Téma:
Készítette:Csilla
Dátum:2009.12.04, Péntek 8:01
Címszó:Válasz: Jákó viselkedésbeli változás



Csor koppintasok nem mukodnek egy papagajnal!! A madar toled tanul..agresszio, agressziot valt ki. Kezdenem ezzel.

A jakod most megy keresztul az ivar eresen es ilyenkor ugy viselkednek mint egy rebellios tinedzser. Az aggaszto hogy a tollat is elkezdte tepni viszont. Pont most kene hatartalan turelemmel lenni vele szemben es szeretettel banni vele. Tartsd a kaliba kicsit hosszabb ideig de adjal neki jatekokat, kis papir dobozokat amibe finomsagokat rejtesz, kosd le a figyelmet. Hozza kell hogy szoktasd a kalihoz lassan es hosszabb idokre, mert ha a baba jon, ugy sem fogod toleralni a kiszamithatatlansagat, arrol nem is beszelve hogy valoszinuleg feltekeny lesz a csecsemore. Mikor jol elvan a kaliba..dicserd egekig. De azert persze legyen meg a nap az a resze is amikor szabadon lehet a lehetoleg ugyan abban az idoben hogy valami struktura legyen az eleteben. Legyel nyugodt vele mert kisugarzasod, erzelmedet nagyon is erzik, es reagalnak is ra. A vegso esetben vennek neki egy elenkezo nemu jakot, tarsnak. Ketten jobban lekotik egymast..viszont akkor meg lehet hogy a madar tollpor lesz a problema a gyereknel. Ha esetleg tul adsz rajta es ha tutira egy szereto, jakokhoz hozza erto helyre kerul, a helycsere nem fogja megviselni annyira mint gondolnad. Ha nem kerul jo helyre akkor garantaltan tovabb tepkedi majd magat. Egy szonak szaz a vege..ez egy korszak naluk ami nekik is nehez, es a turelem, szeretet, a te reszedrol meg a hatarozottsag amikor neveled meg fogja hozni a vart eredmenyt.



Sziasztok!

Tanácsra lenne szükségem a 2.5 éves jákónkkal kapcsolatban.
Kedvencünk kézzel nevelt példány, tenyésztőjétől hozzánk került. Kisebb problémáktól eltekintve problémamentesen éltünk eddig együtt. Én voltam a kedvenc, a kedvesem inkább megtűrt személy. Azonban változás történt az elmúlt 1-2 hónapban (akkor nem tűnt fel, de most visszagondolva, kb. azóta, mióta teherbe estem). A madár fokozatosan távolodott tőlem, kevésbé ragaszkodóvá vált. Odáig jutottunk, hogy most olyan mintha bántottam volna (néhány csőrkoppintástól eltekintve soha nem volt rá szükség, mert ha rászólok megérti). Simogatni egyáltalán nem tudom, a helyére visszakönyörögni csak csemegékkel sikerül. Néha rámrepül és jól belém csíp. Ráadásul a saját tollát is megtépte.
Elfogadnám, ha változott volna a kapcsolatunk és a kedvesemet részesítené előnyben, de kettejük kapcsolata ugyanolyan maradt (elélnek egymás mellett), igaz őt most kevésbé támadja.

Most a teljes kétségbeesés határán vagyok, mert úgy érzem a madár nem boldog nálunk. Hiszen nincs egy olyan ember, akiben megbízna. Mindezek mellett előre rettegek, hogy mi lesz, ha megszületik a baba.

Tudom, korábban kellett volna gondolkodnunk. Mielőtt egy ilyen érzékeny madarat kezdtünk el tartani. Tisztában vagyok vele, hogy eleve egy vadon élő állat lakásban tartása kegyetlenség. És tudom, hogy ez rajta nem segít.

Sokszor azon gondolkodom, hogy lehet jobb lenne neki, ha eladnánk, vagy elajándékoznánk egy jobban hozzáértőhöz. Bár nálunk nőtt fel, itt ismeri a zajokat, és lehet, hogy egy ilyen lépés még jobban megviselné.

Tanácstalan vagyok.

Kérem, ha valakinek van valami ilyen jellegű tapasztata, vagy valamilyen ötlete, ossza meg velünk.

Előre is köszönöm a hozzászólásokat.

Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.