Téma:hol lehet toll kivagasra szakdokumntaciot talalni?
Készítette:Tatai Sándor (WebMaster)
Dátum:2000.05.19, Péntek 10:51
Címszó:Szárnytollak vágása



Kis Eclectusom egyik nap megszökött, de sikerült egy nap alatt visszafogni. Vágassam-e ki a tollát a tenyésztővel? Mi a hátránya, veszélye? Állitólag a Loro Parkban is ki van az aráknak vágva a szárnya. Van-e ehhez szaksajtó és ha igen, hol ?? www???? Nem szeretném többé 30 méter magasan látni a madaramat Paco-t.

Kedves Barnabi!

A szárnytollak vágásához nem kell semmiféle szakirodalom. A Loro parkban egyébként az ara röptetésre vitt madarak (amikor egy téren körbe-körbe röptetik az arákat) szárnytollait nem vágják meg, hanem csak bevizezik. Ettől elnehezül annyira a szárny, hogy a madár nem képes vele emelkedni, viszont repülni még igen.
Tehát: a hasonló balesetek elkerülésére több módszer is van. Ha nem akarod elcsúfítani a madaradat, akkor megteheted azt, hogy az egyik szárny (mindig csak az egyik szárnyhoz nyúlunk, lásd lejjebb) néhány elsődleges evezőtollát pl. szigetelőszalaggal összeragasztod. Hasonlóan jó megoldás, ha ezen tollak egyikének a szárán átszúrsz egy biztosítótűt és ezzel zárod össze a tollakat (mivel a toll ugyanolyan érzéketlen mint embereknél a haj, ez nem okoz fájdalmat). Az előbbi két módszer hátránya az, hogy zavarhatja a madarat, megpróbálhatja ezeket eltávolítani és ha sikerül, akkor ismét elrepülhet a madár.
Régebben béklyót használtak, sőt pl. a sólymászok ma is alkalmazzák. Erről erősen megoszlanak a vélemények, mivel az emberek gondolkodásában a béklyó a rabság jelképe. A madarat, ha megszokta, egyáltalán nem zavarja - sokkal inkább zavarhat minket. Én magam sem javaslom. Fontos még megjegyzni, hogy a béklyó sérülést is okozhat, rándulást, ficamot, esetleg törést. Tehát egyáltalán nem javasolt.
Sokak szerint a legjobb megoldás madárhám és póráz használata. A madarat a jól felhelyezett, megfelelő méretű béklyó mozgásában nem akadályozza, nem zavarja, sérülést nem okozhat és nem jár a madár külsejének megváltoztatásával. Ma már kaphatók itthon megfelelő méretű hámok. A hám hátránya lehet, ha a maradunk valahogyan kiszabadul belőle. Ne feledjük, hogy papagájaink igen hatékony és erős szerszámmal - a csőrükkel - rendelkeznek.

A biztos módszer tehát a tollvágás. Ezt úgy kell csinálni, hogy az egyik szárny elsődleges evezőtollai közül 4-5 tollat visszavágunk a fedőtollakig (lásd a képen). A külső elődleges evezőtollak közül kettőt-hármat hagyjunk meg, mert így a madáron zárt szárnyakkal nem is látszik a vágás.

Miért kell mindenképpen gátolni a madarat a repülésben?
Azért, mert lehet ugyan, hogy a madarunk nem akar elrepülni tőlünk (Ezt személyes tapasztalatból is mondhatom: az én madaram soha nem próbál meg elrepülni). Azonban a madarak ösztönös menekülési viselkedése a repülés. Egy ijesztő esemény könnyen repülésre bírhatja a madarat, aki ha képes rá, akkor szárnyra is kap. Szintén ösztönös viselkedés ilyenkor, hogy minél magasabbra akar a madár repülni. Ekkor egy teljesen idegen helyen találja magát, mely szintén ok a pánikra. Az ijedség következő hatása, hogy elkezd egy irányban folyamatosan repülni. Sok szerető gazdi veszítette el így kedves madarát. A madár általában nem repül messzire (A fogságban tartott madarak szárnyizmai nem túl fejlettek, a hosszabb távokat nehezen bírják) - vissza is jönne, de nem tudja hogy merre kell elindulni. Az ilyen esetek kiküszöbölésére (a madár érdekében is) érdemes tehát kurtítani a szárnyat.

Miért baj az, ha nem sikerül befogni a madarat?
Elsőre talán furcsa kérdésnek tűnik, de mégis beszélni kell róla, mert sokan intézik el a kirepülést azzal, hogy úgyis talál magának az a madár elegendő élelmet, ráadásul mostmár szabad! Túl azon, hogy a madár gazdájának ez milyen trauma, a madár számára sokkal nagyobb. A fogságban született madár gyakorlatilag nem képes magáról gondoskodni. Nem ismeri fel a tápláléknövényt, nem szokott hozzá a táplálék kereséséhez, nincs hozzászokva az időjárás viszontagságaihoz, ezért nem is képes elbújni még egy futó zápor elől sem, és végül nem fejlődött ki a menekülési ösztöne a ragadozókkal szemben. A kiszabadult madár tehát, ha nem fogjuk be ismét, akkor vagy ragadozók martaléka lesz, vagy betegségben pusztul el, vagy éhenhal. Amin tehát az egyik oldalon csak néhány nap szomorúsága múlik, addig a másik oldalon egy egész élet a tét. (bővebben lásd még itt)

Miért mindig csak az egyik szárnyhoz nyúlunk?
Azért mert így mindig aszimmetrikus szárnyformát hozunk létre. A két szárny eltérően fogja a levegőt, ami a madárban annyira bizonytalan érzést kelt, hogy nem akar repülni, sőt minél előbb le akar szállni. Ha mind a két szárnyon egyforma kurtítást végzünk, akkor a madár továbbra is képes lesz repülni, csak lassabban és nagyobb erőkifejtéssel. Egyébként a szimmetrikus kurtítást szokták javasolni pl. a beszoktatás alatt lakásban tartott madaraknál. Ettől ugyanis lassabban repül a madarunk, kisebb az esélye, hogy nekirepül valaminek. A tollváltásnál a levágott tollak természetesen szintén lecserélődnek, de addigra már kiismerte magát a lakásban. A szimmetrikus tollvágást ugyan úgy kell csinálni, mint az itt ismertetettet, csak ott mind a két szárnyon alkalmazni kell.

A szárnytollak vágása:
(A képen a saját madaram látható. A póz jellegzetes védekező testtartás az aráknál, mely egyébként általában jellemző: a szárnyak széttárva, fejtollak felfújva - ezáltal nagyobbnak néz ki a madár -, csőr kitátva, fej leszegve. A testtartás egyértelmű fenyegetést jelent, közvetkenül a támadás előtt.)
Mint kiderült Frédi nem szereti a lányom műanyag kacsáját - ez azonban nekem lehetőséget adott egy szemléltető kép elkészítéséhez:-)

TS
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.