Rendszertani besorolás


Család
Alcsalád
Nemzetség
KAKADUFÉLÉK
CACATUIDAE

Show details for A(z) család alá sorolt rendszertani egységekA(z) család alá sorolt rendszertani egységek
Hide details for A(z) család alá sorolt rendszertani egységekA(z) család alá sorolt rendszertani egységek

Alcsalád/nemzetségAlcsalád/nemzetség (latin)FajokAlfajok
Valódi kakadukCacatuinae
NimfapapagájokNymphicinae



(a besorolásokat mindig úgy értelmezzük, hogy azok a madarak (AVES) osztályán belül a papagájok (PSITTACIFORMES) rendjéhez tartoznak)
Lengyel Tibor: Madárbarát lexikonja szerint:
KAKADUFÉLÉK (CACATUIDAE — Kakatoe — Cockatoos): kizárólag Ausztráliában és az ötödik kontinens szigetvilágán elõforduló, a papagáj alkatúak rendjébe tartozó család két alcsaláddal:
1. kakaduk (Cacatuinae),
2. nimfapapagájok (Nymphicus).
Utóbbiban egyetlen faj tartozik. A kakaduk alcsaládjában 5 nemzetség 17 faját, s 28 alfaját találjuk. A fajokra erõteljes kékesfekete csõr és a fejtetõn elõre-hátra mozgatható bóbita jellemzõ.
Izgalmi állapotban a bóbitájukat legyezõszerûen felállítják és szörnyû rikácsolásba kezdenek. Eredeti élõhelyükön sok kárt tesznek a mezõgazdasági mûvelés alá vont területeken, ezért kíméletlenül pusztítják ezeket a világ legnagyobb testû papagájait.
Számos faj képviselõit tenyésztik, tartják az európai madarászok, ezek v. a szigetvilágról származott befogott madarak v. tenyészetekbõl származnak: inka-, malukui-, rózsás-, sárgabóbitás kakadu stb.
Ivari kétalakúságnak nincs megbízható külsõ jele. Noha gyakorlott tenyésztõk a szem íriszének színe alapján eléggé megbízhatóan el tudják különíteni az ivarokat.
Ha a farkot nem számítjuk, akkor méretre a legnagyobb testû papagájok: a testhossz 36—69 cm. A tollazat a legkevésbé sem színpompás: fehér v . fekete, ill. rózsáspirosas.
A csõrük rendkívül erõteljes. Az alsó káva szélesebb, mint a felsõ, így alkalmas kemény héjak feltörésére is.
Bármely kakadu a fát is könnyedén felhántja, s ezt, lárvák után kutatva, meg is teszi.
3—14 éves korukban válnak ivaréretté és 60—80 évig élhetnek. Évente rendszerint 1—4 fehér tojást raknak, amelyeket esetenként melenget a hím is.
1,5—2 méter mély odút kell nekik felkínálni, lehetõleg fatörzsbõl, az alján 50x50 alapterületû költõrésszel. Az egyébként már szelíd madarak is a költés idején agresszíven viselkednek, még a gondozójukat is támadják, ami nem gyerekjáték, hiszen szörnyû harapásuk van, még a 2 mm-es drótban is tudnak kárt tenni.
A fiatalok cc. 1 hónapra kelnek, s további 2—2,5 hónapig, sõt, olykor 90 napig az odúban maradnak. Kirepülés után a szülõk még sokáig pátyolgatják õket, holott már megállnának a maguk lábán is.
A fiatalon leválasztott, és ember által felnevelt kakadu rendkívül kezes lesz, a gazdáját, gondozóját rajongva szereti, állítólag az ilyen kezes madarat nem is kell bezárni, mert nem hagyja el a házat, kertet. Bár ezt sokan kétkedve fogadják.
Mégsem árt, ha felügyelet mellett mászkál, mert esetleg olyasmit is megrág, amit sajnálnánk.
A beszédre taníthatóságuk, pontosabban a hangutánzó képességük miatt nagy népszerûségnek örvendenek.
A kakaduk táplálkozása a szabad természetben eléggé különbözõ, s értelemszerûen ahhoz igazodik, amit a természetes élõhelyükön találnak. Az Ausztrália füves pusztaságain élõ kakaduk elsõsorban apró magvakat fogyasztanak, s ha szerét ejthetik, megdézsmálják a gabonaföldeket.
Az esõerdõk lakói sokkal változatosabban étkeznek, mert az élõhelyükön viszonylagos táplálékbõség van az év nagyobb szakában. S ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha jó gazda módjára akarjuk ellátni a kedvencünket.
Valamennyi kakadufajnak kínáljuk a következõ magkeveréket:
30 % árticsóka,
30 % napraforgó mag,
15 % klb. kölesféleség,
5 % zab,
5 % kukorica,
5 % tökmag,
5 % búza és csemegeként
5 % dió, mogyoró, paradió v. földimogyoró.
Az olajos magvak adásánál ügyeljünk, hogy ezektõl el ne hízzanak, tehát ha elhízást tapasztalunk, akkor csökkentsük az olajos magvak arányát! Legyen gondunk arra is, hogy kapjanak gabonamagvakat féléretten és csíráztatva is. A tejes kukoricát különösen kedvelik.
Nagy élvezettel fogyasztják a bogyósokat és a klf. gyümölcsöket. E tekintetben fontos a szoktatás, s kitartóan kínáljuk almával, körtével, szilvával, cseresznyével, szõlõvel a madarunkat.
Ne szegje kedvünket, hogy nem fogad el mindent az elsõ alkalomra.
Hogy a szoktatás eredményes legyen, ahhoz az egyik célravezetõ módszer: mindig ugyanott, ugyanabban a tálkában kínáljuk az éppen szezonális gyümölcsöt!
Aki igazán kedvébe akar járni a madarának, az tegyen próbát egzotikus gyümölcsökkel (banán, kivi, narancs stb.) és bogyósokkal, sõt, kompótokkal is.
Hangsúlyozzuk, hogy az egyszeri elutasítás nem szegheti a kedvünket. Gondoljunk arra, hogy elõször sok gyerekek is idegenkednek az új ízektõl, színektõl, formáktól.
A kakaduk szintén igénylik a zöldeleséget és a tojásos lágyeleséget is. E tekintetben szóba jöhet pl. a granulált kutyaeledel is tejben áztatva. Természetesen az ilyen tejes v. tojásos eleséggel fokozott gondossággal kell bánni, mert nyári nagy melegben gyorsan megromolhat.
A kicsiket nevelõ pár naponta elfogyaszt 1—4 fõtt tojást. A nyugateurópai tenyészetekben a fõtt tojás helyett szokták alkalmazni a tojásport, amit túróval, reszelt gyümölccsel, sárgarépával és vitaminkomplexekkel dúsítanak.
A nevelõ párnak okvetlenül adjunk csíráztatott rizst v. rizsfelfújtat, ill. rizseshúst. Szívesen elrágódnak a fõtt baromfiaprólékon is.
Ha sikerül változatos táplálékra szoktatni a madarainkat, akkor általában szükségtelen a pótlólagos vitaminellátásuk és az ásványi premixek alkalmazását sem indokolja semmi. Ha viszont — fõleg télen — egyoldalú a táplálás, akkor a madaraink egészsége, ellenállóképessége érdekében mindenképpen alkalmazzunk vízben oldódó premixeket!
Az ásványi anyagok pótlására a sóderes edénybe kevert premixekkel, és fõtt tojás összemorzsolt héjával is gondoskodhatunk.
A kakaduk számára 6—7 etetõtálra van szükség:
1. magkeveréknek,
2. itatónak,
3. gyümölcsnek,
4. zöldeleségnek,
5. csíráztatott magnak,
6. sódernek és ásványi kiegészítõknek,
7. lágyeleségnek.
Lehetõleg ne cserélgessük a tálakat, s szilárdan rögzítsük azokat! A Walsrodei Madárpark állatgondozóinak szigorúan meg van hagyva, hogy mindig azonos idõben etessenek.
A kakaduk rendszeresen 16 és 17 óra között kapják meg a táplálékukat. A kicsiket nevelõ szülõpárok reggel 7-kor jutnak a nevelõtakarmányhoz - ez 1/3-ad részben száraz magvakból, 1/3 részben csíráztatott magvakból 1/3-ad rész hüvelyesekbõl és tetszés szerinti lágyeleségbõl, ill. gyümölcsökbõl áll.
A náluk mért adatok szerint egy kalitlakó kakadu részére naponta mintegy 80 gramm magra és ugyanannyi gyümölcsre van szükség. Itt szempont, hogy ne etessünk sem alul, sem túl! A túletetés azért káros, mert a madár ez esetben kicsemegézi a takarmányt, ami szintén vezethet egyoldalú táplálkozáshoz.
Emberi fogyasztásra alkalmas ivóvízrõl is természetesen gondoskodnunk kell. Ha csak kútvízünk van, amely minõsége kétségeket hagy maga után akkor szóba jöhet a szénsavtól kiszellõztetett ásványvíz is. A nyugati kisállatkereskedésekben árúsítanak víztisztító szert, ennek a neve: Avisonal.
Azt gondolnánk, hogy, pedig nem igénylik télen a fûtést, ha fagymentes helyet tudunk a számukra biztosítani.
Kakadu tenyésztésére csak nyugodt körülményeket biztosító röpdében számíthatunk.
Nagyobb az esélyünk, ha több madárból van lehetõsége a rokonszenv alapján kialakulni párnak v. pároknak. Ugyanis a tapasztalatok szerint egy hím és egy tojó nem okvetlenül pár.
Különösen idõsebb madarak állnak nehezebben össze. Fiatalok közül általában egyszerûbb harmonizáló párt összehozni. Ha a hím és a tojó nem szokik 3—4 év alatt össze, akkor komolyan meg kell fontolni a cserét.
Szobai v. madárházi elhelyezéssel a külföldi tapasztalatok szerint bármelyik idõszakban bekövetkezhet a költés, de a mi klímánk alatt az õszi vedlés után praktikusan tavasszal a legcélszerûbb "beindítani" a madarakat. A tenyésztésre elõkészítés része a takarmányozással való felkészítés:
— télen az alaptakarmánynak adott magokhoz kínáljunk gyümölcsöt és zöldeleséget!
— a tavasz közeledtével csökkentsük a mageleséget, s helyette adjunk fõtt hüvelyeseket, csíráztatott és tejes magvakat!
Természetesen gondoskodnunk kell költési alkalmatosságról. E célra lehet használni deszkából készített, kúszófolyósóval ellátott odút. A kúszófolyósó 45 fokos szögben csatlakozik a költõládához, amely egyik oldalán legyen a költés ellenõrzése céljából nyitható ablakocska.
Költõalomnak ne felejtsünk az odú aljára 7—10 cm vastagságban fakorhadékot teríteni! A kúszófolyósó aljára erõsítsünk drótfonatot, hogy a ki-bejárást megkönnyítsük! A bebúvónyílást burkoljuk fémlemezzel, hogy a madár ne tágíthassa feleslegesen nagyra!
A másik megoldás az ún. költõbarlang, ami korhadt közepû vastag fatörzsbõl készül, s a természetes hatásával jobban megfelel a célnak.
A kakaduk nászát megelõzi a hím udvarlása, mely során behúzott nyakkal, leszorított szárnyakkal, legyezõszerûen szétnyitott farokkal és bóbitával próbálja meghódítani a tojót.
Gyakran megfigyelhetõ a jól harmonizáló párok között egymás tollazatának a kölcsönös gondozása, ami a párkapcsolat elmélyítését szolgálja, másrészt valódi segítség a másik madár tollazatának rendbentartásához, mert oda irányul a legintenzívebben (fej és farok), ahová a madár magamagának nem ér el.
A tojó a párzást követõen 2—3 napos idõközökkel 2—3 fehér tojást rak. A tojásrakás rendszerint kora reggel v. délután következik be. A 25—30 napig tartó költésbe a hím is besegít. Akkor váltja fel a párját, amikor az enni, inni elhagyja a költõbarlangot.
A kicsik magatehetetlenek, s a szemük is csak viszonylag sokára nyílik ki. Elõbb pehelytollak fejlõdnek rajtuk, s csak a 60—100. napra alakul ki az állandó tollazat, amikor is elhagyják az odú biztonságos melegét. További 2—3 hét szükséges az önállóvá válásukhoz.
A szakirodalomban szó esik a kakaduk ún. tartaléktojásáról, ami azt jelenti, hogy ha az elsõ tojásból (vagy az elsõ kettõbõl) egészséges fióka kel, akkor a költõpár a harmadik fióka gondozását mellõzi. E magára hagyott fiatal felnevelése nem lehetetlen feladat.
Infralámpa segítségével pl. egy vödörben tudjuk biztosítani a kis kakadu számára szükséges 36 fok Celsius meleget. Etetésrõl az elsõ idõszakban 6—24 óra között kétóránként kell gondoskodni. A legmegfelelõbb táplálék a vízzel péppé kevert csecsemõtápszer. 2—3 naponként adagoljunk hozzá vitaminkomplexet és ásványi kiegészítõt! Természetesen melegítve kell etetni, cc. 40 fokosan.
A módszert tekintve kezdetben nagy térfogatú injekciós fecskendõ segítségével juttassuk a papagájfióka csõrébe a pépes tápot, késõbb alkalmazhatunk kávéskanalat.
A 4—5. naptól át lehet térni a 3—4 óránkénti etetésre, amikor is a tápot már gazdagíthatjuk fõtt tojás sárgájával és pépes gyümölccsel, apróra vágott zöldeleséggel.
Nehezebb az áttérés a mageleségre. A fokozatosság elvét kell betartanunk! Elõbb darált magvakkal tegyünk kísérletet, majd, ha azt megszokta, akkor jöhet a zsenge borsó és a bab szétnyomkodva, végül magvak egészben.
Huzattól mindvégig óvni kell a dajkált fiókát, s szobahõmérsékletre (18—20 fok) sem engedhetjük mindaddig, míg teljesen kitollasodik, különben meghûl és elpusztul!
Az ember által dajkált kakadu nagyon kezessé válik, olymértékben kötõdhet az emberhez, hogy tenyésztésre sem lesz alkalmas. Nehézséget okozhat még nála a magvak fogyasztásának (hámozásának) a megtanulása.
A fiatalok és a tenyészmadarak kiegészítõ tápláléka lehet még a kétszersült, a tejes kenyér, a csipkebogyó, a füge, a szelíd gesztenye, a makk, a kérges, rügyes hársfa-, fûzfa-, bodza- és a nem mérgezõ fenyõág, továbbá a fõtt szárnyas, a hal stb.
Végezetül ne feledjük: bár a nagypapagájok nem másznak bele veréb módjára a pocsolyákba, ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem igénylik a fürdetést! Éppen ellenkezõleg.
Legalább 2—3 naponta gondoskodjunk a permetezéssel zuhanyoztatásukról!

Felhasznált irodalom: Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai, Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon, Thomas Arndt: Lexicon of Parrots
2005.08.16 14:29
Vissza a főlapra