Kongópapagáj

(Thomas Arndt: Lexicon of Parrots)



Rendszertani besorolás:
PAPAGÁJFÉLÉK --- Valódi papagájok --- Hosszúszárnyú papagájok
(PSITTACIDAE --- Psittacinae --- Poicephalus)


Angol neve: Jardine's Parrot

Latin neve: Poicephalus gulielmi
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)

Német neve: Kongopapagei

Származási hely: Közép-Afrika szinte egész hosszában előfordul.

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 28 cm

Testsúly: 250g

Nemek megkülönböztetése: A csőr sötét, az orrviasz hús színű. A homlok a fejtetőre ék alakban felnyúlóan élénk piros. A szemgyűrű narancsos v. hússzínű. A fejoldalak és az áll feketésbarna, a szem mögött átmenettel zöldesre vált. A fej hátul, a nyak, a váll és a test, az alsó farkfedőket is beleértve zöld, a hason sárgás árnyalattal. A feketésbarna (de zölddel szegett tollazatú) szárny élét, a comb végét és a vállat is a homlok tűzpirosa díszíti. A láb feketésbarna. A tojó olyan, mint a hím, de a csőre keskenyebb és kisebb.

Fészkeltetés: Sikerült már tenyésztésre bírni fogságban, de csak nehézségek árán: a tojások gyakran vagy nem keltek ki, vagy a fiókák haláloztak el. A költőpárokat külön kell elhelyezni, lehetőleg óvni kell őket minden zavaró körülménytől. A költődoboz mérete 24 x 24 x 50 cm. Belső röpdében januárban, külső röpdében májusban kezdődik a költési időszaka. Ha az első fészekalj kikeltése sikertelen, általában újra fészket raknak. A fészekkontrollra különösen érzékeny.

Tojások száma: 3 - 4

Kotlási idő: 26

Kirepülési idő: 9 - 10 hetes korban.

Tartás, elhelyezés: Csendes, nyugodt madárnak ismerjük. Az újonnan beszerzett madarak igen érzékenyek, ijedősek és csak lassan fogadják el új helyüket, gondozójukat. A szelídítésük szintén lassú folyamat. Az aklimatizálódott papagájban viszont egy karakán, sokat mozgó, nagyon játékos kedvű társat ismerhetünk meg. Éppen ezért viszonylag nagy helyet és megfelelő szórakozást kell biztosítanunk számára. Szeret sokat, és erősen rágcsálni. Kis helyen, vagy unalmában hajlamos a tolltépdesésre. A javasolt kerti röpde mérete számára 3 x 1 x 2 m, minimum 5°C-os hőmérsékletet igényel.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élőhelyén általában párokban él, de a költési időszakon kívül kis - akár 10 egyedet is számláló csoportokba verődik. Nagyobb csapatokat csak az eleségben bőséges területeken láthatunk. Viselkedésére az éles kontrasztok jellemzőek: repülés közben feltűnően viselkedik, zajosan kiabál, miközben táplálkozás közben nagyon csendes. Röpte gyors és egyenes. Táplálkozni néha akár 50 - 60km-re is eljár alvófájától. Már hajnal előtt útra szokott kelni a táplálkozóhely felé. A visszafelé vezető úton, ha teheti nagyobb (50 - 60 egyedet számláló) csapaptokba verődik.
Költési időszaka Kenyában júniusban kezdődik, illetve szeptembertől novemberig tart, Tanzániában Novembertől márciusig tart. Kötőhelynek általában olyan fák odvait választja, melyen az odú igen magasan (kb. 9m) található. Szívesebben fészkel a magasabban fekvő (2500m-es magasság felett) területeken. A fészekodúkhoz gyakran visszajár ismételten költeni. Az odú 60 cm széles és 2, 2,5m mély szokott lenni. A fiatal madarak általában a következő költési időszakik a szülők mellett maradnak.

1862-ben Hamburgba és Londonba érkezett néhány madár, ezt követően a szakirodalomban egy 1974-es importról esik szó, amely Walsrodéig követhető. Erről a szállítmányról írta Grahl, hogy csak napraforgót és almát voltak hajlandóak elfogadni.
1978-ban az AZN-ben jelent meg egy cikk a kongópapagájról, eszerint szenegáli és jákó papagájokkal voltak együtt tartva, s egymástól eltanulták a legkülönfélébb papagájtakarmányok fogyasztását, beleértve a csíráztatott és a félérett magvakat, a lágyeleséget, a zöldet vm. a kétszersültet és például a földimogyorót is.
A szaporodásbiológiával kapcsolatos jelzések viszont még váratnak magukra.


Alfajok:
Poicephalus gulielmi fantiensis: nyugati kongópapagáj. Kameruntól Nyugat-Libériáig lelhetõ fel. A színei valamelyest sötétebbek, mint a törzsalaknál, de a mell sárgás tónusa szélesebb, maga a testnagyság pedig kisebb.
(Képek : Thomas Arndt: Lexicon of Parrots)

Felhasznált irodalom: Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai, Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon, Thomas Arndt: Lexicon of Parrots
2001.01.25 15:01
Vissza a főlapra
websas.hu

-

A faj tenyésztői:
Bartucz Lajos
Deák János
Nagy Péter

A fenti lista nem teljes, érdemes a tenyésztők oldalon tovább is keresni