Sziasztok!
Nekünk 9 hónapja van egy Kis Sándor papagájunk, Kuki, akiről közben kiderült,
hogy lány. Kb. fél évesen vettük. Nem kézzel nevelt (sajnos). A kérdésem:
lehet-e még belőle szelíd, kézhez szokott madár? És hogyan? Egyébként a hangja
valóban fülsíketitő néha (de meg lehet szokni) és még ad egy csomó más nagyon
aranyos hangot is. Sokat szokott magában motyorogni. Új szokása viszont, hogy
megtámad minket: kitátja a csőrét, néha hang nélkül (amikor álmos), néha pedig
morgás szerű hangot ad ki közben és mivel minket nem ér el a tükrét "fejeli
le".Nagyon mókás, de azért mindig "megijedünk" tőle, csakhogy megmaradjon az
önbizalma. Más madara is csinál ilyet? És még egy kérdés: kell neki fészek vagy
odú, amiben alhat? Ugyanis nem a rúdján alszik, hanem felmászik a kalitka
tetejéhez és ott kapaszkodik egész éjjel, úgy hogy hozzáér a tető. A másik
alvási póz pedig ahogy a kalitka falán kapaszkodik az egyik lábával a másikkal
pedig a tükrének a láncát fogja. Látszólag nem valami kényelmes pozitúra, de
annyira szereti, hogy már az egész napot ott tölti. Az az érzésem mintha
valamihez hozzá akarna érni alvás közben vagy hogy a feje felett legyen valami
vagy úgy érzi biztonságban magát. Ezért gondoltam az odúra. Mi a véleményetek?
Nem tudja valaki hol kapható meg ez a könyv: Kovács László: Az örvös papagáj.
ZOO. Baráti kör, Híradó, 1974.
Bocs, hogy ennyit írtam.
|