Téma:Ivarérés
Készítette:Noi
Dátum:2009.12.28, Hétfő 19:30
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Ivarérés


A madárnak jobb lenne társsal. Viszont én (húúúú, most mit fogok kapni a többiektől!!!!!!!!!), ha a zaj gond, akkor nem dupláznám, sokszoroznám meg.
Vannak emberek, akik egyszerűen nem bírják elviselni az erősebb zajokat. Én nem tartozom közéjük, hiszen, ha az összes madaram kiabál, akkor is ki tudom kapcsolni magamat, sokszor a családtagok jönnek be, hogy: Nem zavar, hogy üvöltenek a madaraid?
Akkor szoktam észlelni, hogy jééé, tényleg.
Mi szerencsére kertes házban élünk (nem utolsó sorban a madaraim miatt), ha Te nem, akkor újabb gonddal nézhetsz szembe esetleg.
Szerintem (na, ezért megint kapok!) a papagájok csak x időt foglalkoznak egymással, s ha kevés az időd, onnantól már két papi fog unatkozni nálad. Rettentően tevékenyek. Arról nem beszélve, hogy mekkora esély van arra is, hogy nem fogadja el a párját. Két külön madár dupla idő. Olyan sok mindent át kell gondolni. Egyszerűen hangzik, hogy vegyünk mellé párt... De akinek nincs ideje, hogyan, mikor szoktatja össze őket? Ez főleg aráknál nem úgy működik, hogy veszünk egy ellenkező nemű egyedet, s becsapjuk mellé a volierbe. Nagyon durvák tudnak lenni egymáshoz.
Nem akarok beleokoskodni a dolgodba, nem tudom a helyes megoldást számodra. Nekem az vált be, hogy amikor kevés az időm a madarakra, a családtagok átveszik a szerepemet. Persze az sem volt kevés idő, energia, hogy alap szinten mindannyian tudják "kezelni" a madarakat. Hiába "egygazdásak", meg lehetett tanítani őket, hogy fogadják el a legközelebbi családtagokat. Ma már bármelyikük ki tudja bármelyiket a kezén venni a helyéről, valamennyire hallgatnak rájuk a volierben, meg kint is, etetni, takarítani tudják őket. Símogatni nem mindegyik hagyja magát, de nem is ez volt a fő cél.
Nagyon drukkolok, hogy megtaláld a jó megoldást!
Kiváncsian várom, mit döntesz! Ugye megírod?

Hát igen a zaj azért probléma lenne. Főleg ezért félek belevágni. De elég sokat dolgozom és etért gondoltam a társat mellé.
Nem tudom mi a megoldás.



Nekem a kék-sárga ara tojó volt először a két ara közül. Mikor 2 éves lett, akkor egy 6 hetes zöldszárnyú arát vettünk mellé (ennek több, mint 2 éve), aki nincs bevizsgáltatva, így nem tudom a nemét. Bár a viselkedése alapján inkább hím. Azért azt is hozzátenném, hogy nem párt kerestem neki, hanem egy hasonló kaliberű társat.
Tapasztalataim dióhéjban: minket mindkét ara ugyanúgy szeret, folyamatos a rivalizálás köztük értünk, folyamatosan verekednek (sérülésmentesen), nem igazán foglalják le egymást, a zöldszárnyú magában pusztít ( a kék-sárgának is ez volt évekig "a játék"), a kék-sárga folyton rajtunk lógna, a hangerő viszont nem megduplázódott, hanem megsokszorozódott.Egymagában (ez azért nem teljesen igaz, hiszen jákónk, kongónk, nagysanyink is volt-van mellette) a kék-sárga egyáltalán nem volt zajos. Azóta néha szinte elviselhetetlen a zaj. Ha az egyik rákezd, a másik azonnal csatlakozik. Mindezek mellett, ha a zajt jól viseled, érdemes "párt" venni neki, hiszen sokkal élénkebb, jobb a hangulata, jobban eszik, nem olyan "raplis", sokkal kezelhetőbb a tojó.
A Vajdahunyadvárban novemberben megcsodálhattam a kakadu hangját, nos, az semmi a két ara együtteséhez képest.

Sziasztok! Én is ezzel küzdök. Nekem egy zöldszárnyú arám van.Most lesz 5 éves. Gondolkodom, hogy vegyek e neki párt. Mert ugye több lehetőség van. Vagy összejönnek és szelíd marad mindkettő és nem is kiabálnak. Ez lenne az ideális állapot. De lehet, hogy utálják egymást. Ez még kezelhető, ha engem szeretnek és nem is nagyon üvöltenek. De ha utálják egymást és ezért még üvöltöznek is, akkor az nekik is, és nekem is, igen rossz lenne. Úgyhogy nem tudom mi a jó megoldás.
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.