Készítette:julia
Dátum:2008.03.05, Szerda 20:17
Címszó:rozs
Kategória:Etetés
A téma összes bejegyzése




(Összesen 11 bejegyzés)


2008.04.10 18:07 Válasz: Válasz: Válasz: Napraforgó (Timadri)
A csírafogyasztók töltsék ki az alábbi kérdőívet!

A szakdolgozatomhoz kellene, és nagyon sokat segítenétek vele!

http://www1.sztaki.hu/servlets/voting/csirak

Köszönöm!


2008.03.15 09:46 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Napraforgó (Angel)
Kedves Karel !Olvastam az írásaidat ebben a témában !Nagyon szépen fogalmazol !A segítőkészséged nagyon tiszteletreméltó ,mert mi,akik kis kedvencként tartjuk madarainkat,nem tudhatunk mindent !
A legjobban az tetszett az írásodban,hogy egyszerüen és "laikusok" számára is érthető módon fogalmazol !Köszönöm szépen,hogy megismerhettem jó tanácsaidat !Tisztelettel és szeretettel köszönöm :Angel


2008.03.09 20:59 Válasz: Válasz: Válasz: Napraforgó (Karel)
Sziasztok!

A tésztaszűrőt eddig csak az átöblítés során használtam. Viszont az a módszer egész jól hangzik amit írtál, talán sikerül észben tartanom és alkalom adtán kipróbálom. (Nem tom hogy a na'ccsőrűeknél meddig tartana a szűrő ha abban tálalnám a magot...)

A 23 féle magnál a gratulációt amiatt fogadom hogy ennek az összeszedése nem egyszerű, jelenleg azért kevesebb egyébként mert sok dolog kezd elérhetetlenné válni ahogy átalakul a növénytermesztés -(egyre több ipari hasznosításra szánt növény termesztése [jellemzően repce és kukorica] és csökkenő takarmány növény termesztés) - ez hozza magával a takarmányok beszerezhetőségének nehezebbé válását is. A különböző magok fogyasztására pedig úgy lehet őket rávenni hogy csak annyi keveréket kapnak amit válogatás nélkül megesznek. Ha sokat kapnak véletlenül és kiválogatják az ízlésüknek megfelelőt a többit pedig ott hagyják, akkor következő etetésnél nekik nincs új adag kaja. Utána úgyis megeszik.
Abba kell belegondolni hogy sokszor nem esznek meg dolgokat maguktól, aztán mikor fiókák vannak akkor meg még a vasszeget is megennék. (nem hülye, tudja hogy a piciknek minél változatosabb, magas beltartalmi értékű / energiadús kaja kell, csak ha ő magáról van szó akkor már az egyéni ízlésével hagyja magát maga által befolyásolni.) (A nyelvtani részét kéretik nem nézni az irományomnak!!) (mint az emberek: tudod hogy nem használ a hambi az egészségednek, mégis azt eszed a finom Vaddisznópöri helyett.) Ha szaporodási időszakban meg tudják enni a keverékben lévő összes magot akkor pedig meg tudják enni szaporodási időn kívül is. Persze nem a magkeverék az egyedüli takarmányféleség amit kapnak, az csak egy alap, amit folyamatosan, állandó jelleggel adok nekik. ezen kívül még ott vannak a gyümölcsök, zöldségfélék különböző formában, különböző dolgok hozzá keverésével.
Meg persze ott van a csíra is......


2008.03.09 20:28 Válasz: Válasz: Napraforgó (Zsolt)
Sziasztok,

Tapasztalatom negatív irányban nekem sincs, ahogy írtad én is csak olvastam a parrotnews -on de konkrétum ott sem volt.. Szerintem Csilla biztosan olvasott már a napraforgóról, hatásairól valamelyik Papagájos újságban, ott államilag támogatottak az ez irányú kutatások.....(ha lenne konkrétum akkor itt közzé lehetne tenni ..)

Mindenesetre gratrula a 23 magféleséghez, nálam biztosan nem ennék meg a felét sem:(((
Én többször adok csíráztatott magokat, heti háromszor - tavasztól őszig, mert a kecskepapagáj ahogy a neve írja nagy csírafaló:))))

Egy nagyobb tésztaszűrót felteszek a volierbe abba szórom a csírázásnak indult magokat, egy kis vízzel mindig átmosom,(símán rálocsolok, egy kanna vizet/ nap ) a felesleg lecsurog, van amelyik hosszabbra nő, van amelyik éppen csak elkezdi.... válogatnak kedvükre.
Tapasztalatból mondom, csíráztatott magot nem jó alulról zárt tálba adni, mert hamar "megsavanyodik"... aztán lehet kidobni....









Üdv!

Írtam hogy majd válaszolok a napraforgós - magcsíráztatós dologra.
Nem tudom hogy ki honnan vette hogy a napraforgó csíráztatása során „mérgező anyagok” szabadulnak fel, azt meg pláne nem tudom hogy ezt miért terjeszti. Gondolom Zsolt sem saját tapasztalatból írta hogy ez így van, hanem hallotta/olvasta valahol-valakitől a dolgot és azért írta amit írt. Azt azonban meg kell jegyezni hogy a csírázásról általa leírtak – (szerintem) - a napraforgós dolog kivételével megállják a helyüket. (Annyi megjegyzéssel hogy a csírázás során lezajlódó kémiai folyamatokat nem ismerem, csak a szó szorosan vett gyakorlati résszel kapcsolatos véleményét tudom osztani. Mondom, a naprafori kivételével.)
Az hogy nála „a madarak hogy indulnak” vagy is hát hogy „indítja őket” – (brrrrrrrrr.... ezektől a szóösszetételektől kiráz a hideg...) – az szintén érdekes dolog. Amellett hogy nagyon úgy néz ki hogy a tökéletességre törekszik - (persze jó páran a saját maguk által elképzelt tökéletes/ideális módszerre törekszenek) – véleményem szerint ilyen szinten nem kell túlbonyolítani a dolgokat. (Ez meg az általam elképzelt ideális dolog). Talán ebből már lehet kapisgálni hogy mindenkinél más-más a tuti.
Visszatérve a lenmagra, a napraforgóra és a magcsíráztatásra: a lenről nem tudtam hogy ez a helyzet vele. A napraforgóról pedig van saját tapasztalatom. Egyébként ez előtt már olvastam én is olyat hogy belőle csírázás során „mérgező anyagok” szabadulnak fel. Viszont mivel korábban is csíráztattam ezt-azt, köztük napraforgót is amellett hogy kicsit meglepett a dolog túlságosan nem vettem komolyan. (Egyébként az egyik madarász cuccokkal foglalkozó honlapon olvastam anno hogy káros az egészségre a csíráztatott napraforgó. Ott jelenleg is olvasható. Hogy ők honnan vették nem tom.)
Mindenesetre kíváncsi lennék hogy mik azok a „mérgező anyagok” amiket emlegetnek. (még az is lehet hogy meg tudnának győzni az igazukról, bár Béla hozzászólásából kiolvasható tapasztalatok és a saját és ismerősök által is tapasztalt dolgok után ez nem lesz egyszerű.)
Béla által leírt dolgokat – a len kivételével, mivel annak a csíráztatásáról nincs tapasztalatom – helyesnek tartom és osztom a véleményét a témával kapcsolatban.

Jó pár évvel ezelőtt alkalmanként adtam a madaraimnak csíráztatott magot, köztük napraforgót is. Akkor is és most is a kész keveréket csíráztattam. Aztán ez fokozatosan elmaradt. Közben minden évben egyre többféle összetevőt tartalmazó magkeveréket állítottam össze. Tavaly előtt volt a csúcs, ekkor sikerült 23 féle magból – (csak takarmánynövények magjait számolom, szántóföldi növénytermesztésben általánosságban gyomnövénynek számító növények magjait nem, és a különböző dió és a mogyoró féléket sem mivel azokat nem kevertem be hanem külön kapták alkalmanként) – álló keveréket tudtam összeállítani. (a különböző cirkot és köleseket nem egynek számoltam hanem külön-külön). Sajnos a tavalyi évre összeállított keverék lényegesen szegényebb volt az alkotóelemek számát illetően, ekkor már csak 17.) Akkor még nem gondoltam volna hogy a helyzet csak romlik és lesz ez még így se. A jelenleg etetett keverék alkotóinak száma sajnos nem éri el a 15 féle magot....)Szóval tavaly előtt volt a keverékben len is (Eddig ez volt az egyetlen ilyen év). Micsoda véletlen, abban az évben sem vettem a fáradtságot a csíráztatásra, csakúgy mint az azt megelőző kb 2 évben. Úgyhogy a lenről nincs tapasztalatom. Viszont tavaly tavasz végén újra kezdtem a csíráztatással szórakozni. Most is ugyan úgy mint régebben a kész keveréket csíráztatom, amiben bizony ott figyel a napraforgó is. Az általam alkalmazott módszer u az mint amit előttem már leírtak. Magkeverék alaposan átöblít, lapos tálba helyez, kicsi víz hozzá, naponta minimum 1 de célszerűbb 2-3 alkalommal újra átöblíteni, majd vissza a tálba és újra kicsi víz. Megjegyzem hogy mikor az első adag vizet megkapja a teljesen száraz keverék akkor a víz az annyira nem is kevés, mert ilyenkor még hagyom hogy ellepje a magot. Azt úgyis gyorsan (pár óra alatt) fel fogja szívni. Viszont a többi öblítés után már tényleg csak kicsi vizet engedek rá. Az hogy mennyi ideig csíráztatom a magot az teljes mértékben változó, mondhatnám azt is hogy a kedvem dönti el. Van mikor 3 napig is hagyom (csak átöblítgetem), máskor meg 1 nap után tálalom is (épp hogy csak megdagadtak a magok). Persze az hogy ez alatt az idő alatt milyen állapotig jut el a mag a csírázás során az függ a hőmérséklettől, a különböző magoktól és attól is hogy az adott mag mennyi idős. (bár 1 éven belül olyan túl lényeges különbség azért nem nagyon jellemző.) Általánosságban a tapasztalataim alapján mondható hogy gyorsan csírázik a borsó (zöld és sárga is), a mungó, majd ezután a napraforgó - (nálam a csíkos valamiért lényegesen előbb mint a fehér, ennek okát nem tudom, lehet hogy afrikánusok megvezetik az embert a mag korával?) - , a zab, a búza és a rizs, majd mikor ezeknek már 3-4 mm-es csírája van akkor kezd csírát ereszteni a cirok, a köles, stb, hadd ne soroljam fel. (igazából ennél jobban meg sem figyeltem....)(ja, a sáfrányos szeklicének is viszonylag sok idő kell....)
A csíráztatott magok etetésének heti mennyisége nálam teljesen változó, igyekszem rotációs módszerrel csinálni- (amikor csinálom) – és így van hogy hetente 4-szer is kapnak, máskor viszont előfordul hogy csak heti két alkalommal. Ja, és ez attól is függ hogy mikor milyen és mennyi egyéb kiegészítő takarmányt kapnak.

Még egyszer megemésztve a napraforgó csíráztatás és a mérgező anyagok szerintem ahhoz hasonlító vélemények mint a cseresznyemag és barackmag és az általuk okozott mérgezések. Véleményem szerint ez olyan dolog hogy valaki ettől fél, valaki attól, és azokat a dolgokat amik szerinte károsak mindenképpen távol akarja tartani a madarától.

A másik dolog hogy nem minden növény/növényi rész elfogyasztása egyforma reakciót vált ki a különböző állatfajokból. Vannak olyan növények amitől mondjuk a pacik simán az ég felé fordítják a patájukat, ugyan akkor más állatok jóleső elégedettséggel s minden káros következmény nélkül fogyaszthatják ugyan azt.





2008.03.09 13:08 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Napraforgó (Karel)
Üdv!

Írtam hogy majd válaszolok a napraforgós - magcsíráztatós dologra.
Nem tudom hogy ki honnan vette hogy a napraforgó csíráztatása során „mérgező anyagok” szabadulnak fel, azt meg pláne nem tudom hogy ezt miért terjeszti. Gondolom Zsolt sem saját tapasztalatból írta hogy ez így van, hanem hallotta/olvasta valahol-valakitől a dolgot és azért írta amit írt. Azt azonban meg kell jegyezni hogy a csírázásról általa leírtak – (szerintem) - a napraforgós dolog kivételével megállják a helyüket. (Annyi megjegyzéssel hogy a csírázás során lezajlódó kémiai folyamatokat nem ismerem, csak a szó szorosan vett gyakorlati résszel kapcsolatos véleményét tudom osztani. Mondom, a naprafori kivételével.)
Az hogy nála „a madarak hogy indulnak” vagy is hát hogy „indítja őket” – (brrrrrrrrr.... ezektől a szóösszetételektől kiráz a hideg...) – az szintén érdekes dolog. Amellett hogy nagyon úgy néz ki hogy a tökéletességre törekszik - (persze jó páran a saját maguk által elképzelt tökéletes/ideális módszerre törekszenek) – véleményem szerint ilyen szinten nem kell túlbonyolítani a dolgokat. (Ez meg az általam elképzelt ideális dolog). Talán ebből már lehet kapisgálni hogy mindenkinél más-más a tuti.
Visszatérve a lenmagra, a napraforgóra és a magcsíráztatásra: a lenről nem tudtam hogy ez a helyzet vele. A napraforgóról pedig van saját tapasztalatom. Egyébként ez előtt már olvastam én is olyat hogy belőle csírázás során „mérgező anyagok” szabadulnak fel. Viszont mivel korábban is csíráztattam ezt-azt, köztük napraforgót is amellett hogy kicsit meglepett a dolog túlságosan nem vettem komolyan. (Egyébként az egyik madarász cuccokkal foglalkozó honlapon olvastam anno hogy káros az egészségre a csíráztatott napraforgó. Ott jelenleg is olvasható. Hogy ők honnan vették nem tom.)
Mindenesetre kíváncsi lennék hogy mik azok a „mérgező anyagok” amiket emlegetnek. (még az is lehet hogy meg tudnának győzni az igazukról, bár Béla hozzászólásából kiolvasható tapasztalatok és a saját és ismerősök által is tapasztalt dolgok után ez nem lesz egyszerű.)
Béla által leírt dolgokat – a len kivételével, mivel annak a csíráztatásáról nincs tapasztalatom – helyesnek tartom és osztom a véleményét a témával kapcsolatban.

Jó pár évvel ezelőtt alkalmanként adtam a madaraimnak csíráztatott magot, köztük napraforgót is. Akkor is és most is a kész keveréket csíráztattam. Aztán ez fokozatosan elmaradt. Közben minden évben egyre többféle összetevőt tartalmazó magkeveréket állítottam össze. Tavaly előtt volt a csúcs, ekkor sikerült 23 féle magból – (csak takarmánynövények magjait számolom, szántóföldi növénytermesztésben általánosságban gyomnövénynek számító növények magjait nem, és a különböző dió és a mogyoró féléket sem mivel azokat nem kevertem be hanem külön kapták alkalmanként) – álló keveréket tudtam összeállítani. (a különböző cirkot és köleseket nem egynek számoltam hanem külön-külön). Sajnos a tavalyi évre összeállított keverék lényegesen szegényebb volt az alkotóelemek számát illetően, ekkor már csak 17.) Akkor még nem gondoltam volna hogy a helyzet csak romlik és lesz ez még így se. A jelenleg etetett keverék alkotóinak száma sajnos nem éri el a 15 féle magot....)Szóval tavaly előtt volt a keverékben len is (Eddig ez volt az egyetlen ilyen év). Micsoda véletlen, abban az évben sem vettem a fáradtságot a csíráztatásra, csakúgy mint az azt megelőző kb 2 évben. Úgyhogy a lenről nincs tapasztalatom. Viszont tavaly tavasz végén újra kezdtem a csíráztatással szórakozni. Most is ugyan úgy mint régebben a kész keveréket csíráztatom, amiben bizony ott figyel a napraforgó is. Az általam alkalmazott módszer u az mint amit előttem már leírtak. Magkeverék alaposan átöblít, lapos tálba helyez, kicsi víz hozzá, naponta minimum 1 de célszerűbb 2-3 alkalommal újra átöblíteni, majd vissza a tálba és újra kicsi víz. Megjegyzem hogy mikor az első adag vizet megkapja a teljesen száraz keverék akkor a víz az annyira nem is kevés, mert ilyenkor még hagyom hogy ellepje a magot. Azt úgyis gyorsan (pár óra alatt) fel fogja szívni. Viszont a többi öblítés után már tényleg csak kicsi vizet engedek rá. Az hogy mennyi ideig csíráztatom a magot az teljes mértékben változó, mondhatnám azt is hogy a kedvem dönti el. Van mikor 3 napig is hagyom (csak átöblítgetem), máskor meg 1 nap után tálalom is (épp hogy csak megdagadtak a magok). Persze az hogy ez alatt az idő alatt milyen állapotig jut el a mag a csírázás során az függ a hőmérséklettől, a különböző magoktól és attól is hogy az adott mag mennyi idős. (bár 1 éven belül olyan túl lényeges különbség azért nem nagyon jellemző.) Általánosságban a tapasztalataim alapján mondható hogy gyorsan csírázik a borsó (zöld és sárga is), a mungó, majd ezután a napraforgó - (nálam a csíkos valamiért lényegesen előbb mint a fehér, ennek okát nem tudom, lehet hogy afrikánusok megvezetik az embert a mag korával?) - , a zab, a búza és a rizs, majd mikor ezeknek már 3-4 mm-es csírája van akkor kezd csírát ereszteni a cirok, a köles, stb, hadd ne soroljam fel. (igazából ennél jobban meg sem figyeltem....)(ja, a sáfrányos szeklicének is viszonylag sok idő kell....)
A csíráztatott magok etetésének heti mennyisége nálam teljesen változó, igyekszem rotációs módszerrel csinálni- (amikor csinálom) – és így van hogy hetente 4-szer is kapnak, máskor viszont előfordul hogy csak heti két alkalommal. Ja, és ez attól is függ hogy mikor milyen és mennyi egyéb kiegészítő takarmányt kapnak.

Még egyszer megemésztve a napraforgó csíráztatás és a mérgező anyagok szerintem ahhoz hasonlító vélemények mint a cseresznyemag és barackmag és az általuk okozott mérgezések. Véleményem szerint ez olyan dolog hogy valaki ettől fél, valaki attól, és azokat a dolgokat amik szerinte károsak mindenképpen távol akarja tartani a madarától.

A másik dolog hogy nem minden növény/növényi rész elfogyasztása egyforma reakciót vált ki a különböző állatfajokból. Vannak olyan növények amitől mondjuk a pacik simán az ég felé fordítják a patájukat, ugyan akkor más állatok jóleső elégedettséggel s minden káros következmény nélkül fogyaszthatják ugyan azt.






2008.03.08 18:23 Válasz: Válasz: Válasz: Napraforgó (Béla)

Sziasztok

A lenmagról biztosan tudom, hogy nem célszerű csíráztatni,mert egy nyálka anyagot választ ki, amely mosással is nehezen távolítható el.
Azt viszont sehol nem sikerült megtalálnom, hogy a napraforgó miért ártalmas. A napraforgót úgy ajálja minden külföldi csíráztatással foglalkozó lap, mint a legkönnyebben csíráztatható magféleséget. Sőt a kezdőknek is javasolja mint könnyen kivitelezhető technológiát. Ha ártana akkor évente jómagam is 40-50 fiatalt (amazon, kakadú,jákó)kiirtanék, Gáloséknál viszont százas nagyságrendet jelentene és nem elsősorban "nimfa papagájból"
A napraforgót sok éve csíráztatom, nem kell okvetlenül áztatni, mint ahogy azt a szakirodalom javasolja. Elég az elején egy alapos , több vízből történő átmosás, utána 6-7 óránként a mosott magot átkeverem, és akár a második nap öblítés után etethető.
A napraforgót (csak feketét) csíráztatom és etetem, de a heti étrendben 1 alkalomnál gyakrabban nem szerepel. A többi napon babfélék (mungó) és lisztes magvak szerepelnek csíráztatott állapotban.


2008.03.06 20:14 Válasz: Válasz: Napraforgó (Zsolt)
Sziasztok,

Egy Külföldi áttétből született ez a cikk, majd jelen meg az egyik net-es portálon a csíráztatással kapcsolatban (ebben szerepelt a sunflower és a lenmag nem a legtutibb )

Íme a cikk: ( engem is érdekelne a tudományos megközelítése, hogy pontosan miért is nem ajánlott)

Here it is:

"A gabonamagvakat és azok csíráit különböző ételek készítésére már évezredekkel ezelőtt felhasználták. Sokan viszont ma is viszolyognak a csíráztatott magvak fogyasztásától, pedig rendkívül egészséges. A fogyókúrába is tökéletesen beépíthető és ajánlott, mivel kalóriaszegény, ugyanakkor megóv a vitamin- és nyomelemhiánytól is. Sok díszmadártenyésztő szívesen ad kedvenceinek is csíráztatott magvakat.


A csíráztatás során kibújó csíra rendkívül tápláló, hiszen a folyamat alatt a komplett fehérjeláncok a szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavakra (mint például a lizin), a zsírok nagy része zsírsavakra, az összetett szénhidrátok pedig egyszerű szénhidrátokra bomlanak. Az ilyen változásokon keresztül ment és nedvességtartalmában növekedett csíráztatott mag gyorsabban emészthető, azonkívül rendkívül gazdag vitaminokban és vízben oldódó ásványi sókban is.

A sikeres előkészítés (a puhítás és a csíráztatás) alatt képződik a csíra a magokban, ami étvágygerjesztő és jótékony hatású a szervezet számára, s még a termékenységet is fokozza. A csíráztatási folyamat alatt a vízzel, a meleggel és az oxigén mennyiségével szabályozhatjuk a biológiai folyamatot. Ezek a tényezők a magok ideális fejlődéséhez szükségesek. Ebből már kitűnik, hogy a sikeres csíráztatáshoz két fontos tényező kell: a víz és a meleg. A csíráztatáshoz mindig speciális, erre a célra kifejlesztett edényt, valamint csak hántolatlan és vegyszermentes magot használjunk! A magokat először 6 órán át szobahőmérsékletű vízben áztassuk, ezután hideg folyó vízben (naponta 2-3 alkalommal) alaposan mossuk át, majd tegyük bele a csíráztató edényünkbe, amit minden alkalommal használat előtt alaposan fertőtlenítsünk. Sötétben a csírák világos színűek és B2-vitaminban gazdagok lesznek. Világosban a csírák zöldekké és C-vitaminban gazdagokká válnak. A magok csíráztatási ideje átlag 3-6 nap.

Fontos, hogy a magokat 6 óránál tovább ne áztassuk a vízben, mert így sok mérgező anyag szabadul fel és elkezdődnek a nem kívánt káros folyamatok. A csíráztatás során olyan higiénikusan dolgozzunk, amennyire lehet. Gondoskodjunk arról, hogy a magok ekkor már ne érintkezzenek a lecsöpögő vízzel. Pár nap alatt 1-2 milliméteres csírák jelennek meg, amiket már odaadhatunk a madaraknak. Ne hagyjuk azonban túl nagyra megnőni őket, hiszen a csíra etetése nem egyenlő a zöld növények etetésével.

A csírázást amiláz-enzim, vagy egyszerű cukor hozzáadásával is gyorsíthatjuk. Az édessé vált íz megmagyarázza, hogy miért fogyasztják olyan szívesen a madarak ezeket a magokat, ám a cukortartalom nem mindig előnyös, mert így a magok könnyebben penészednek, erjednek, ami baktériumok megtelepedéséhez és a magok rothadásához vezet. Ezért ne túl sok csíráztatott magot készítsünk egyszerre, és soha ne adjunk többet egy etetésre, mint amit a madár megeszik.

Ha a csírakeveréknek kellemetlen szaga van, vagy valamiféle penészedést észlelünk, akkor magától értetődik, hogy nem szabad a madárnak adni. Az is fontos, hogy minden etetés után tisztítsuk ki az etetőedényt, és a maradékot dobjuk ki. Ezek a csíráztatott magok nagyon gyorsan emésztődnek, ezért ne este, hanem reggel adjuk madarainknak.

Csak egészséges, és ép magvakat csíráztassunk! Célszerű több magból összeállított keveréket készítenünk. A keverék összeállításánál figyeljünk arra, hogy a madarak szívesen fogyasszák őket, és lehetőleg azonos időben csírázzanak ki. A legegyszerűbb és a legjobb választás, ha előre kever,t kész takarmányt használunk. A lenmag és a napraforgó nem alkalmas a csíráztatásra, mert mindkettő esetében több káros anyag is felszabadulhat, ami kifejezetten ártalmas a madaraink számára!

A csírák etetésének további előnye az anyagcsere normalizálása, a tápanyagok felszívódásának, lebontásának, beépülésének és a salakanyagok kiválasztásának elősegítése. Főleg a téli időszakban etessük a csírákat, mivel ekkor nehezebben tudunk kellő mennyiségű és minőségű friss gyümölcsöt és zöldséget beszerezni, így kedvenceink szervezete nem jut elég vitaminhoz és rostanyaghoz sem, és ekkor lépnek fel a különböző hiány- és allergiás betegségek.

Ha mi is kedvet kapunk a csíra elfogyasztásához, tegyük azt bátran, nagyon ízletes! A csíra felhasználható nyersen, különböző krémek és saláták készítéséhez, szárítva és őrölve is liszt készítéséhez (amelyből kenyeret, tésztákat és süteményt készíthetünk), valamint magostól, vagy csak a csíra mag nélkül, különböző szendvicskrémek, levesek, töltelékek, köretek, savanyúságok formájában. Fontos azonban, hogy a hüvelyeseket csak hőkezelés (10-15 perc főzés, sütés) után fogyasszuk!

A kész csírákat tárolhatjuk nyersen: hűtőben (akár 1-2 hétig is), de felhasználás előtt alaposan mossuk le a nyákot. Szárítva (sütőben nagyon alacsony hőmérsékleten) konyharuhába tekerve is tárolhatók, száraz hűvös helyen. A penészes, rohadt, kellemetlen szagú csírákat ne együk meg és ne is etessük. Csak étkezési célra termelt magokat csíráztassunk, melyek gyógynövény- és élelmiszerboltokban kaphatók."



Üdv!
Írtam hogy a többit később. Pont a naprafori miatt. (meg a csíráztatással kapcsolatban...)
Szóval később.....(lehet h még ma, lehet h holnap....)


2008.03.06 18:39 Válasz: Napraforgó (Karel)
Üdv!
Írtam hogy a többit később. Pont a naprafori miatt. (meg a csíráztatással kapcsolatban...)
Szóval később.....(lehet h még ma, lehet h holnap....)


2008.03.06 17:16 Napraforgó (Tatai Sándor)
nem vág szorosan ugyan a témába, ám mivel takarmányozásról van szó, gondoltam elfér ebben a témában:

Volt itt a fórumon nemrég egy bejegyzés, melyben az állt, hogy csíráztatott napraforgómagot ne adjunk a madarunknak, mert abból a csírázás folyamán mérgező anyagok szabadulnak fel.
Tudatlanságomat elárulva (én erről nem tudok), ez tényleg így van? Kérdezem többek között azért is, mert nem egy tenyésztőnél láttam már, hogy napraforgómagból, kukoricából, búzából stb. álló keveréket csíráztatott a madarai számára.



2008.03.05 21:26 Válasz: rozs (Karel)
Sziasztok!

Egyszer már leírtam: minden olyan dolgot számításba lehet venni takarmányként vagy takarmány alkotó elemként ami nem mérgező. Aztán hogy a madár megeszi-e az már más kérdés. Ez nagyban függ az ő egyéni ízlésétől és a tulajdonos/ápoló/gazda hozzáállásától. (Hagyja hogy pazaroljon az állat, vagy nem hagyja). Elméletileg egy magkeverék is akkor jó ha a lehetőségekhez képest minél több féle azaz nminél változatosabb összetevőkből áll. Persze az adott faj táplálóanyag szükségletének megfelelően összeállítva tartalmaz minél többféle (változatos) összetevőt.
Egyébként ha utána nézel akkor rájössz hogy a rozs egy nagyon fontos gabonaféle. Alapanyaga lehet egy csomó emberi kajának és nagyon értékes takarmánynövény.
Ha valaki ellenkező véleményen van írja csak le, de én csak az árpáról tudom - (a madarakkal etethető takarmányféleségek közül) - hogy aratás után egyből nem szabad takarmányozási célra felhasználni hanem pár hetet pihentetni kell. Más gabonaféléről nincs tudomásom ami problémás lenne.
(többit később)
Ugrás a tetejére