Szia Don!
Na, tudod ki fogja ezentúl dícsérni a fényképezőgéped és a beállításaid! :)))
Szerintem pont úgy jó a "szörny" kép, ahogy van.
A kínagyerek remekül van, igazi gazfickó, vagyis inkább most már úgy tűnik,
hogy gazleány. Nagyon aranyos, kedves, de csak addig, amíg neki tetszik, utána
jön a duzzogás, nyekergés, üvöltözés, ha vmi nem tetszik neki. Mondjuk nem lep
meg a dolog, a szakállas pont ilyen volt. :)
Egész nap képes rajtam csücsülni, rohangálni, ha az ágyamon fekszem képtelen
megállni, hogy valamely végtagomon ne élezze a csőrét és körmeit. Ez egy ideig
aranyos, de amikor sunyin, a könyv háta mögött megostromolta a talpamat, akkor
nem tudtam eldönteni, hogy sírjak v. nevessek, mindenesetre elkaptam a
grabancát... szerencsére nem haragtartó. Most kipróbáltunk vmi újat, kutya
kekszet kap és imádja, jó kemény, rághatja, morzsálhat vele és még az ize is
tetszik neki.
Mostanában új passziója a gombok szadizása az ágyneműn, ruhákon, annyira
akaratos, hogy még azt is eltűri, ha közben simogatom a hátát, igaz höröh-
morog, de a gombot nem ereszti, inkább forog körülötte :)))
Továbbra is egyetlen problémám vele a hihetetlen mennyiségű pottyantás amit
produkál, ráadásul rajtam, sőt azt hiszem csak rajtam szereti végezni, tegnap
az asztalomról felmászott a vállamra, elvégezte a dolgát, majd visszamászott.
Hát nem kedves. Éjszakánként 2-3 x felébreszt annak a hangja, ahogy földetér az
alkotása, egyszerűen nem értem, hogy fér bele ennyi.
Ok,bocsi a kellemetlen témáért, de hát ez is hozzátartozik a papihoz :)
Egyenlőre ennyi, még tartogatok történeteket későbbre is!
üdv Tom
|