Bocs az elírásért, tehát: nem milyébe, hanem mijébe!
Igazad van, de sajnos nem ismerik be az emberek, ha tévednek. Inkább nyűglődik náluk a madár ellátatlanul, soha nincs kiengedve, nem foglalkoznak vele, rosszabbik esetben félnek is tőle. Én elhoztam (sok pénzért) egy 7 éves kis terrorista jákót, amelyik azt hitte, az a kommunikáció ember-jákó között, hogy jó nagyot bele kell csípni az emberbe (mindegy, milyébe, amit éppen elért a rácson keresztül - kész életveszély volt túl közel elmenni a voliere mellett). Aki egy-két!!! féle magot ismert, csak a sárgarépát, meg egy másik gyümölcsöt (szerencsére már elfelejtettem melyik volt az), s aki ennyi idős korában tanult meg repülni, normális, sokféle magot enni, s a többi kaját elfogadni, ami a normálisan tartott papagájoknak természetes. Ma már (közel 2 éve van nálam) nem bánt minket, végre nem retteg a többi madártól, tűrhetően repül, megsímogatja a fejével a kezemet, ha kérem, vagy megfogja valamelyik ujjamat, s nem bánt. Együtt él közös volierben a másik jákóval, akit már 10 hónaposan meguntak (ő egy évvel fiatalabb). De mesélhetnék a kongónkról is, aki nemrégen (3-4 évi együttélés után ) hagyta abba az őrületes, logikátlannak tűnő üvöltözést, s nagyon durva csipkedést.
Ennek a 3 madárnak a gazdája? legalább belátta (ki előbb, ki később), hogy nem akarja, nem szereti, vagy fél tőle, s nem kis pénzért megszabadultak tőlük.
El sem akarom képzelni, hány állat él borzalmas, elhanyagolt körülmények között, akiknek a gazdája annyi intelligenciát sem mutat, hogy legalább a pénzét kinyerje belőle, s eladja, ha már "neki nem vált be".
Mostanában elég sokszor találkozok az eladnám,elajándékoznám,durvább esetekben megszabadulna tőle stb,hirdetésekkel.
Nagyon nem egyszerű a helyzet,úgy gondolom,hogy aki madártartásra adja a fejét annak nagyon át kéne
gondolnia,azt,hogy mit is válal. Az elején nagyon szép minden aztán csökken a madarakkal rosszabb esetben a madárral töltött idő. Idővel megkezdődnek a gondok:kiabálás,tolltépés,stressz és még sorolhatnám.A kérdés van e ehhez elég türelmünk illetve elegendő időnk? A madarak megfelelő
elhelyezéséről még nem is beszéltünk. Nagyon nem egyszerű a helyzet. Nagyon nagy felelőség és ami nem elfelejtedő nem egy két évről van szó. Amennyiben én újra kezdhetném nem vagyok bíztos abban,hogy beválalnék ekkora felelőséget. Mostmár nincs mit tenni harcolunk és megpróbáljuk a lehető
legjobb körülményeket biztosítani madarainknak. Nem ők akartak ide születni. Nagyon tapasztalt idős
professzor megmondta már a kezdet kezdetén ne vegyetek gyerekek ilyen madarakat,mert nem ide valók.
Mennyire bölcs és igaz beszéd,sajnos mostmár késő.
|