Rendszertani besorolás


Család
Alcsalád
Nemzetség
PAPAGÁJFÉLÉK
Valódi papagájok
Törpepapagájok
PSITTACIDAE
Psittacinae
Agapornis
PSITTACIDAE
....Psittacinae
Show details for A nemzetségből a Parrotland-en található ismertetőkA nemzetségből a Parrotland-en található ismertetők
Hide details for A nemzetségből a Parrotland-en található ismertetőkA nemzetségből a Parrotland-en található ismertetők
Magyar névLatin név
Rózsás törpepapagájAgapornis roseicollis

Fajok száma: 9
Alfajok száma:20



(a besorolásokat mindig úgy értelmezzük, hogy azok a madarak (AVES) osztályán belül a papagájok (PSITTACIFORMES) rendjéhez tartoznak)
Lengyel Tibor: Madárbarát lexikonja szerint:
törpepapagájok (Agapornis, régen Agapornidae — Lovebirds): kizárólag Afrikában és a hozzá tartozó Madagaszkáron elõforduló rövid farkú, zömök, a hullámos papagájnál valamivel testesebb, de rövidebb farkú, az erdõségekben élõ, lomblakó papagájok családja.
Másutt ma már csak, eléggé védhetõ módon nemzetség (Agapornis).
A szabad természetben csapatostúl járnak táplálék után, a reptük gyors, surranó.
Rendszertani összetartozásukat az is bizonyítja, hogy egymás között párosodva termékeny hibrideket hoznak létre. (És itt van egy zárójeles DE..., amelyet késõbb fejtünk ki.) E keresztezések és a mutációk eredménye, hogy ma már a tenyészetekben a törpepapagájok számos színváltozata elõfordul.
Alapvetõen két csoportra oszthatók:
I. fehér szemgyûrûsök:
1. Agapornis fischeri:
Fischer törpepapagája,
2. Agapornis lilianae:
földieperfejû v. nyassza törpepapagáj;
3. Agapornis nigrigenis:
kormosfejû törpepapagáj,
4. Agapornis personata:
feketefejû törpepapagáj,
II. szemgyûrû nélküliek:
5.Agapornis cana:
szürkefejû törpepapagáj,
— c. cana: kis szürkefejû törpepapagáj,
— c. ablectanea: nagy szürkefejû törpepapagáj,
6. Agapornis pullaria:
narancsfejû törpepapagáj,
— p. pullaria: nyugati narancsfejû törpepapagáj,
— p. ugandae: ugandai narancsfejû törpepapagáj,
7. Agapornis roseicollis:
rózsásfejû törpepapagáj,
— r. roseicollis: nagy rózsásfejû törpepapagáj,
— r. catumbella: kis rózsásfejû törpepapagáj,
8. Agapornis swinderiana:
zöldfejû törpepapagáj,
— s. swinderiana: libériai zöldfejû törpepapagáj,
— s. zenkeri: kameruni zöldfejû törpepapagáj,
— s. emini: kongói zöldfejû törpepapagáj és az
9. Agapornis tarante:
hegyi törpepapagáj.
A hitvesi hûség példaképei, amit a német elnevezésûk is kifejezésre juttat (Unzertrennlichen=elválaszthatatlan), de megözvegyülve nem maradnak sasok módjára életük végéig özvegyen. A nekik felkínált új arával elõbb-utóbb összeállnak.
Sajnos ivari kétalakúság nem jellemzõ rájuk, de a gyakorlottabb tenyésztõk azért viszonylag könnyen kiválasztják a tojókat: ti. ezek ún. fancsontjának két vége — szemben a hímek összeérõ fancsontjával — nem ér össze. Ezen kívül a hímek valamelyest testesebbek és a tojók feje kifinomultabb.
Kis helyen is költésre bírhatóak. Egy párnak bõségesen elég a Cseh Sándor-féle kalitpanell felhasználásával készített 50x30x40 cm-es ládakalit. Ennél nagyobb alkalmatosságban több pár is együtt költethetõ, de más fajokkal ne próbáljuk együtt tartani, mert erõs, éles csõrével az idegeneket halálra marhatják.
Sõt, a volier drótját is tönkreteszik, ha az nem elég erõs fonatból készült. A rácson át is képes más madarakban kárt tenni, se perc alatt leharapják annak az ujját.
Egyébként nagyon szívós madarak, kalóriadús táplálás mellett fagymentes helyen gond nélkül átteleltethetõk. Viszont ha mégis 0 fok alá száll a hõmérséklet, különösen fém ülõrúd alkalmazása mellett, könnyen lefagy a lábuk.
Táplálásuk: átlagos papagájétrenden tarthatók, azzal a különbséggel, hogy sokkal több zöldeleséget és félérett gabonamagvakat, illetve csíráztatott búzát, kölest, zabot és fõként fûzfagallyat, rügyes ágat igényelnek.
A fûzfa ágait erõteljes csõrûkkel lehántják, feldarabolják, s a rokonszenves darabokkal megrakják a nekik felajánlott odút.
A fészekbe más zöld növényi részeket is visznek, s ennek csak örülhetünk, mivel a költésnél az odú páratartalmával szokott baj lenni: ti. a mi klímánkon alacsonyabb a számukra optimálisnál és az embriók beszáradnak.
Ahogyan ezekkel a fészekanyag zöldekkel bánnak, az csak az agapornisokra (kivéve a szemgyûrûsök) jellemzõ: a tollazatba tûzve közlekednek velük, ami nagyon mókás látvány.
A farcsíktollak kefeszerû sugarai biztosítják a tapadást, így nem hagyják el a fészekanyagot repülés közben.
A költés páratartalmát úgy is kedvezõen befolyásolhatjuk, ha idõnként néhány csepp meleg vízzel megnedvesítjük a fészek aljára szórt fûrészport. Más vélemények szerint a napfény- és a mozgásszegény elhelyezés az oka a terméketlen fészekaljaknak. És vannak akik a rokontenyésztést hibáztatják.
A hím a nálánál rendszerint zömökebb tojót hajlongásokkal, ide-oda toporogva táncolással próbálja meghódítani. Az igyekezete arra összpontosul, hogy a tojó mögé kerülhessen.
Ez a viszonylag egyszerû násztánc olykor 6—8 percig is eltart. Máskor az érett tojó már néhány másodperc után kimutatja a párzásra való hajlandóságát: lelapul és a szárnyait széttárja.
A párzás viszonylag hosszú ideig tart, s a hím kimerülten szokott lecsúszni a párjáról.
Elõfordul, hogy a nekik felajánlott fészekodú helyett a kalit v. volier sarkában építenek szénából, ágakból fészket, de gyakoribb, hogy a tojók a 4—6 fehér tojást a részükre felajánlott 20x20 cm alapterületû, 25 cm magas, 4 cm-es röpnyílással ellátott odúban (kivétel a termeszvárban fészkelõ narancsfejû törpepapagáj) a maguk építette fészekbe rakják.
Meg kell említeni, hogy a feketefejû és a Fischer-törpepapagáj a többi madárhoz hasonlóan a csõrében hordja a fészekanyagot.
Érdekes, hogy a két módon fészekanyagot hordó fajok keresztezésébõl származó utódok a szabad természetben nem tudnak mit kezdeni a fészekanyaggal. Bedugják a farcsík alá, de a csõrükbõl sem eresztik el. Ez fényes bizonyítéka, hogy VISELKEDÉSMóDOK IS ÁTÖRÖKLÕDHETNEK. És ez egyben magyarázata annak is, hogy bár a fajok areáját Afrikában sokszor csak néhány kilométer választja el, ott mégis, miért NEM KEVEREDNEK.
A második v. a harmadik tojás lerakása után a fészekaljat 21—28 nap alatt keltik ki.
A hím csak a tojó táplálásával vesz részt a költésben, így a kikelt fiatalok az elsõ idõszakban két begyben puhított táplálékhoz jutnak.
30-40 napos korukban hagyják el a fészket, a szülõk még 10—14 napig etetik a kicsiket, de aztán le kell választani a fiatalokat, mert az "õsök" ettõl kezdve üldözik õket.
Az agapornisok 9—10 hónapos korukban nyerik el az öregkori tollazatot és válnak ivaréretté, de csak 1 évnél idõsebb madarakat tarthatunk tenyészérettnek.
Optimális körülmények között — a domesztikáció egyik jeleként — az év bármely szakában költésre bírhatók, és több fészekaljat remélhetünk egyetlen pártól.
Azonban a harmadik fészekalj után tanácsos hosszabb szünetet tartani, mert a tenyészmadarak kimerülnek és gondot okozhat a kicsik felnevelése.
A leállítás egyszerû: el kell venni az odút, meg kell õket fosztani a fészeganyagtól, ill. mérsékelni kell az állati fehérje tartalmú lágyeleséget.

Felhasznált irodalom: Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai, Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon, Thomas Arndt: Lexicon of Parrots
2005.08.16 14:29
Vissza a főlapra