Én is köszönöm!
Nagyon korrekt, világos és tárgyilagos, személyeskedés nélküli :)
BALINT!!! Szamomra ez volt az egyik legnagyszerubb es legatlatobb beiras amit egy magyar forumon valaha is olvastam!!! VEGRE!!!! :)))) es Koszi!!!!!
Teljesen mindegy, melyiket választod, viszont a szelíd madárral könnyebb lesz a dolgod. Kesztyűben minden madarat kézbe lehet venni :D
A 2001es vadon fogott jákók nálam most 6hét után egész barátságosak.
Az egyedüli kedvencként tartott kézzel nevelt madár nem tanulta meg a fajra jellemző viselkedéseket az idősebbektől, ezért viselkedészavarokra számíthatsz.
A korán elválasztott madarak sem. A jákók ezeket a mintákat a természetben általában az első 6-18 hónapban tanulják meg.
Mivel a madarak egyik elsődleges célja a szaporodás, de nem volt előttük példa a helyes viselkedések megtanulására, viselkedészavarokkal küzdenek. Viszont a reproduktivitásra való ösztönök ugyanúgy megvannak bennük, mint a vadon élőkben.
Míg a természetben párt választanak maguknak, fogságban, egyedüli madárként nem tudnak. Ha te is neveled fel, akkor félig pár, félig családi kapcsolat alakul ki köztetek.
Magyarul a madár részéről - választás hiányában - a családi kötelék társas kötelékké alakul. Senki sem választaná a rokonát párjának.
Ez a kapcsolat végül egy nagy keverék lesz, ami sehol sem állja meg a helyét. A madár meg nem bírja nagyon feldolgozni.
A párok a természetben 24/7 együtt vannak, ha elmész, vagy otthagyod, fokozatosan egyre stresszesebbé válik.
Amikor visszamész hozzá agresszívan reagálhat - jelezve, hogy ez nem tetszett.
Ha a rikácsolására a ketrecéhez mész, megtanulja, hogy rikácsolással magához hívhat. Ha nem mész, akkor nem fog rikácsolni, de a stressz tovább fokozódik.
Ha a rikácsolás után a ketrecéhez mész leszidni, megilyedhet. De vannak olyan okosak, hogy mikor leszidod, a szavadba vág valamilyen megtanult szóval, vagy nevetéssel, hogy a hangulatod megváltozzon, és újra kedves legyél vele.
Aztán ez folytadódik egy ideig, míg a madár nem bírja tovább. A madárnak biztosan gondjai vannak a társas kapcsolat hiánya miatt, erre még jöhet egy csomó minden a nem megfelelő környezetből.
Bár a tépett madár biztosan nem érzi magát jól, a nem tépett még nem automatikusan egyenlő a boldog madárral.
Minden végletre van pozitív példa. De azért inkább szerintem ne akarjunk egy másik fajt, ami ráadásul nem is háziasított, hanem vad, családtagként kezelni. Hanem biztosítsuk a megfelelő környezetet és kihívásokata faj igényeinek,és itt azért ne az "óriási toronykalitkákra" gondoljunk, ami a szobában tényleg nagy, de madártartásra még mindig nem, hanem kerítsünk el nekik egy nagy röpdét, tartsuk minimum párban, hagyjuk, hogy egymással foglalkozzanak, és örüljünk, ha emellett velünk is jól kijönnek.
Nem szabad, hogy elsősorban tőlünk függjenek, hanem arra kellene törekednünk, hogy független, magabiztos madarakká váljanak. Vagy nem így van?
Na, amúgy nem tudom mire is akartam végső soron ezzel válaszolni :D, remélem volt benne hasznos is.
Bálint
|