Szárnyaszegett ország


Kérdezhetitek, mit keres itt egy ilyen írás, papagájokkal foglalkozó lapon? A ParrotLand a mi szárnyas kedvenceink és azok gyűjtőhelye, akik értük vannak oda. A Malév is a mi szárnyasunk volt, és az ország most elvesztette szárnyait.
A Malév csődje vegyes érzéseket keltett. Azoknak, akiknek most a befizetett repülőjegyeik árának visszatérítése miatt kell harconia, bosszúságot. Vannak, akik örülnek, hogy végre egy állami pénznyelő céggel kevesebb van. Ebben is van igazság természetesen, bár szerintem a kép nem ennyire fekete-fehér. Erről majd később.
 
Vannak azok aztán, akiknek ez nem csak egy munkahely volt, hanem mintha egy családtagot vesztettek volna el. Ők a Malévosok. Nekik a Malév volt az életük.
Aztán vagyunk mi, akiknek fáj a Malév elvesztése. Csak így szimplán.

Nekem semmilyen kapcsolatom nem volt a Malévvel, közvetlenül. Édesanyám viszont a Repülőtéren dolgozott, én persze sokat voltam nála. Ferihegy (nekem már csak ez marad) és a Malév mindig is egyet jelentett, azt hiszem, ezt nyugodtan kijelenthetem minden Repülőtéri dolgozó és a Malévesek nevében. Ferihegy a Malév repülőtere, amit persze használnak más társaságok is.
 
A repülőtéren megérint mindenkit a repülés misztériuma. Nem sokan dolgoznak ott, akiket ne ez vonzana. A Maléveseket mindenképpen. Gyerekként engem is megfertőzött persze. Órákat voltam képes állni a teraszon (akkor még ingyenes volt és akkor még csak az I-es terminál létezett) és nézni a fel- és leszállásokat, az utasokat. Ismertem pilótákat, stewardesseket, karbantartókat stb. , a repülőtér minden területéről.
Bárki, aki ilyen-olyan formában kapcsolódott a Repülőtérhez, azt nem hagyja hidegen a Malév elvesztése. Én Budapest XVIII. kerületében nőttem fel, ennek a kerületnek része a repülőtér. Nem csak fizikailag. Itt állandó kísérőnk a repülőgépek zúgása. Néha bosszankodunk, de annyira hozzánk nőtt, hogy talán el sem tudjuk képzelni már az életünket nélküle. Ám, ha felnéztünk és az ismerős festést láttuk a gépen, az más volt. Ő zúghat.
A Malév megítélése bennem kettős. Egyrészt volt egy hibát hibára halmozó, a lehetőségekkel nem élő, állami irányítású, sokszor pártérdekeket kiszolgáló vezetése, ami végül megpecsételte a cég sorsát. Légitársaságot lehet gazdaságosan, nyereségesen üzemeltetni, szerintem a Malév esetében is sikerülhetett volna. Sajnos nem így történt. A pénzügyi teljesítménye siralmas volt , eladtak mindent, ami eladható volt (Air Tours, Air Cargo, stb) és ez bizony a vezetés hibája. Nem a Malév vezetőié feltétlen, hiszen ők is sokszor voltak kézi irányítás alatt. Ám csak repülésből nem lehet megélni. A bukáshoz vezető utat nem lehet sem párthoz, sem kormányhoz kötni, mindegyiknek része volt benne. Természetesen, jól bevált itthoni folklór szerint, mindenki mutogat a másikra. És elhiszik még mindig, hogy mi ezt nekik el is hisszük.
 
A Malév és az érem másik oldala, a Malév működése, a szolgáltatás színvonala és minősége. Az, ami a Malév munkatársain múlt, nekik szenvedélyük volt a Malév. Nos, erre büszkék lehettünk mindig. A Malév nemzetközileg is elismert légitársaság volt. Kicsi ugyan, de elismert. Szokás most a Malévet együtt emlegetni a MÁV, vagy a BKV-val (mindegyik veszteséggel működik ugye), ám színvonalában messze nem egyenértékű. Ugyan, ki lehetne büszke bármelyikre is?
 
A Malévre viszont büszkék lehettünk mi magyarok. Én nem sokat utaztam Malév járatokon, de bárhol is fordultam meg, ha a repülőtéren megláttam egy kék orrot, egy nemzeti színű farokfestést, akkor ott egy darab Magyarországot láttam. Bárhol, ha Malév fedélzetre léptem, otthon voltam. A stuvik köszönése is egészen másként hangzik magyarul.
 
Egyre inkább úgy fest, hogy ugyan a Malév üzemeltetése deficites volt, ám a csődje jóval nagyobb gazdasági veszteséget fog indukálni Magyarország költségvetésében, mint amennyit a dotálása kívánt. Ezért gondolom úgy, hogy azok sem látják jól a helyzetet, akik örülnek, hogy nem fizetjük tovább egy veszteséges állami cég működését. Itt nem csak a leállásból származó közvetlen veszteségekre gondolok, hanem amit a kiesése fog okozni évente a magyar gazdaságban. Elég, ha csak a csökkent utasforgalom, kieső járatok, az átszálló utasok, a cégnél, repülőtéren történt elbocsátások, a beszállítók, utazási irodák stb. vonalon gondolkozunk. Hatástanulmány úgy látszik, erre nem készült. Volt ugye egy irányított csődeljárás terv, de ott egy másik repülőtársaság azonnali indítása volt tervben. Az ehhez szükséges lépések nem történtek meg, mint látható.
 
Persze, van még ’magyar’ repülés. A WizzAir. Vele kapcsolatban is felemás érzéseink vannak, hiszen a Wizz jelentette fel az EU-nál a Malévet. Ha ő nem teszi, megteszi persze más, a lényegen nem változtat, de azért mégsem kellet volna. A Wizz vezetője az a Váradi József, aki Malév vezér is volt. Azt hiszem, jobb bizonyítéka senkinek sincs arra, hogy ért hozzá, mint neki. A semmiből kinőtt egy légitársaság, már most több géppel, mint amennyi a Malévnek volt. Lehet, hogy hagyni kellett volna, hogy végezze a munkáját.
 
Most tehát a légtérben repkednek is magyar gépek, meg nem is. A 34 repülőgépéből kettő lajstromneve nem kezdődik HA-val (a HA a magyar lajstromozás kezdete). Ám a WizzAirt mégsem érezzük úgy magyarnak és úgy a sajátunknak, mint a Malévet. Malévból csak egy van, csak egy volt. És én remélem, hogy ismét lesz. Működtetésében racionálisabb, karcsúbb, modernebb, hatékonyabb. Van mit változtatni. Amin nem kell, az a színvonal.
Tatai Sándor
 
2012.03.18 02:00
Vissza a főlapra