindig ugyanabban a "vödörben" vittük, amiben a tenyésztőtől elhoztuk, ezt megszokta, kint pedig volt egy nagyobb kalitkája. Kb. egy-másfél év után történt, hogy úgy döntött, nem hajlandó kijönni a kalitkából. Nekünk viszont vasárnap este haza kellett jönnünk, a kalitka pedig nem fért be a kocsiba. Több órás küzdelem kezdődött, először békésen megfelelő időközöket hagyva, próbáltam rábírni, hogy a kezemre üljön, de egy idő után azonban aggresszívé vált, úgyhogy nem volt más megoldás, mint a kesztyűs megfogás. Szándékosan nem én fogtam meg, hanem a párom, de hiába.

Több mint egy évig tartott, amíg a bizalmát vissza tudtam nyerni. Azóta nem próbálkozunk és csak egy-egy napra megyünk ki, amikor biztosítani tudjuk az itatást és etetést. Ez ugyan áldoztnak tűnik, de megéri!!

Ami a monogámiát illeti, ugyanaz van nálunk mint Ilidkóéknál. Az első időszakban még borzolt,támadólag viselkedett, ha meglátta a férjemet, most már érdeklődik, köszönti ha hazaérkezik, sőt sikít utána, ha elmegy, de ha mind a ketten jelen vagyunk, csak a férjemtől hallott mondatatokat, szavakat mondja, természetesen az ő hangján. Soha nem téveszti el! Ha pedig kint van, és a férjem véletlenül hazaérkezik, bár igyekszem az ilyen eseteket elkerülni, azonnal megpróbál rárepülni, sőt még olyan helyekre is hajlandó miatta repülni, ahova egyébként magától nem menne. Ilyenkor azonnali beavatkozás kell, mert a párom, hiába mondom neki, hogy már biztosan nem csíp és fogja fel ezt a barátkozás jeléül, azért a néhány korábbi fülcsípés után, már nem nagyon hisz neki.

A napközbeni egyedüllétet egyébként Tabu is jól viselte, igaz, hogy van még két kutyánk is, akik, ha nem is rajonganak érte (ezért lett a neve Tabu) és ez lehet, hogy kölcsönös, azért mégis egy kis mozgalmat biztosítanak. (Mellesleg folyamatosan utasítgatja a kutyákat :)))

Szóval nem egyszerű a jákóval, bár én már nem tudom elképzelni az életemet nélküle.

Andrea




Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.