Téma:
Készítette:
Dino
Dátum:
2006.01.05, Csütörtök 9:39
Címszó:
Válasz: Válasz: Válasz: SZERINTEM
Sziasztok! Nem tudom megállni, hogy ne írjak le azért néhány számomra fontos alapgondolatot a papagájtartással kapcsolatban. Úgy látom - bár minden tiszteletem a tapasztalt madártenyésztőké, és tartóké - hogy a tanácsok gyakran túl gyakorlatiak. Mindez persze azért lehet, mert nagyon segíteni akartok.
Szögezzük le, hogy ha nagyon távolról szemléljük mélyen magunkba nézve a kérdést, egy trópusi madárnak semmi keresnivalója egy mérsékelt övi panellakásban. Pláne nem fajtársai nélkül. Tudom, hogy fogságban született, úgysem tudna szabadon túlélni, stb., ez mind igaz, de attól még az ösztönei megvannak. Azok pedig egy másik éghajlatra, életmódra, nagycsapatos életre, szüntelen fajtársi interakcióra vannak belőve, pár ezer éve...
Olvastam egyszer egy német állatorvos oldalán egy aranyos hasonlatot. Egyedül tartani egy madarat otthon olyan, mintha Téged bezárnának egy idegen helyen a klotyóba (szárnykurtítva, mintha eltörnék a térded), kapnál mondjuk hetente egy régi Blikket elfoglaltságnak, és néha összezárnának egy krokodillal, aki szórakoztat (csak annyira áll közel genetikailag az emberhez, mint az a papagájhoz, érdemben beszélgetni legalábbis pont annyira tudnak, a ragadozó/mindenevő kontra növényevő hasonlóságról nem is beszélve).
Szóval szerintem a szóban forgó jákó a tőle telhető legnagyobb flexibilitással és jóindulattal kezeli a számára erőn felüli alkalmazkodást igénylő helyzetet. Próbáljátok meg madárként kezelni. Mert tényleg nem kutya, és nem is ember. És minél többet olvasni a témáról, akár ezen a fórumon is. Főleg előtte. Az fájdalommentesebb mindkét fél számára. És mindig a madár húzza a rövidebbet...
Bocs és üdv: Dino
Előzmény:
Válasz felvitele
(
HTML
)