Téma:Nimfa, egyedül.
Készítette:Szisza
Dátum:2003.01.15, Szerda 17:40
Címszó:Válasz: Nimfa, egyedül.


Szia Zsuzsa!

Nekem is volt még régebben két nimfapapgájom, akiket ajándékba kaptam egy erdésztől. A fiú az elején nagyon vad volt (állítólag az erdőben fogta be), mindenkire fújt és egyfolytában csípett. A szegény kutya is póruljárt vele, mikor barátkozni akart. A lány ezzel szemben nagyon félt. Ha közelítettünk hozzá hanyat-homlok menekült.

Nagyon sok időre és türelemre volt szükség, hogy a két madárkát megfelelően kézhez tudjuk szoktatni. A fiú annyira megszelidült a végén, hogy akár meg is foghattam, akkor sem csípet meg. Apukámat rajongásig szerette, ha kivettük a vállára ült, folyamatosan bújkált hozzá és nagyon szépen fütyült neki. De még így is előfordultak néha "balesetek". Az idegenekkel szemben azonban továbbra is vad volt, ha valaki nálunk volt vendégségbe, soha nem tudtuk kiengedni, mert általában megtámadta őket. A lánynál sikerült elérnünk azt, hogy ne repüljön el, ha odamegyünk hozzá, azonban soha nem állt rá a kezünkre.

Annak ellenére, hogy ők ketten voltak, sőt volt még egy hullámospapagáj is mellettük, valamint állandóan volt valaki a szobában a családból, így is hangosak voltak. Megtanulták a tűzoltóautó szirénázását utánozni és azt nagyon lelkesen gyakorolták is. Ez nagyon kellemes élmény volt. Persze a mostani NagySándor papagájom hangját még hárman együtt sem tudták túlszárnyalni.

Sok türelemmel és kitartással biztos visszanyeritek a bizalmát.

Vigyázzatok magatokra és a madárkára.

Szilvi
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.