Szia Zsófi!
Nekünk kicsit több, mint egy éve van egy sziklánk (kaptuk, mert hangos volt..),
de én nagyon örülök, hogy hozzánk került. Igaz, hogy néha kicsit hangos, de nem
elviselhetetlenül, és valamennyire nevelhető is, főleg fiatalon... (Ha pl.
amikor kiabál nem veszel róla tudomást, persze következetesen, akkor rájön,
hogy ennek nincs sok értelme.)
Egyébként meg egy tündéri madár, nagyon szeret bújni, meg prüntyögni a
fülünkbe, nem tudom ez udvarlás akar-e lenni.., meg az összekötött hajamból
kihúzogatni tincseket, tépőzáras papucs tépőzárát kinyitni, táncolni (úgy, hogy
ritmusosan dobol a lábával a gyűrűs lábát jobban odacsapva.. - és kifejezetten
élvezi, hogy milyen zajt csinál), ha kint van és nem figyelünk rá, sokszor
kopog a csőrével, a földön elég sokáig elvan, mászkál, felfedezi a bútorlábakat
:(, .. Szóval nagyon aranyos, nagyon játékos..
Persze ha idegen jön, vagy ismeretlen zajt hall, akkor kiabál, sőt a porszívót,
de még a hajszárítót sem tudja csendben elviselni, és ha véletlen úgy ülünk le
a konyhában enni, hogy ő nincs ott, akkor meg végképp nem lehet elhallgattatni,
csak úgy ha kiengedjük..
Szóval én nem bántam meg, hogy befogadtuk, igazi családtag lett belőle,
mindkettőnkhöz egyformán ragaszkodik, sőt ha vendég van és szabadon van, akkor
néha még a vendégek vállára is odaszáll (időnként nagy rémületükre).
Persze az biztos, hogy panelbe nem költöznék vele, mert így is ha kiabál, a
háztól 10-15 méterre is hallani..
Kriszti
|