Téma:Elajándékoznám őket!
Készítette:Mike
Dátum:2006.07.14, Péntek 8:51
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: a hirdetésben lé


Gratulálok a hozzáállásodhoz, hogy elsősorban a madár érdekeit tudtad, tudod figyelembe venni és így meg tudsz válni tőle. Igen, sajnos itthon ez a felfogás még elég ritka és a Magyarokra jellemzően sokan írigyek is.
Bevallom, hogy én sem tudnék odaajándékozni egy ilyen madarat, de nem is ítéllek el ezért.
Itt ezen az oldalon többnyire madártartók szoktak jelen lenni, így biztos, hogy aki jelentkezett érte annak van már a tapasztalaton kívűl másik madara is.

Jaa, és én is jelentkeztem érte, mert régóta vágyom egy ilyen madárra. Volt már kézzel nevelt madaram, de mostanában jákóra nem igazán lesz keret. :-)

Üdv Mike
Sziasztok!
Köszi a sok "védelmező" hozzászólást, aranyosak vagytok.:)
A mocskolódós üzit valóban nem én írtam.
Telefonos beszélgetés alapján már egy csomó embert ki lehet zárni a leendő gazdik köréből. Rákérdeztem, hogy van-e már madara, volt-e valaha nagypapagája, egyedül él-e, van-e gyerek, stb.
Szóval már a telefonban is elég részletesen kikérdeztem mindenkit.:) dehát írtam is, hogy bárkinek nem adjuk oda Rudit.
Persze rengetegen jelentkeztek, akik azt mondták, nem tenyésztők, de van egy csomó madaruk és ez is elfér még náluk. Hát ilyennek nem adom oda. Itt is elfér, nem ez a probléma. Hanem hogy legyen elég ideje, energiája, szeretete a madárra.
A konkrét gazda még nincs meg, őszintén bevallom (csak azért írtam meg az új hirdetést, mert már így is rengeteg volt a jelentkező, így is nehéz választani), két jelentkező maradt, közülük fogunk választani.
Mind a ketten itt voltak személyesen találkozón, megnéztük Rudi reakcióját, szerencsére aranyos volt, nem volt agresszív. Mondjuk szerencsére nem az, kiegyensúlyozott madár. Sokat foglalkoztam vele, fiókakora én nevelem.És borzasztó rossz érzés, hogy meg kell tőle válni, de viszont tudom az eszemmel, hogy ez neki most nem jó. Elhanyagoltnak érzi magát, joggal persze.
Számomra is nagyon nagy érték, főleg eszmei, ezért is nem tudok érte pénzt kérni. Ez olyan érzés lenne, mintha eladnám a saját gyerekemet, üzletet csinálnék belőle, nyerészkednék rajta. Ha viszont új gazdit keresünk neki, akkor próbálunk tényleg olyat, aki nagyon-nagyon megbecsüli őt.
Sajnálom, hogy a Magyarországon lakók még nem elég érettek arra, hogy természetesnek vegyék (persze tisztelet a kivételnek:)), ha valaki jobb körülményeket keres a szeretett papagájának, ha nem tud vele rendesen törődni. Mégha egy-két száz ezer forintja benne is van, nem ez a lényege.
Hát röviden ennyi a történet.
Előzmény: Document Link Icon