Téma:Bárcsak nekem is sikerülne....
Készítette:Lang Kati
Dátum:2003.08.23, Szombat 21:12
Címszó:Válasz: Válasz: Bárcsak nekem is sikerülne....


Kedves Dóra!

Eloször is szeretném elmondani, hogy mennyire örülök ennek a honlapnak. Végso elkeseredésemben fogtam hozzá az interneten való keresgetésnek és csodák csodájára rábukkantam erre a nagyszeru alkotásra. Hát nagyon köszönöm, rengeteg hasznos dolgot tudtam meg annak ellenére hogy már több könyvet is áttanulmányoztam.
Örülök, hogy tetszik a lap. Kezdetben, amikor elkezdtem csinálni pontosan az mitívált, amiről írtál: kevés és szegényes a hazai irodalom.

Az ok amiért a papagájos oldalakat kerestem az interneten az, hogy másfél évvel ezelött vettem egy Kis Sándor papagájt, aki a kezdetek kezdetén hasonló viselkedési jegyeket mutatott, mint amiket Te is leírtál az idomítás fejezetben. Amikor elhoztam a kereskedésbol napokon keresztül csak körbe körbe járkált a kalitkájában, alig evett, ha egy kicsit is közeledtem hozzá verdesetta szárnyaival és égtelen rikácsolásba kezdett. Néhány hónap!!! (ami szerintem igen hosszú ido) kezdett megnyugodni, viszon o nem fejlodik egy ideje bárhogy is próbálkozom. Szemmel láthatólag ideges és fél még mindig amikor közelebb megyek hozzá. A kezembol már eszik, de ennél többre nem igazán hajlandó. Már próbáltam kiengedni a ketrecébol, ami természetesen nem okozott gondot, de a visszazárás az igen nagy fejtörést okozott, mert bár éhes volt lopva kicsipegetett egy két magot a tálkájából, és amint egy apró mozgást észlelt mint a villám már kint is volt újra a szobában. Végül különbözo cselekkel sikerült betessékelnem, de azóta nem tud
om kiengedni, hiszen nem bizom abban, hogy vissza is megy.
Ismerős probléma. A kis-Sándor papagájok roppant nehezen szelídülnek. Az, hogy a kereskedők csodálkoztak, csak a hozzá nem értésüket mutatja. Ennek a fajnak szinte a legnehezebb a bizalmába férkőzni, roppant sok türelemre és még nagyobb kitartásra van szükség. Nekem is voltak kis-Sándorjaim, én 4 hónap alatt azt sem tudtam velük elérni, hogy ne kezdjenek rémült menekülésbe, ha közeledek a kalitjukhoz.
Szóval, ha már végképp csődöt mondott minden próbálkozás, akkor próbáld meg a következőt: este vegyél ki akalitból minden eleséget. Reggel általában a madarak már éhesek, alig várják , hogy a reggelihez jussanak. Ekkor kezdjed el kínálgatni valamilyen csemegével a kalit rácsán keresztül. A fontos, hogy ne add fel, ugyanis ha a madár rájön, hogy ha nem csinál semmit, akkor egy idő után úgyis kap enni, akkor véged. Éppen ezért ezt érdemes hétvégén csinálni, akkor van rá időd (hogy mennyi? Nekem az első ilyen másfél órámba telt). Ha így nem jutsz eredményre, akkor (itt gondolom az érzékenyebb lelkű olvasók felhördülnek) nyújtsad meg az éhezés idejét, akár annyira is, hogy csak késő délután kezded kínálgatni ( a madarat ez természetesen nem károsítja). A lényeg az, hogy a madárban kifejlődött gátat valahogy le kell dönteni, ebben segíthet az éhség. Próbálj ezen kívül minél többet a társaságában tartózkodni, foglalkozni vele (ez most csak beszélgetés persze, illetve, ha már egyszer elfogadta a kezedből a csemegét, akkor kínálgatás). Kiengedni egyelőre még nem kell.

A másik gondom vele az (bár lehet hogy ez teljesen normális viselkedés), hogy mindent játékot szétszed, amit berakok neki legyen az fából vagy muanyagból, addig piszkálja amig ki nem tudja dobálni a ketrec rácsai keresztül. Néha úgy tunik mintha örjöngene és harcolni akarna velem.
A kis-Sándornak igen erős rágási kényszere van. Ezen kívül , ha mindent kidob, az azt jelenti, hogy elfogadta a ketrecét, sajátjának tekinti és a szerinte nem oda való dolgokat kidobja, magyarul takarít. ÉRdemes elérakni gyümölcsfák gallyait, fenyőtobozokat a rágási kényszer enyhítésére. Ezen kívül még viszonylag jó szórakozást is nyújt a madárnak. Papagájjátékot viszont most még ne rakj a kalitba, legyél Te az egyedüli társasága a madárnak.
Lehet hogy túldramatizálom a helyzetet, de már annyira várom, hogy közel kerüljünk egymáshoz és jó barátságban legyünk.
Nem dramatizálod túl, csak éppen beleválasztottál és sikerült az egyik legnehezebben szelídíthető fajt kifognod. Elkeseredni viszont nem kell, lehetetlen nincs és ha őt sikerül megszelídítened, akkor már egyetlen másik madrá sem okozhat gondot. A lényeg, türelem kedvesség és kitartás. A madarad előbb- utóbb mindenképen feléd fog fordulni, mert Te vagy az egyetlen társa. Csak a bizalmát kell ehhez megnyerned. Gerald Durrell írásaiból kitűnik, hogy volt olyan állatja, amelyiknél ez kerek egy évig tartott. Pedig ő egyáltalán nem volt mondható ügyetlen, avagy állatokhoz nem értő embernek. Ráadásul ő vadon befogott állatokkal dolgozott, míg a tiéd fogságban született.

 

Kedves Dora!!

En Lang Kati vagyok es azert irok Neked, mert nagyon szimpatikus, ahogy kuzdesz ezert az imadnivalo kis madarkaert. Bizony olvastam a papagaj.lap.hu-ban egy "kedves" Kis Sanyi tulajdonost, aki a HANGJA! miatt visszavitte a kereskedohoz a madarait. Remelem nem vesz tobb papagajt!

Nekem negy hete van Sanyim es azt hittem, hogy o a vilagon a legfelenkebb madarkaja. Most mar tudom, hogy nem!

A lap valoban csodalatos es en is halas vagyok a Sanyinak!

Ne haragudj, hogy kozbeszoltam, de nagyon izgulok erted, hogy sikeruljon, amiben biztos vagyok, mert ilyen kedves Embernek sikerulnie kell!!

Drukkolok ertetek, szia:Kati

Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.