|
Egymással nem játszanak. Külön-külön velünk, vagy a volierük tetején a játékaikkal igen.Nem tollászkodnak a szó szoros értelmében együtt, de ha az egyik rákezdi, egymástól tisztes távolságban a többi is.Pl. az arát fogom a kezemen, tollászkodik, előbb-utóbb megjelenik a jákó, leszáll a térdemre, majd a kongó a másik térdemre, s tollászkodnak.Nem játszanak egymással, nem ápolgatják egymás tollait, szerintem csak egyszerűen megvannak egymás mellett. Szó se róla, sok munkánkba került, mire kialakult a béke.Az arával, míg az kicsi volt, próbálkozott a jákó, rárepült, meghúzta a farktollát, stb., de mindig ott voltunk, és szigorúan rászóltunk, esetenként elkülönítettük. Megtanulja hamar, hogy nem szabad bántani. Ma már, hogy nagy az ara, elég ha csak nyitott csőrrel tesz egy lépést a jákó felé, az azonnal tovarepül.A beszédről: a mi jákónk egy beszélőzseni, ő fegyelmezi emberi nyelven a másik két madarat és a kutyát is.Pl.mikor az ara elbődül,az én hangomon közli vele, hogy csönd legyen, nem szabad.A kutya, ha ugat,mert akar valamit, őt is gond nélkül megfegyelmezi, vagy ha kiront engedély nélkül, a jákó rászól, hogy Sunny, vissza, vagy hozd, vagy feküdj.Vagy ha nyitva felejtjük az ajtót, elkiáltja magát, hogy ajtó!!!!!!!!!!! A kongó és az ara is tőle tanult beszélni, bár az ara szókincse elég gyér,de őt nem is a beszédéért szeretjük, hanem mert egy hízelgős, kedves rosszcsont. A kongó már nagyobb korában került hozzánk, de kezdettől fogva beilleszkedett, kedves emberhez, madárhoz egyaránt. Őt nem kellett beszoktatni, mindig ilyen kedves, dögönyözhető, békés kis dumagép volt. A jákó pedig hihetetlenül értelmes, ővele nagyon könnyű megértetni, ha valamit akarunk, viszont szeszélybajnok.
|