Téma:Fronthatás
Készítette:Don
Dátum:2012.02.10, Péntek 18:51
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: ?


Ha nem a defektes emberi kapcsolataink pótlására akarunk madarat ("családtagként" - még leírni is szörnyű!)akkor nem kell küzdeni a neurózis testi-lelki tüneteivel.
Hogy lehetünk ennyire önzőek??? Aki szereti a madarakat, az nem akar egy egészen más kapcsolatokat, szocializációt, élményeket igénylő vadállatot barát-, társ- vagy gyerekpótlóként tartani. Aztán csodálkozunk, hogy egy tébolyodott, szánalmas, kényszercselekedektől terhelt roncs hintázik a kalitka rácsain? Az emberi ostobaságnak nincs határa?
Nagyon sok jákót láttam, és egyetlen egyet sem az emberpótlékként tartottak közül, amelyik ivarérett korára ne tépné, rágná a tollait. Ugyanígy egyetlen hibás tollazatút sem láttam azon szürkék között, melyek párban élik fogságukat.
EZ NEM ELÉG???

Én sem vagyok büszke arra, hogy 10 évvel ezelőtt nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy testközelből tanulmányozhassam, megélhessem a viselkedését egy olyan értelmes lénynek, aki az emberétől teljesen eltérő evolúciós utat járt be. Ezt már jóvátenni nem tudom, de, hogy valaki újra és újra egyedül tartott jákóban, amazonban, arában, kakaduban gondolkodjon?
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.