Kékhomlokú aratinga

Teljes oldal frame nélkül


(Thomas Arndt: Lexicon of Parrots)
Rendszertani besorolás:
PAPAGÁJFÉLÉK --- Valódi papagájok --- Ékfarkú papagájok
(PSITTACIDAE --- Psittacinae --- Aratinga)


Egyéb magyar nevek: Kékfejű papagáj

Angol neve: Sharp-tailed Conure

Latin neve: Aratinga acuticaudata
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)

Német neve: Blaukopfsittich

Származási hely: Dél-Amerikában honos madár. Brazíliában a Mato Grossotól délnyugatra, Bolívia keleti részétől Uruguay déli részéig,Argentínában Buenos Aires környékén, illetve a pampákon él.

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 38 cm (szárnyszélessége: 166-188 cm, illetve a nagyobb alfajoknál elérheti a 200 cm-t is!)

Fészkeltetés: Csak néhány adatunk van. Ezek szerint a párokat elkülönítve fészkeltessük átlós fészekdobozban, melynek ajánlott mérete 25 x 40 x 30 cm, 7 cm átmérőjű röpnyílással. A fészekdobozt a volier egy sötétebb sarkában, zavartalan helyen állítsuk fel. Némelyik költőpár a fészekkontrollra érzékeny lehet. Költési időszakuk áprilisban (zárt helyen tartott madár esetében akár már decemberben is) kezdődik.

Tojások száma: 2 - 4

Kotlási idő: 23 nap

Kirepülési idő: 50 nap

Etetés: Napraforgómag, zab, kendermag, kukorica, dió mogyoró, gyümölcsök, zöldségek, lágyeleség. (IV. séma, lásd Tartás idomítás)

Tartás, elhelyezés: Elhelyezésére a szakirodalom 4 x 1 x 2 m-es voliert javasol védőházikóval. Minimálisan 5°C-ot biztosítsunk számára. Kalitkás elhelyezése problémás lehet, mivel a tesméretéhez képest viszonylag nagy szárnyaival igen nagy kalitra van szükség.
Közepesen zajos madár, szeret friss faágakat, fadarabokat rágcsálni. Új helyen kezdetben félénk és ideges lehet, gondozóját csak lassan fogadja el. Beszoktatás után hazai körülmények között jól tartható, nem kényes faj. Más fajokkal költési időszakon kívül jól tartható együtt. Beszédre könnyen tanítható madárként ismerik az egyébként igen szűkös források.


Egyéb tudnivalók: Eredeti élőhelyén általában kisebb csapatokban, nagyobb, néhány száz egyedet számláló falkákban figyelhető meg a költési időszakon kívül. Ezek a csapatok gyakran alkotnak vegyes csapatokat más aratinga fajokkal. Nem túl félénk madár, késő délután viszonylag könyen megközelíthető. Zajos, hangja erős. Röpte gyors és egyenes. Költési időszaka változatos: pl. míg Argentínában december és március, addig Venezuelában február és június közé esik. Fészkét fák üregeibe rakja.

Egyes források kettő mások négy alfajt sorolnak ehhez a fajhoz. Itt mind a négyet megemlítem:

Aratinga a. haemorrhous (Blue-crowned Conure - Blaustirnsittich):
A törzsalaknál nagyobb (37 cm), élőhelye Brazília a Matto Grosso délnyugati része.
Aratinga a. neumanni (Bolivian Blue-crowned Conure- Bolivien-Blaustirnsittich)
A faj legnagyobb méretű alfaja (38 cm). Élőhelye Bolívia.
Aratinga a. koenigi (Venezuelan Blue-crowned Conure - Venezuela-Blaustirnsittich )
Élőhelye: Venezuela északi és Columbia keleti része.
Aratinga a. neoxena (Margarita Conure - Margarita-Blaustirnsittich):
Előhelye: a Boca del Rio terület a Venezuelához tartozó Margarita-szigeten.


Felhasznált irodalom: Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon, Thomas Arndt: Lexicon of Parrots
2007.01.22 08:42
Vissza a főlapra
websas.hu