Téma:Egy kis kakadu emlékére
Készítette:noi64
Dátum:2010.09.10, Péntek 20:27
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Egy kis kakadu e


Szerintem nem egyedi annál, aki állatokat tart, hogy hasonló helyzetben találja magát. Én is voltam már így. Én úgy döntöttem, nem áll jogomban saját érzéseim miatt ilyen nagy fájdalmaknak kitenni az állatot. Nálam friss az emlék, júniusban történt. Gyógyíthatatlan volt, nagyon nagy szenvedések vártak volna rá, ha nem vállalom a felelősséget az elaltattatásáért. Én vállaltam. Nekem nagyon fájt, ő gyorsan túl volt rajta, nem szenvedett, szépen elaludt örökre. Ma is jól alszom, mert tudom, az állat érdekeit ez szolgálta. Tartoztam ennyivel neki az együtt töltött szép évekért.

És ezzel a felismeréssel most jobb Mesinek? Ugyan már. Ki csinálta volna végig, amit ő?
Amúgy, mint azt helyesen felismerte, az egyetlen elfogadható megoldás az elaltatás lett volna. Nem kívánom senkinek, hogy ilyen helyzetben derüljön ki, ő vajon tudja-e egy héten keresztül babusgatni a betegség végstádiumába került, már eszét vesztett madarát.
Ezzel szerintem zárjuk is le ezt a topicot.
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.