Hi!
Végülis nem az én elméletem, hanem közismert tényeket adaptálhatunk kedvenceinkre:
1.
Azon madár- v. emlős állatfajok esetében, melyek igen komoly fegyverzettel rendelkeznek (nagy fogak, karmok), az agresszív magatartásformák könnyen végzetessé válhatnak, hiszen elég egy harapás, és a másik már halott. Ezért ezek esetében nagyon komoly gátlómechanizmusok alakultak ki. Így a tyúkok nyugodtan kopaszthatják egymást, komoly bajuk ettől nem lesz, de, ha egy oroszlán odakap a másiknak, az könnyen végzetes lehet. A gátlómechanizmusok kialakulása független az állat ragadozó v. növényevő életmódjától, tisztán a fajtársak közti interakciós során bevetett fegyver erejétől függ. Így a kakaduknál v. nagy aráknál sokkal ritkábban kerül sor a csőr bevetésére, mint egy kisebb csőrű papagájnál.
2.
A kakduk viselkedésformái között jóval kevesebb az öröklött, mint az amazonoknál, náluk ezen hiányosságokat tanult dolgok egészítik ki. Ezért sokkal élelmesebbek pl. a táplálékszerzés terén (pl. gabonászsákok felnyitása, magtárak alá alagút ásása...) Az amazonoknak erre nincs szükségük, ők az esőerdőben feltálalva kapják az ennivalót, náluk az értelem inkább abba az irányba fejlődött, hogy észben tartsák, az év mely időszakában melyik területen teremnek a fák.
A fent említett hiányos ösztönkészlet a kakaduk, arák tekintetében aztán kiterjed a szociális interakciók területére is, így, ha nem madarak között élnek, sokkal inkább bennünket utánoznak a kommunikációs jelzések tekintetében, szemben azon madarakkal, melyek ezt készen hozzák a tojásból.
Donát
|