Sziasztok!
Van egy másfél éves nimfa papagájom, nagyon aranyos, és kedves. Én viszont azt
szeretném, ha ezen felül az o élete is "teljes" lenne, de azt hallottam, ha
párt veszek neki, nem nagyon fog velünk (én+meg a párom) foglalkozni, én
viszont nem tudok vele még többet foglalkozni, vagyis a "nejével" szemben
háttérbe szorulnánk, és ezt mi nem akarjuk. Szóval, nagy a kérdés: házasítsam
Aramis-t, avagy nem muszáj? Jobb lenne -e neki, vagy így is elég boldog?
Ha a madáron nem látszik, hogy búskomor lenne, vagy magányosnak érzi magát,
akkor nem kell neki pár. Valóban, ha kap egy párt, akkor sokkal inkább fog
rédeklődni a maásik madár iránt, mint irántatok.
A másik, hogy szinte azonnal megszeretett minket. Láthatóan jól érzi magát,
egész nap röpköd a szobában, ránk száll, eszik, iszik, puszit ad, hívásra oda
jön és botra száll, ÁMDE: nem engedi, hogy hozzáérjünk. A botot azonnal
megszokta, engedi, hogy kézbol etessük, de a simogatás szoba sem jöhet. Látszik
rajta, hogy nem fél, mert nem repül el, egyszeruen csak elhúzódik, és ha nagyon
feszegetjük a fizikai kontaktust, akkor támadóan kezd viselkedni. Ezen a ponton
inkább hagyjuk, o meg úgy csinál, mintha mi se történt volna. Ezt én egyszeruen
nem értem. A legérdekesebb, hogy puszit adhatunk neki, de a nyúlkálás nem poén
számára. Kérlek segíts, mert valószínuleg nem vagyok valami nagy
szaktekintély...sot, ez biztos. Lehet, hogy nem is szeret minket??
Előfordulnak ilyan madarak. Ettől még szerintem a szeretet megvan. Esetleg sok
türelemmel még ezt is meg lehet változtatni, ha gondoljátok. A kéztől úgy
látszik, hogy tart. Kínálgatással kellene próbálkozni és utána pedig mikor
elfogadja, akkor kellene megpróbálni hozzáérni a csőréhez. Ha ezt már hagyja,
akkor lehet tovább lépni.
Elore is köszi:
|