Készítette:Réka
Dátum:2003.05.21, Szerda 15:16
Címszó:Csipisz köszönés nélkül
Kategória:Tartás
A téma összes bejegyzése



(Összesen 10 bejegyzés)


2003.05.27 19:36 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Csipisz köszönés nélkül (Ferrke)
Csa Réka!
Szerintem mivel imádod a papagályokat ne engedd a "kalitkádad" üresen
tobzódni...
Döntsél hogy mi a jobb pl. egy sziklának: Veled lenni rabságban, vagy
szabadon...
Csipisz a rabságot választotta volna de sajnos elrepült. Véleményem szerint kb
6 honapig birod szárnyas társ nélkül....
Fel a fejjel!!!
Sok sok sikert következő papagályodhoz: ferrke


2003.05.26 11:41 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Csipisz köszönés nélkül (Réka)
Tényleg nem voltunk netközelben pár napig, de a jó hírt azért sem írtuk meg,
mert sajnos nincs... Mi is abban reménykedtünk, hogy talán valaki befogta a
madarat, de nem látok rá sok esélyt, hogy még mindig valakinél lenne. Mert hát
valljuk be, imádtuk Csipiszt, de baromi nehéz vele együtt élni (szüleim, több
ismerősünk szerint lehetetlen, és jobban jártunk, hogy elrepült...). Nem hiszem
el, hogy egy sziklára felkészületlen ember egy napnál tovább bírná! Egy sziklát
csak úgy lehet elviselni, hogy amikor otthon vagyunk, akkor állandóan kiengedve
kell lennie. Ezért is vártuk nagyon a jó időt, hogy végre megint kiengedhessük
a kertbe, mert a lakásban állandóan figyelni kellett rá, hogy ne csináljon
kárt. De nem akarok senkit elriasztani a szikla papagájoktól, (sőt!!) mert
mindent százszor meghálának!!
Jó kis vita indult a szárnytollak vágásáról. Nagyobb madaraknál én is mellette
vagyok (a páváinknak mi is vágjuk a tollát), de egy olyan kis madárnak, mint
Csipisz, és nem vágnám. És tanulunk a hibáinkból is. Belátjuk: mivel mi nem
tudnánk máshogy tartani a papagájunkat, így egyenlőre úgy döntöttünk, hogy
marad a kalitka szobadísznek... És néha megbugyurgatjuk Krisztián szikláját...
Nagyon édes, tiszta Csipisz. Rakok is fel egy képet róluk a kedvencekbe, ahogy
épp egymásra féltékenykednek.
Sziasztok!


2003.05.24 18:22 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Csipisz köszönés nélkül (Anikó)
Don :). A tolószékhez kötött embereket ugyanannyi baleset érné, ha végre az
ország megoldaná az utaztatásukat. De ez off, bocs :). Én láttam madárkát
vágott szárnytollal repülni, balesetveszélyesnek nem mondható, de biztos
diszkomfort érzése volt szegénynek. Rékáék esetében szóba se jöhetett a vágás,
mert a madár már hónapok óta szabadon is volt, tehát elméletileg megszokta.
Olyan ez, mint mikor a gyereket megszoktatjuk, hogy ne szaladjon át az
úttesten, aztán jön egy lövet :), és a kis bolond uzsgyi. Mindig is csodáltam
Rékáékat, hogy úgy tartják a madarat, ahogy, úgyhogy még mindig csak a
legjobbakat kívánom; most találtam meg, hogy szerdán veszett el, remélem, hogy
azóta megkerült, csak Rékáék nem voltak netközelben, hogy elmondják a hírt.


2003.05.22 11:29 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Csipisz köszönés nélkül (Don)
Na, és mennyivel több baleset éri a tolószékhez nem kötött embereket... Igen a
statisztika itt sem tévedne. Bocsi, a sarkított példáért. :-)


2003.05.22 09:51 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Csipisz köszönés nélkül (Csilla)
Hello Don,

A madarak szarnya epp annyira vannak visszavagva hogy jo par metert tudnak
veluk repulni de nem tudjak magukat felrepiteni. Igy a kenyelem nem eppen ugy
van mert ha pld. a kakadum kint van azt akarhova tehetem asztalrol szekre,
szekrenyre ratud repulni a magasabb helyekre meg szepen felmaszik.

A porazt igen hasznaljak de azt ugyanugy rateszik egy visszavagott tollura is
hogy ha a vallrol/ karrol veletlenul leugrik vagy lerepul akkor azt ne erhesse
veszely..pld. mas allatok raugorjanak vagy az autok koze ivel ha a jardan
setaltatod stb.


Erdemes lenne egy statsztikat csinalni hogy mennyiben eri tobb veszely egy
repulni tudo papagajt a visszavagott szarnyurval szemben.

Csilla


2003.05.22 08:34 Válasz: Válasz: Válasz: Csipisz köszönés nélkül (Don)
Szia Csilla!

Azért a felnőtt madarak nem olyan buták, hogy összetörjék magukat a falon v. a
szekrényen, hiszen a természetben sem vágja senki a szárnyukat. Félek, hogy sok
ember számára a kényelem a fontos, csak ideológia, hogy mindez a madár
érdekében történik. Ahogy egy 2 éves gyerekre vigyázunk, hogy ne szaladjon ki
az útra, úgy vigyáznunk kell kedvenceinkre, és akkor szabadon változtathatják
helyüket a lakásban, nem kell egész nap a mászófán ücsörögniük, ha épp nincs
kedvünk velük foglalkozni. Persze, a sárgabóbitás kakadumnál is jóval
kényelmesebb lenne, ha nem tudna repülni, csak feltenném valahová, ahonnan nem
tud lemászni, aztán semmi dolgom vele. De ez nem ilyen egyszerű...

Másrészről meg azt sem tudnám elviselni, ahogy a szárnytollak vágása után
közvetlenül levetné magát a mászófáról, és nem értené, mi történt vele...

Szép napot mindenkinek!

Donát

U.i.: Egyébként pont Amerikában létezik csűdre v. vállra csatolható "póráz",
ahol állítólag mindenki vágja madarai szárnyát. A kedvencek közé mindkettő
típusról tettem is fel képet, melyeket a NET-ről szedtem le.


2003.05.22 01:56 Válasz: Válasz: Csipisz köszönés nélkül (Csilla)
Szomoruan olvastam Csipisz tortenetet. Remelem hamarosan elo kerul valahogy.
En mindig csodalkoztam hogy az ember miert hagyja madarat vagatlan toll
szarnyakkal. Hiszen elobb utobb a madar vagy elrepul vagy neki repul valaminek
es kart okoz magaban. (ne haragudj Reka nem teged akarlak kioktatni). Miert
hisszuk azt hogy "pont azen papagajommal ezek nem fognak megtortenni?"

Lehet hogy nem humanus hogy a madarat repules keptelenne tesszuk de meg
rettenesebb az mikor mar nincs velunk es ki tudja (nem akarom vazolni) hogy mik
tortenhetnek veluk :((((

Nagyon de nagyon sajnalom :(((


2003.05.21 16:55 Válasz: Csipisz köszönés nélkül (Dr Pappné Hajni)
Szia Réka!

Tudom,hogy ilyen esetben nincs értelme bátorító szónak,de azért gondoltam
leírom Neked a mi kis "kalandtúránkat".Tavaly nyáron volt Tóbiás a Kékhomlokunk
4 hónapos amikor Balatonon a nyaralóban meghitt napjait töltötte velünk és az
akkor még bébi Csupaszszemüvel.Etetéshez készülvén a tápot bekevertem és
először Tóbika kapta meg délutáni uzsi adagját.Minden ment a maga rendje és
módja szerint,mikor egyszercsak Tóbiás egy jól irányzott szárnycsapással
kilökte a kezemből a fecsit és nekiiramodott a kék égboltnak.Tóbiás...........
kiabálltam,de már nem hallotta.egy perc múlva már a lombok és a balatoni táj
ölelete magába.Zokogni kezdtem és kisfiammal a pocakomban,Tónival
/férjemmel/nekiindultunk Kenese utcáinak felderítésére.A baj az volt ,hogy
minden zöld volt,mint Tóbi szine nagyrészt,de nem adtuk fel Minden kertbe
bekiabáltunk és elmondtuk dióhéjban a történetet arra számítva,hogy valaki majd
felhív bennünket jó hírrel.Nagy baj volt az is,hogy Ő még alig tudott repülni
és a tápláléka nagy része bébi táp volt.
Hulla fáradtan 5 óra rohanás után visszatértünk a tetthelyre és reménykedtünk,
hogy nincs baja Tóbinak.Sötétedés előtt megszólalt a telefon,hogy pár utcával
lejjebb ül a fán egy nagy zöld madár és siessünk nézzük meg ő lenne-e a szökött
kedvenc!Rohantunk oda és felnéztünk a fára aholTóbiás nézett le ránk nagy
büszkén és éhesen.Azóta is hihetetlen számunkra,de látod nem szabad
feladni.Örömünkben bevásároltunk a Kedves Csapatnak akik meglelték Tóbiást,akik
nagyon megörültek a nagy doboz fagyiknak,üdítőknek és karton sörnek amit
kaptak./Pont egy nagy társaság volt azon a telken és esti mulatozásuk
hangulatát fokozta szerény ajándékaink./Megérte!!

Fel a fejjel!
Hajni,Tóbiás


2003.05.21 16:51 Válasz: Csipisz köszönés nélkül (Erika)
Szia Réka!

Nagyon együtt érzek veled, borzalmas lehet elveszíteni egy ilyen gyönyörű
madarat. (megnéztem a kedvencek között) Ha visszajönne azért írd meg nekünk,
mert szerintem sokan gondolnak rá, akik rendszeresen látogatják ezt az oldalt.


2003.05.21 16:16 Csipisz köszönés nélkül (Réka)
Sziasztok!
Sajnos szomorú hírem van. Csipisz, az egy éves szikla papagájunk tegnap
elrepült. Kertes házban lakunk, már tavaly nyár óta rengeteget ki volt engedve,
naphosszat repdesett a telek körül, átszállt a szomszédokhoz, tett-vett,
"segített" a kerti munkában, aztán tegnap egyszer csak nem jött vissza. Ha mi
bent voltunk a házban, ő pedig kint, mindig beszélgettünk, mondta, hogy
"gyere", "csipisz", stb. Nagyon barátságos, és a szomszédok is szerették,
kedveskedtek neki, lehet, hogy pont ez volt a baj. Nem félt se kutyától, se
macskától, se az idegenektől.
Sokszor magunkkal vittük mindenfelé: biciklitúrára, sóderbányára fürdeni,
buliba, rokonlátogatóba, igazi kis világutazó volt. Nem hittük volna, hogy
ilyen kis bolond, hogy túl messze repüljön...
Ráadásul pont az eltűnése után nem sokkal jött az a nagy vihar, nem is nagyon
tudtuk tegnap keresni. Na meg nem is mertük otthagyni a telket, mert
reménykedtünk hátha visszajön. Illetve reménykedünk még most is... Budepesten
lakunk, Soroksár déli részén, a Duna parton. Jobb ötlet nem lévén,
kiplakátoltuk a környéket, raktunk Csepelre is, Dunaharasztira is, ki tudja
merre, és milyen messze repülhetett.
Drukkoljatok, bár sajnos barátkozni kell a gondolattal, hogy nincs sok esély...
Réka
Ugrás a tetejére