Sziasztok!
Van egy 4 éves jákóm, aki tavasszal egyik reggelre szinte teljesen megkopasztotta magát (mellkas, nyak, valamint a hát). Értetlenül álltam az eset előtt. Kétségbeesés, orvoshoz rohanás, ahol megállapíották, hogy pszichés eredetű a probléma. (Megjegyzem, hogy sztem a legnagyobb traumát az jelentette, hogy orvoshoz vittem: rikácsolás, heves tiltakozás a madár részéről). Kopaszon, orvoslátogatás után teljesen megváltozott: nem beszélt, nem jött ki a kalitkából, szerencsére az étvágya a régi volt, és esténkét a film alatt a kalitkája mellett ülve várta, hogy hosszú percekig vakargassam a buksiját.
Persze mindent bevetettünk: új játék, gyümölcsök eldugása a kalitkába, tehát ingergazdagabb környezet kialakítása.
És amiért most írok - remélem nem hamarkodom el az örömömet - : a mellkasán más nemcsak pihék, hanem tollak is vannak, újból csacsog, bohóckodik, és tegnap megtörtént az amire már nagyon vártam: utánam jött, kirepült a kalitkájából. Kicsit ügyetlenkedett, de nagyszerű érzés volt nekem.
Hát röviden ennyi a mi kis történetünk.
Üdvözlet mindenkinek.
|