Készítette:
Dátum:
Címszó:
Kategória:
A téma összes bejegyzése



(Összesen 2 bejegyzés)


2008.10.04 19:46 Válasz: Teendők ha elszökött a madarunk (Anonymus)
Kedves Madárbarátok!

Az én történetem happy end-del végződött, ezt szeretném megosztani veletek.
Nyáron az én hibámból elrepült 2 és fél éves kézzel nevelt nemes papagájom. Teljes kétségbeeséssel azonnal a keresésére indultunk, eredménytelenül. Emellett másnap rögtön hirdettük a megyei legnagyobb napi lapban, fényképes hirdetést tettünk ki villanyoszlopokra, buszmegállókban, röplapokat dobtunk be az összes környező postaládába. Felhívtuk az itteni állatvédő egyesületet, a megyei állatkertet, illetve a Cites engedélyhez kötött állatok nyilvántartási osztályát, megadtuk a madár gyűrűjének számát, leírását, hátha érkezik bejelentés. Kalitkáját és a másik papagájunkat kalitostól kitettük a teraszra, hátha meghallja a kiabálást.

A következő napokban is folytattuk a keresést, több eredménytelen telefonhívást is kaptunk. Az eltünés utáni negyedik nap estéjén felhívott egy nagyon kedves högy, hogy befogtak egy szelíd nagypapagájt, és miután nem jelentkezett senki, az állatvédőket hívták, akik megadták az elérhetőségünket.

A megtaláló család egy tőlünk légvonalban 6-7 km-re a hegy túloldalán lévő településen lakik, nálunk landolt a napellenző tetején elfáradva, éhesen, ijedten a kismadaram az eltünés utáni harmadik este.
Nem igazán lehet leírni az egymásratalálás boldogságát...
Elmesélték, hogyan kergették a macskák, megsajnálták, de nehéz volt megfogni, menekült, mert fél az idegenektől.
Nagy szerencsém volt, hogy egy ilyen állatbarát családot választott a madaram, és örökké hálás leszek nekik.

Most is hihetetlen, hogy ilyen sokat repült a madaram, ráadásul egy dombivék fölött át, pedig csak a lakásban szokott repülni, ezért mi csak is a környéken kerestük.
Nagyon sokat számított, hogy minden lehetésges módon hírt adtunk az eltünésről. Az emberek pedig jóindulatúan próbáltak segíteni, bármit láttak, hallottak (beírtam a hírdetésekbe is az éles rikoltó hangot), telefonáltak. Ez nagyon jó érzés.

A madaram kb. 1-2 napig azt sem tudta hogyan bújjon hozzánk, hogyan fejezze ki szeretetét. Szerencsére hamar elfelejtette a rémálmot.
Az esetből sokat tanultam, azóta hatványozottan figyelek.

Mennyire igaz:
"Egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelidítettél"


2010.09.28 08:47 Teendők ha elszökött a madarunk (Tatai Sándor)
A fenti szomorú esete kapcsán vetődött fel bennem, hogy néhány gondolatot írjak le a témával kapcsolatban

Mint azt már itt a lapon korábban megírtam, az elszökött madarunk rengeteg veszélynek van kitéve a szabadban. Ezek sorrendben az időjárás viszontagságai (gondoljunk csak pl. egy télen, fűtött szobából elszökő madárra), az éhség (a madarak anyagcseréje nagyon gyors egy pár napos koplalás már könnyen végzetes lehet), ragadozók (elsősorban macska) támadása.

Az elszökött madár általában nem jut messzire, a fejletlen szárnyizmok nem tesznek lehetővé nagytávú repülést. Kis szerencsével később sem repül még tovább, hanem megmarad valahol a közelben.

Mit tegyünk, ha elszökött a madarunk:
Az első teendőnk természetesen a madarunk keresése lesz. Ez általában kevés sikerrel szokott járni, mivel a szökést követő pár órában madarunk idegen helyen találta magát, amikor próbál megbújni, ismerkedni ezen új környezettel. Ebben az időszakban csak szerencsével vehetjük észre a madarunkat - ilyenkor jövünk csak rá, hogy a lakásban rikítónak tűnő tollazat milyen remekül elvész a szabadban. A javaslatom tehát az, hogy ha neki is indulunk keresgélni, azt csak a közvetlen környéken tegyük, messzebb nem érdemes elmászkálni. A madarunk vélhetőleg valamelyik viszonylag közeli fán húzta meg magát. Innen egy darabig csak akkor repül tovább, ha valamitől megijed - sajnos egy rémült madár számára nagyon sok minden lehet ijesztő. Ilyenkor tehát ha keresésre indulunk, főleg a fák felső régióit, magasabb épületeket kutassuk.
Jelezzük a közvetlen környezetünknek, hogy elszökött a madarunk, kérjük meg őket, hogy amennyiben látják a madarunkat, úgy arról értesítsenek minket. Ne feledjük, hogy a környéken lakók nem biztos, hogy mindannyian vizsgázott papagáj szakértők, tehát kellő részletességgel meséljük el, hogy milyen madarat is keresünk, (mekkora is a madár - itt inkább hasonlítsuk a méretét valamilyen népszerű fajhoz, a cm adatok nem rögzülnek olyan élesen; hogy néz ki - lehetőleg mutassunk fényképet, stb).
Hirdetéssel nem érdemes próbálkozni, de ilyen lapokon már érdemes a fórumra megírni a történteket, mint ahogy azt András is tette. Mire a hirdetésünk megjelenik, addigra sajnos többnyire már késő.
Érdemes kihelyezni valamilyen jól látható helyre a madár számára valamilyen ismerős tárgyat (kalitkás madár esetében pl. magát a kalitot), meg lehet próbálni ismerős zajok keltésével a közelbe csábítani a madarat (nagyobb tenyészetekből elszökött madarak elég gyakran találnak vissza, mivel a jellegzetes hangzavar megkönnyíti a visszatalálást) - gondolok itt pl, gyakrabban hallgatott zenére, avagy valamilyen kedvenc játék (jellegzetesen papagájcsengő) hangjára (ezt, ha van ilyenünk a kereséskor is elvihetjük magunkkal, könnyen elképzelhető, hogy a madarunk az ismerős hangra válaszolni fog - van ismerősöm, aki így talált rá a madarára).
Szintén jól látható helyre megpróbálkozhatunk eleség kihelyezésére is, hátha a madarunk látótávolságban van, avagy felénk téved. Ebben az esetben számoljunk azzal, hogy az eleséget a többi madár is hamar felismeri.

Ha megtaláltuk a madarunkat az már félsiker, de még be is kell fognunk. Ez kézhez szoktatott madárnál könnyebb, ha azonban a madarunk nem ilyen, elképzelhető, hogy minden erőfeszítésünk kudarcot vall.
A befogásra nincs egyetemes megoldás, Hálóval történő befogást csak este, illetve éjszaka érdemes megpróbálni, mivel a sötétben a madarak idegenkednek a repüléstől. Itt ne felejtsük, hogy városi környezetben szinte mindig van elegendő fény a repüléshez. Nagy nyílt terep esetén bevállhat a madár hajszolása is - az edzetlen madár hamar kifullad, könnyen elérhetjük azt, hogy már ne legyen ereje repülni. Ezt a módszert azonban a madárra gyakorolt káros hatásai miatt (fokozott stresszhelyzet, ami a madár sérüléséhez, esetlegesen végkimerüléséhez, szívrohamához vezethet) nem javaslom. Próbálkozhatunk továbbá a lelocsolással is (locsolócsővel). Itt a cél az, hogy a madár annyira vizes legyen, hogy ne tudjon repülni. Elsőre egy kissé radikális és némileg kegyetlen módszernek hangzik, de ne feledjük: a megfázás, vagy a kellemetlen emlék is sokkal jobb, mint mondjuk a lassú éhhalál. Kalitkás madár esetében vigyük közel a kalitkát, a madár előbb-utóbb vissza fog menni a saját kalitkájába - haza. Más esetekben a kihelyezett táplálék és valamilyen csapda kombinációjában gondolkodhatunk. Ne feledjük, hogy a madarunk vélhetőleg idegenkedni fog attól, hogy leszálljon a földre, ezért próbáljunk a csapdánknak valamilyen magasabb helyet találni. A csapda lehet hurokcsapda, ami a madarunk lábára fonódva fogja be, csapóajtós, ráborulós (itt akár még egy bottal kitámasztott lavór is bevállhat: a botra egy zsineget kötünk és ha a madarunk végre a lavór alá kerül, akkor a botot kirántjuk). A fogságban tartott madár nem idegenkedik a rácsoktól, ezért kitalálhatunk olyan csapdát, amit megmaradt rácsból, kisebb lyukú kerítésfonatból, stb. készítünk. Nem kell, hogy tartós, vagy mutatós legyen. A lényeg, hogy működjön.
Érdekes, hogy külföldön léteznek olyan szolgáltatók, melyek elszökött állatok befogásával is foglalkoznak, nekik természetesen speciális felszerelésük is van és fel vannak készülve madarak befogására is. Itt nálunk ilyen még nincs (gondolom a helyzet egy darabig még így is marad), ezért mi kénytelenek vagyunk a szerencsénkben, illetve a kreativitásunkban bízni.

Tatai Sándor

Kedves Látogatók!

2006. augusztus 14.-én Vecsésen elrepült egy Szenegáli papagáj fióka. Zárt gyűrűs, szelíd kismadár. Kérem, a megtaláló jutalom ellenében, az alábbi telefonszámon jelentkezzen: 06-20-32-31-304. A kismadár egyedi azonosítója: H 00 1737 06 ..

Üdvözlettel:

--
Ugrás a tetejére

websas.hu