Köszi a választ, kedves Lina!
Én is több verziót hallottam azzal kapcsolatban, hogy mi ilyenkor a teendő, és
hát esetünkben igazából a pillanat döntötte el, hogy mit tegyünk: elvegyük-e a
tojást vagy hagyjuk kotlani. Két napig ugyanis egyfolytában ült a tojásán, alig
ivott és alig evett, kaki se jött, majd egyszer csak váratlanul (pár órája már
nyitva volt a kalitka ajtaja) kijött és repült pár kört, tojt egy hatalmasat,
és mi kihasználva távollétét (hogy a sokk kisebb legyen) elvettük tőle a
tojást. Amikor visszement, 1-2 percig kereste, izgatott volt és fura hangokat
hallatott, de hamar megnyugodott, és mintha mi sem történt volna, úgy tűnt,
vége is az egésznek, második napon voltunk túl, és nem jött újabb tojás. Aztán
következő nap egész nap mintha megkergült volna: össze-vissza repkedett és
futkosott a lakásban, bejárt minden zugot, a legszűkebb helyektől a fürdőszobán
át egészen a polcon lévő könyvek közötti résekig, közben egyfolytában, egész
nap elviselhetetlenül hangosan „ordított”, szóval tiszta kerge volt. Estére
pedig meglett a második tojás is, és azóta csendesen, szorgalmasan kotlik
rajta. Gondolom, előtte fészket keresett magának; így volt ez az első tojás
előtt is.
Nem tudom, hány tojásra számíthatunk még, de az általad írt 7 az elég rémisztő!
:) Mindenesetre azt hiszem, megint elvesszük tőle, amikor elhagyja a kalitkát,
mert amellett, hogy nem eszik és iszik rendesen, a salakanyag sem távozik
belőle, hiszen egész nap/egész éjjel a kalitkában van, ott kotlik, és oda
természetesen nem piszkít. Így döntöttünk, nem tudom, ez a legjobb megoldás
vagy sem, de ártani talán nem ártunk a kis drágának.
Valakitől azt is hallottam, hogy magányos tojók tojásrakásánal arra kell
különösen figyelni, hogy nehogy elakadjon a tojás (náluk állítólag gyakrabban
előfordul), mert az a madár életébe is kerülhet. Mondjuk a miénk a harmadik
napon tojta a második tojását, de talán ez nem olyan nagy baj.
Na, jó hosszú lettem, bocsánat, és köszi még egyszer a választ! :)
Üdv,
kovandd
|