Kedves Feró, Csilla és a Többiek!
Eddig még nem szóltam hozzá a fórumhoz, csak egy-két kedvenc képet raktam fel,
hisz még nem túl régóta vagyok papagáj-tulajdonos.
Szomorú a Feró esete, éppen ezért, mielőtt még mindenki elfordulna a szikla
papagájoktól, én is szeretném megosztani a fajjal kapcsolatos tapasztalataimat.
Hozzáteszem, hogy én ismertem Gabikát, mert mielőtt megvettük volna a mi
sziklánkat, előtte megnéztük Feróéknál a "hírhedt" Gabikát. Feró minden
erejével azon volt, hogy lebeszéljen, mondván nagyon hangos, de a sors
iróniájaként, vendégeskedésünk néhány órája alatt Gabika angyalként
viselkedett, és egyetlen egyszer sem rikkantott fel!
Nagyon jót játszottunk Gabikával, és ezen (is) felbuzdulva májusban beköltözött
hozzánk Csipisz, a kb. 6-7 hetes szikla papagáj. Pár hétig még kézzel kellett
etetnünk, ami eleinte nehezebben, de végül nagyon könnyen ment. Nemsokára
megtanult repülni is, és megmutatta már ecsetelt szépségű hangját.
De az eddigi tapasztalatok alapján kijelentem, nem bántam meg a szikla papagáj
melletti döntést! Persze biztos vannak különbségek az egyes papagájok között is
a rikácsolás mennyiségét illetően.
De szerencsére van pár dolog ami nagyon bevállt:
Az első ami miatt leginkább aggódtunk, az az volt, hogy mindent szét fog rágni.
A lakásunk pedig eléggé ingerdús. Tele van növényekkel, hatalmas lógó
páfrányokkal, sok-sok külföldről hozott emléktárggyal. Ezért már a papagáj
beszerzése előtt árgus szemekkel jártuk az erdőket, különböző érdekes formájú
ágakat, gyökereket begyűjtve. Ezeket raktuk be a saját készítésű kalitkába is,
és ezekből csináltunk neki játszófákat. (A néhány perce felrakott kedvenc képen
a nappaliban lévő fája látható.) De minden helyiségben van egy saját
rosszalkodó helye. Vagy egy felakasztott gyökér, kérges fa, kis tányérban
kavicsok, rozoga háncskosárban szükségtelen kacatok, stb. És ahogy röpköd
utánunk a lakásban mindig ezekre a helyekre száll le. Nem is kellett neki
nagyon tanítani, bár az elején szükség volt néhány erőteljesebb rákiabálásra...
És hihetetlen, de egyszer sem akarta a növényeket bántani!
A másik aggodalmunk a nagy hangja volt. Nem állítom, hogy van rá megoldás, de
eddig egész jól kordában tudtuk tartani a rikácsolását. A leghatékonyabb
elnémítás persze az, ha engedjük, hogy velünk legyen. És mivel mindig a hozzánk
legközelebbi rosszalkodó helyén tartózkodik, még sokszor főzéskor is kint lehet
hagyni. Egyedüli probléma, hogy reggel, óramű pontossággal fél 8-kor felébred,
és elkezd játszani a kalikában a játékaival, ami persze veszekedés-szerű
kiabálással jár. Ezért a lakás legeldugodtabb gardrób szobájában egy elég nagy
szekrényrészt vastag szivaccsal kibéleltünk hangszigetelés gyanánt, és ilyenkor
oda tesszük be. Mivel ott akkor "kel fel a nap" amikor mi kinyitjuk a
szekrényt, így addig alszik ő is, amíg mi.
Pár hónapja elkezdte formálni a szavakat is. Még csak mi értjük hogy mit mond,
de szépen alakul. Ezért elkezdtük rászoktatni, hogy ne rikácsoljon, hanem
beszéljen. Amikor hazaérünk, örömében őrült ordításba kezd, de hamar rájön,
hogy amíg nem kezd el "beszélni", addig nem megyünk be a szobába se. Ha
rikácsol, egyszerűen hátat fordítunk neki, akkor rögtön észbe kap, és elkezdi
mondani, hogy gyere.
Akkor szokott még ordibálni, amikor késő este is még nézzük a TV-t, vagy csak
egyszerűen ég a lámpa a nappaliban, és ő már aludna. Ilyenkor is be szoktuk
rakni a szekrényben lévő alvóhelyére, amit egyébként egyáltalán nem utál:
sokszor amikor reggel kinyitjuk az ajtót, még egy kicsit bent marad
nyújtózkodni.
Na, nem túl röviden, de mégis tömören ennyi.
Egyébként pedig nagyon jó ötletnek tartom amit Feró írt, hogy a
papagájfajtáknál ki lehessen egészíteni az ismertetést saját tapasztalatokkal.
Ezt a két tapasztalatot rögtön be is lehetne rakni!
Boldog új évet minden papagáj-bolondnak!!
Sziasztok:
Réka
|