Szia Mesi!
Semmivel nem késtetek el, még nagyon fiatal a madaratok. Ő most jól érzi magát, ha foglalkoztok vele, de hidd el, ebben a korban magában is elég jól elvan, még annyi minden új neki! Ti számára inkább kiváló játszótársak vagytok, az igazi kötődése felétek majd úgy 1,5-2 évesen fog kialakulni. Ezután már nehéz lesz bármin is változtatni.
A mi tritonkakadunk (a sárgabóitások eleve dominánsabb személyiségek, mint a fehérbóbitások) már lassan hat éves, és eddig még más probléma nem akadt vele, mint tavasszal a tollbabrálás. A 1,5 éves fiam rajong érte, mindig oda akar bújni hozzá, amit persze nem engedünk. A kezével megérintheti. Egy tányérból szoktak enni főzeléket, a vasárnapi sziesztánk idején meg versenyt ordibálnak. :-) A kislányunk 2 hetes, ő még nem alakított ki senkivel sem bensőséges kapcsolatot, legfeljebb az anyukája cicijével. :-)
Más. Mo.-on tudtommal nincs madárrehabilitációs központ, a lelkisérült madarakat a tenyésztőknek szokták visszavinni a tulajdonosok, de, mivel egy sérült madár gondozása rengeteg időbe és pénzbe kerül, ők általában csökkentett áron eladják őket valamely kezdő tenyésztőnek, aki elég balek ahhoz, hogy megvegye a tolltépős jákót tenyészmadárnak. Bocsánat, ha ez valakit sért, én örülnék a legjobban, ha most a tenyésztők tömegei tiltakoznának, és mutatnák be saját példájukkal, hogy ők hogyan kezelik a kézzelnevelt problémás papagájokat.
Donát
|