Téma:börtön
Készítette:Tatai Sándor (WebMaster)
Dátum:2006.12.20, Szerda 15:13
Címszó:Válasz: Válasz: börtön


Kedves "Balázs"
Bár a válasz csak a témaindító bejegyzés ismétlése, természetesen reagálok, hiszen a cikket én írtam és mindig is lesz aktualitása.
Én ezt most úgy veszem, mintha (véletlenül) ugyanazok a gondolatok jutottak volna eszedbe, mint Sólyom Szilviának:

A cikkel persze nem kell egyetérteni, mindenkinek joga van ettől eltérő véleményt formálni. A baj csak akkor van, ha az érzelmek vezetnek a reagálásban és nem az objektivitás. Hiba, ha antropomorfizáljuk az állatokat.
Az állítások, melyek ebben a cikkben szerepelnek, nem az én fejemből pattantak ki, hanem etológusok több éves kutatásainak tapasztalata. Ezekről már több publikáció, tudományos és népszerű értekezés is jelent meg, tehát vitatni azt hiszem, felesleges.
Emeljünk talán ki néhány általam érdekesnek tartott részletet az írásból:

"Minden állatnak van territóriuma, de az a papagájok esetén hatalmas terület, ahol szabadon röpködnek, és azt bármikor elhagyhatják"
Ez a territórium akkora, amekkora a madár szükségleteit fedezni tudja. NEM azért repked annyit az a papagáj, mert az neki ennyire jó, hanem azért, mert a szükségleteinek forrásai ekkora területen vannak szétszórva. Van egy költőüreg mondjuk itt, de a vízforrás csak egy kilométerre tőle. Az éppen termő fák lehetnek ennél sokkal messzebb is, és így tovább. A madár nem azért repked itt egyik helyről a másikra, mert neki az jó, hanem azért, mert kénytelen alkalmazkodni a környezetéhez. Hogy ezt szabadon elhagyhatják? Nos, a lehetősége valóban megvan, de a madár bolond lesz megtenni, csak úgy úri szeszélyből. Miért is tenné, ha ott megtalál mindent, amire szüksége van. (Nézz csak meg egy költöző madarat, pl. egy gólyát, vagy egy fecskét: Megtehetné, hogy máshova tér haza de nem teszi. Vajon miért...?). Ha a madárnak el kell hagynia a területét, az mindig kényszer hatására történik. Különben egy jól tartott állat a saját területének érzi a helyét, ezt is csak zárójelben mondom. Meg is védelmezi! Próbáljon csak meg máshol kialakítani egy territóriumot! Az már valószínűleg egy másik fajtárs területe lesz, azért szinte biztos, hogy meg kell küzdeni. Fel kell fedezni, stb, stb. A 'természet lágy öle' költői fogalom és semmi több. Ott csak egyetlen törvény van: Aki gyenge, pusztuljon.

"A fogságban tartás szó szerint börtön, és míg a kalitkájukban sínylenek, addig eredeti élőhelyükön sok fajt (például az arákat) a kihalás fenyegeti."
Ez a mondat eléggé demagógra sikeredett. Először is, a madarak nem sínylenek jó tartási körülmények között. A jó tartási körülményeknek megint csak megvan a maga szakirodalma, a fogságban tartás előnyeiről (Az állat számára) immár igen sok kézzel fogható bizonyítékkal rendelkezünk - ez itt tehát megint csak érzelmi alapú érvelés, amelynek semmi köze sincs az objektivitáshoz.
A mondat második fele érdekesebb. Ha ennek az a mondanivalója, hogy ne tartsunk befogott madarakat, akkor csak egyet érteni tudok vele. Én magam is sokszor adok hangot annak, hogy NE tartsunk befogott madarakat, hiszen elég nagy állomány van már különböző tenyészetekben. A kedvtelésből tartott fajok fennmaradása ugyanakkor mindenképpen biztosított, ameddig fogságban léteznek egyedek, ezt se felejtsük el. Igaz, hogy ezeknek a fajoknak a ritkulását, veszélyeztetését az ember okozza. Sőt, elsősorban az, hogy kedvencként tartják őket. Az embereket viszont - maradjunk a realitások talaján - nem lehet lebeszélni arról, hogy állatot tartsanak maguk mellett. Ez nem is lehet tehát cél. Cél lehet viszont - és én ezt a lapot többek között ezért is hoztam létre - hogy a tudatos állattartást erősítsem azokban, akik állatokat, azon belül is papagájokat szeretnének tartani. Az állattartónak hatalmas felelőssége van, mind abban, hogy honnan szerzi be a madarát, mind abban, hogy az az állat jól érezze magát vele élete végéig. Egy tudatos, felelősségteljes madártartó csak akkor érezheti jól magát, csak akkor lehet büszke a madarára, vagy madaraira, ha a madár jól érzi magát. Hidd el, kedves Balázs: a madáron látszik, ha vidám, ha kiegyensúlyozott, ha jól érzi magát. Talán itt felhozhatom a magam példáját: Én a madaramat tenyészetből szereztem be. Sajnos az elfoglaltságaim növekedésével mind kevesebb időt tudtam szánni a madaramnak, ezért inkább megváltam tőle. Most a madár egy olyan embernél van, akinek van rá ideje és aki úgy gondolkozik, ahogyan azt fent leírtam. Én magam továbbra is szeretnék madarat tartani, de mivel nem tudom számára a megfelelő környezetet biztosítani, azaz nem tudom számára biztosítani, hogy jól is érezze magát, hát nem tartok inkább madarat. Én csak így tudom elképzelni a madártartást.

"Ráadásul az arák, mint sok más papagáj faj, társas madarak. Úgyhogy mindenki, aki ilyen madarakat fogságban tart, nemcsak örök életű börtönre és magányra ítéli ezeket az értelmes, hatalmas szabadság igényű állatokat, hanem egyben kipusztulásukhoz is hozzájárul."
Ez így ebben a formában nem igaz. A papagájok valóban társas lények, azonban minden további nélkül elfogadják az embert társnak. És hát persze arról ne feledkezzünk el, hogy párban is lehet tartani madarakat. (Amikor a papagájok a költési időszakon kívül csapatokban verődnek, az a ragadozók elleni védekezést szolgálja nem pedig a nagyobb társaság iránti olthatatlan vágyat). A kipusztulásukhoz a madártartó csak akkor járul hozzá, ha nem ellenőrzi a madara származását - mint ahogy azt fent leírtam.

Kedves Balázs!

Értem a szándékodat. Értem, hogy szeretnéd megóvni ezeket az állatokat, az általad rossznak tartott élettől. De ez a kép nem fekete-fehér! Bizony, sajnos vannak emberek, akik divatból tartanak állatokat - mint ahogy vannak olyan tenyésztők is, akik csak az anyagi haszonszerzésért vágtak bele a tenyésztésbe. Mint mindennek, ennek is megvan a maga árnyoldala. DE! Ide, erre az oldalra nem azok járnak be, akik csak divatból tartják a madaraikat. Azért járnak ide, hogy egymást segítsék abban, hogy ezek a családtagok a lehető legjobban érezhessék magukat velük. Tehát van igazság abban, amit leírtál, csak rossz fórumot választottál neki.
Az ide járó emberek többsége a "felelős állattartó" kategóriába tartozik. Lenézik, megvetik a nemtörődöm madártartókat a madárkufárokkal együtt. Nem láthattad azt a fórum beszélgetést, amikor a madárbefogásokról volt szó (melyeket képekkel is illusztráltunk), hogy micsoda felháborodás volt itt.

De felvetek számodra egy másik kérdést, gondolkodj el ezen is:
Te arákról beszéltél én most kakadukról fogok:
Az Ausztrál kormány állatvédelmi törvénye szerint gyakorlatilag semmilyen állatot nem szabad az ország területéről kivinni. A modern növénytermesztés eredményeképpen annyi gabonafélét termesztenek az országban, hogy a hatalmas élelemmennyiség elképesztő méretűre duzzasztotta a kakadu kolóniákat. Ezekre a kolóniákra az ausztrál farmerek rendszeres vadászatokat (szó szerint irtóhadjáratokat) szerveznek, mert egy több tízezres kakaduraj egy pár nap alatt egy farmer teljes évi termését elpusztíthatja. Bizony, Ausztráliában élő fogalom a kakaduvész! Az Ausztrál kormány ennek ellenére nem oldja fel a kiviteli tilalmat. Most kérdezem én, vajon melyik a jobb a madárnak: ha valahol egy kalitkában élhet egy vidám, tartalmas, változatos életet, vagy ha a puskacsővel kell szembenéznie?

Mondom: semmi sem fekete-fehér. Ne gondolkozz kategóriákban.

Én Neked viszont - talán a ParrotLand minden látogatója nevében - szép karácsonyt kívánok.
Minden jót Neked!

Tatai Sándor

Tisztelt madártartók!

Szeretném leírni véleményemet a Börtön-e a fogság? című cikk azon két kijelentésével kapcsolatban, miszerint a fogság nem börtön, hiszen "az állat is bezárja magát, csak itt nem láthatóak a rácsok, de ettől még nagyon is hangsúlyozott határok léteznek", valamint "A fogságban tartás ezért sok szempontból az állat számára ideálisabb körülményeket biztosíthat, mint a szabad természet. A jól elhelyezett állat nem érzi magát fogságban, nem nyomasztja a bezártság. A jól elhelyezésen azt értjük, hogy az állat által igényelt territóriumot leszűkítjük oly módon, hogy az továbbra is tudja fedezni az állat szükségleteit, de jóval kisebb helyen."
Én szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek aki a fentiekkel egyetért, azt a lehetőséget, hogy bebörtönözzük, ugyanakkor mindenféle ínyencséggel ellátjuk. Gondolom, ha gyermeke ide fog születni (mert persze méltópárt is keresünk), ő már kimondottan jól fogja ott magát érezni, hiszen nem is tudja, milyen a szabad élet.
Minden állatnak van territóriuma, de az a papgájok esetén hatalmas terület, ahol szabadon röpködnek, és azt bármikor elhagyhatják. A fogságban tartás szó szerint börtön, és míg a kalitkájukban sínylenek, addig eredeti élőhelyükön sok fajt (például az arákat) a kihalás fenyegeti.
Ráadásul az arák, mint sok más papagáj faj, társas madarak. Úgyhogy mindenki, aki ilyen madarakat fogságban tart, nemcsak örök életű börtönre és magányra ítéli ezeket az értelmes, hatalmas szabadség igényű állatokat, hanem egyben kipusztulásukhoz is hozzájárul.


Mindenkinek hasonlókat kívánva, ahogy az állatával bánik:
Címer Szabolcs
egy 5.-es diák
Előzmény: Document Link Icon