Kedves László!
Jákó terepen elég sok tapasztalattal rendelkezem. Három éve élek együtt egy
kézzel nevelt jákóval, akit Bonifácnak hívnak. Azt hiszem nem túlzok, ha azt
mondom, hogy a jákó egy egyéniség! Bár eddig a jákó a "legkomolyabb" faj,
amelyet eddigi madarász pályafutásom alatt tartottam, véleményem szerint
inteligenciában messzemenően leköröz minden más papagályt. Azt hiszem ezt más
jákótulajdonosok is megerősítik.
Bonifác fél évesen került hozzám. A megbarátkozással nem volt gond, mert a
tenyésztő, akitől vásároltam (zokogva!) elmagyarázta neki, hogy mostantól én
leszek a gazdi. Bonifác rögtön bele is törődött sorsába, mert egész úton
hazafelé a vállamon üldögélt és kedveskedve, ismerkedve birizgálta a hajamat.
Az első pillanattól kezdve jó barátok lettünk. Bármilyen pózban, bármely részén
megsímogathatom, megfoghatom, soha még nem csípett meg. Arra még nem tudtam
rájönni, hogy a környezetemben élő embereket milyen szempontok alapján
rangsorolja. Teljesen kiszámíthatatlanul az egyik embernek bármikor megengedi,
hogy megsimogassa a fejét, míg ugyanakkor a másik ember miatt majdnem széttépi
a kalitot. Ha egyszer valakit nem bír, akkor azt nem bírja, bármit tesz is az
illető. A csemegét azt elfogadja, de a következő pillanatban már oda is csap.
Volt egy közös barátunk, akinek rajtam kívül egyedül megengedte, hogy kézbe
vegye, megsímogassa, rángassa a lábát... Sajnos a barátunk fél éve elhunyt, de
Bonifác azóta is, napról napra szólítgatja őt. Ami a beszédet illeti, soha sem
tanítottam beszélni. Ami tetszik neki, azt nagyon hamar megtanulja. Már nem
tudom összeszámolni, hogy hány szót tud, de jóval fölötte van az 50-nek. A
szavakat kombinálja is, és az alkalomhoz illően használja. Sőt néha már pimasz
is. Ha nagyon hangoskodik, akkor rá szoktam szólni, hogy csönd! De legtöbbször
ő figyelmezteti magát, ha nagyon hangos. (Csönd, kikapsz!) Ha nyitom a szekrény
ajtót, akkor ő előre nyikorog... Sípol ha leáll a mikrohullámű sütő... Többször
megszivatott már, mert élethűen utánozta a telefoncsörgést. Számomra az a
legérdekesebb benne, hogy szinte egyáltalán nem használja a "saját nyelvét".
Vagy beszél, vagy különböző hangokat utánoz, de szinte soha sem rikácsol.
Fegyelmezésként, ha nagy ritkán szükség volt rá, akkor egy permetezőt
használtam, de nagyon hamar megszokta és megszerette... Most már ha meglátja a
kezemben fölborzolja a tollát és odajön, hogy spricceljem le... még a szárnyát
is fölemeli, hogy a szárnya alá is spricceljek. Sokat tudnék még mesélni
róla... minden nap egy új fejezet!
Sajnos a kérdésedre én ennyi jákó tapasztalat mellett sem tudok választ adni.
Tapasztalataim szerint megmagyarázhatatlan, hogy akiket nem bír, azokat miért
nem bírja... Bonifác ellenszenvesei között férfiak, nők egyaránt vannak, tehát
a tenyésztő magyarázata szerintem nem érv. Egyszerűen ez van... Ezen talán
kitartó munkával lehet finomítani, de teljesen nem hiszem, hogy meg lehet
változtatni.
További segítségést állok rendelkezésre.
Üdvözlettel:
Bővíz Laci
|