Amennyiben ön azt fontolgatja, hogy egy másik madarat szerez be társként az „egyke”madara mellé, kérjük, jól gondolja meg milyen madár volna a legmegfelelőbb! Alapvető igazság, hogy bármilyen madár jobb a semmilyennél. Biztos vagyok benne, hogy ara papagájunk sokkal inkább értékelné annak a lehetőségét, hogy egy pintyekkel teli röpdét nézegessen és hallgasson egész álló nap, semhogy unalmában a körmeivel játszadozzon a szerencsétlen. (Dr. Romhányi Attila megjegyzése: „-Zsuzsikám, a kékhomlokú amazonpapagájunk a nimfák röpködését és egyéb viselkedésformáit tartotta mulatságosnak, egész nap elnézte őket és időnként kuncogó hangokat is hallatott.”)
Egy kis kreativitással még az is elérhető, hogy papagájunk azonos légtérben, a nála impozánsabb, ám együttélésre alkalmas újonnan érkezett madárral jobb kapcsolatot alakítson ki annál, mint, hogy épp csak eltűrik egymás társaságát. Azonos vagy egymáshoz közeli fajok párosítása valószínűleg szoros kötődést fog eredményezni. Ezek a párba állítások gyakran a legérdekesebb és legeredményesebb kölcsönhatásokat eredményezik a két madár között. Amennyiben azt fontolgatja, hogy társat szerez a madara számára akkor, ha azt szeretné, hogy ezek a madarak fizikai kapcsolatba kerülhessenek egymással, mindenképp ügyeljen arra, hogy a kiválasztott madár megközelítőleg azonos méretű és vérmérsékletű legyen. Például nappapagájunk, kékhomlokú aratingáink és bronzszárnyú papagájunk elég jól kijön egymással. Legyen óvatos az igazán össze nem illő fajok összepárosításával, ahol az egyik meg tudja sérteni a másikat. Például a törpepapagájok és nimfapapagájok nincsenek „felfegyverkezve” arra, hogy megküzdhessenek a nagyobb papagájokkal.
Bonyolult lehet bevezetni egy új madarat a családba. Az Ön meglévő madara megsértődhet, hogy egy másik madár érkezik az ő rendezett, bár érzékeny, társadalmi rendszerébe. Valószínűleg az ön szeretetéért harcoló riválisként fog tekinteni az újonnan érkezettre. Perpatvarok előfordulhatnak. Az új madár érkezését követően valószínűleg még hosszabb ideig nem szabad engedélyezni a fizikai kapcsolatot. Megeshet, hogy folyamatosan különálló kalitkákra van szükség, hacsak a madarak nem ugyanabból illetve nagyon közeli fajból származnak. Lassan, néhány hónap elteltével leküzdik a bizalmatlanságukat, és kialakul az egymás iránti türelem, és talán valamiféle barátság is. Ez a barátság a kölcsönös tollápolástól és a közös játéktól egymás teljes figyelmen kívül hagyásáig terjedhet, amikor is Ön a jelenlétével megosztja a figyelmüket. Még akkor is, ha úgy tűnik, nem nagyon kedvelik egymást, ne gondolja azt, hogy a két (vagy több) madár nem társként tekint egymásra az ön távollétében. Ön minél többet van távol, annál fontosabb a madaraknak egymás társasága. Több madár együtt tartásának csodálatos „mellékhatása”, hogy a személyiségük olyan aspektusai válnak nyilvánvalóvá, amelyeket a madártulajdonos soha nem tapasztalhatna meg egy egyke madár tartása esetén. A raj tagjaként a madár magabiztosabbá és nyitottabbá válhat. Ön pedig tanúja lehet annak, ahogy madara kapcsolatba lép egy másik madárral, amely kapcsolatra önnel egyébként soha nem lenne képes. Röviden mondva, a madárnak esélye van természetesebbé válni. Végső soron tehát leszögezhető, hogy a kedvencként tartott madarak csapatban élő, társas madarak. Egyetlen madár márpedig nem alkothat csapatot. Kettő igen. Az Ön madara számára még a biztonságot, érdeklődést és társaságot jelentő „hamis –madárraj” tagjaként is egészségesebb és boldogabb élet vár. Nos, nem ez minden madártulajdonos valódi célja?