Téma:Elajándékoznám őket!
Készítette:Noémi
Dátum:2006.07.16, Vasárnap 10:54
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: a hirdetésben lé



Szia Csilla!
Sok hozzászólásodat olvastam már itt, nekem is rengeteget segítettél ezeken keresztül. Nem hinném, hogy bármi újat tudnék még Neked mondani, de mivel a szívem csücske ez a téma, szivesen beszélgetek Veled róla.
Szerintem az ilyen rossz sorsú madaraknál a pokoli türelem mellett a szeretet a varázsszó. Tudják, érzik, hogy valaki szereti-e őket. A mi kis jákónk is mindent megpróbált már, hogy próbálja tegye a türelmünket, kezdve attól, hogy szabályosan pánikba esik, valahányszor kimegyünk a szobából, és értelem nélküli visítozásba kezd, addig, hogy amikor rossz napja van, felkínálja a fejét símogatásra és egy óvatlan pillanatban hatalmasat csíp belénk.A felnőtt fiam a kedvence, mert nagyon hasonlít külsőleg a régi gazdájára és a hangja is hasonló fekvésű. Neki tényleg mindent szabad. Tőlünk a férjemmel eltűri, hogy kitakarítsuk a kalitját, friss eleséget, vizet, gyümölcsöket adjunk neki, és egy nagyon kedves "Hu" hanggal meg is köszöni. A férjem amikor kiveszi a kalitból, kap egy puszit hálából, én néha meg is dögönyözhetem a kis jákót.Nagyon nehéz volt vele, de nálunk is sokat segített a másik madár- egy kék sárga ara társasága és felénk mutatott imádata. Mára már amikor az ara elbődül, rászól: Csönd ara, csöndbe legyél! /Elvégre mi is így szoktuk őt csöndre inteni, amikor visítozik/ Sosem felejtem el, hányszor felébredt éjszakánként még hónapok múlva is és verte magát a kalitjában. Mostanában, úgy tűnik, ezt abbahagyta. Hát ennyit így dióhéjban, ha még valami érdekel, kérlek kérdezz! Noémi
Előzmény: Document Link Icon