Mi az a "kézzel nevelés"


A papagájtenyésztők között egyre inkább bevett fiókanevelési módszert, mikor a kikelt fiókákat nem a szülő, hanem a tenyésztő gondozza, eteti nevezzük kézzel nevelésnek.
Ez a technológia egyidős a madarászattal. A kézzel nevelést a tenyésztők általában három esetben szokták alkalmazni:
  1. Olyan tenyészpár esetében, melyek a kikelt fészekaljat nem gondozzák, a fiókákat nem etetik,
  2. A szaporulat fokozása érdekében. Ebben az esetben kiveszik a kotló madár alól a tojásokat és mesterségesen keltetik ki. A szülőpár ilyen esetekben általában új fészekaljat rak.
  3. Az embert teljesen elfogadó, abszolút "kézszelíd" madarak neveléséhez.

Jelenleg itthon is egyre nagyobb a kézzel nevelt madarakra a kereslet, melyet a tenyésztők igyekeznek is kiszolgálni.

A fiókák esetében döntő jelentőségű, hogy az elválasztás mikor történik meg. Ha az ugyanis a szocializációs időszak előttre esik, akkor a madár általában nem tekinti magát papagájnak, ezért tenyészpárnak alkalmatlan lesz.
A kézzel nevelés komoly feladat. Egy frissen kikelt fiókát 1-2 óránként etetni kell (éjjel-nappal, de ez, ahogy a madár növekszik, ritkítani lehet, sőt kell), megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat kell számára biztosítani. Olyan fióka esetében, melyet soha nem etetett szülő madár, az első etetéseknél un. bélflóra tápot kell adni, mely tartalmaz minden szükséges baktériumot, melyek elengedhetetlenek az emésztéshez. Jelenleg a madarak etetését gyári kész tápszerekkel szokás végezni, mivel ezek pontosan a megfelelő arányban tartalmazzák a fióka számára szükséges tápanyagokat, vitaminokat, ásványi és nyomelemeket.

Magának az etetés technikájának elsajátítása nem nagy feladat, könnyedén megtanulható.

A kézzel nevelés céljáról és eredményéről eltérő vélemények keringenek madártenyésztők és ~tartók között.
Ezért itt végezetül álljon egy idézet a fórumból:

Fórum bejegyzés: KÉZZEL NEVELT PAPAGÁJOK

Úgy érzem, hogy itt némi keveredés van a kézzel nevelés célját és eredményét illetően.

Mint tudjuk, az állatokhoz legkönnyebben élelem útján kerülhetünk közelebb. Ez egyébként az embernél ösztönös viselkedésnek tűnik (nem tudom, hogy valóban az-e), de megfigyelhető a gyerekeknél, hogy ha tehetik mindig ezt a közeledési formát választják a simogatás mellett. Ez persze most nem vág a témába.

Egy fióka számára meghatározó, hogy kitől kapja az élelmet, ezért a kézzel nevelés egy igen jó módszer arra, hogy a madárral a későbbi gazdája szoros kapcsolatot alakítson ki. Véleményem szerint tehát a tenyésztőnek nem feladata az, hogy sokat foglalkozzon a madárral az etetési időn kívül is, de feladata egy kézzel nevelt madár esetén, hogy rábírja és hozzászoktassa a madarat ahhoz, hogy ember eteti, kanálból vagy más módszerrel. Az így nevelt madárral mindenféleképpen könnyebb a kapcsolatalakítás, mint olyan fióka esetében, melyet a szülők neveltek fel.

Kézzel nevelt fióka esetében akkor érünk el igazi sikert, ha még akkor visszük el a tenyésztőtől, amikor még etetni kell. Mi már természetesen - mivel a madárral mi akarunk minél közelebbi viszonyt kialakítani és nem a tenyésztő - a lehetőségeinkhez mérten minél többet tartózkodjunk a madár közelében az etetési időn kívül is. Ne felejtsük el azt sem, hogy a madarak különbséget tesznek ember és ember között, azaz ha a tenyésztőt már elfogadta a madár még nem jelenti ez azt automatikusan, hogy minket is el fog fogadni. Azt el kell érni.

A megoldás ismételten csak a mi kezünkben van: vagy olyan tenyésztőtől vásároljunk kézzel nevelt madarat, akinél a fiókák állandó emberi környezetben vannak (pl. bent tartja a fiókákat a lakásában, olyan helyen ahol állandóan láthatják, hallhatják őt a madarak), illetve aki foglalkozik a madarakkal az etetési időn kívül is (ilyen tenyésztőt nagyon, de nagyon keveset fogunk találni - remélem érthető, hogy mit is akarok ezzel mondani...). Ilyen helyről elvihetjük a madarak már tejesen kifejlődött korában is, de ezt én csak annak javaslom, aki nem tud a madár etetésére időt szakítani (ha viszont nem tud egy esti etetésre sem időt szakítani, akkor vajon minek annak kézzel nevelt, vagy bármilyen madár??). Ha viszont a madarat mi magunk is etetjük kézzel, akkor teljesen mindegy, hogy a tenyésztő az etetési időn kívül mennyit foglalkozott a madárral, a kapcsolatunk mélysége kedvencünkkel csakis rajtunk múlik.

2005.11.03 16:35
Vissza a főlapra