Fogalomtár: keresztezés, hibridizáció:


eltérő genetikai információkat tartalmazó gemonok részleges v. teljes egyesítése egyetlen szervezetben ill. annak utódaiban.
A valódi sejtmaggal rendelkező (eukariota) szervezetekben a keresztezés egyetlen lehetősége két, genotípusában eltérő ivarsejt egybeolvadása. A leggyakoribb eset, hogy a két eltérő genotípusú ivarsejtet két különálló szülőegyed szolgáltatja.
Az állattenyésztésben nemesítő v. fajtajavító eljárás. Az ilyen célzatú keresztezésnek 5 típusát különböztetik meg: A keresztezésből származó utódot hibridnek nevezzük.
Ha a keresztezést nagyon tágan értelmezzük, akkor már egyetlen tulajdonságban eltérő két egyed párosítása is keresztezés. Tehát hibrid keletkezik, ha egyazon fajta kovácsolt és a kovácsoltság hiányát mutató egyedét összepárosítjuk. Bár a fogalom tisztántartása érdekében helyesebb, ha ez esetben inkább vérfrissítésről beszélünk.
Azt a keresztezést, amelyben a két egymással keresztezett szülői forma egyszer hím, másszor női ivarsejttel vesz részt, reciprok keresztezésnek hívjuk.
A kereszteződőképesség nem feltétlenül jelent keveredőképességet, mert a hibrid gyakran steril, így nem biztosíthat génkicserélődést.
Általában csak azonos nemzetségek tagjai képesek egymással kereszteződni. ( récék)
Közelrokon nemzetségek fajai között képződő "intergenetikus" hibridek esetében taxonómiai problémák vetődhetnek fel.
Sokan az ilyen nemzetségek egyesítésének lehetőségét látják igazolva e hibridekkel, amelyek ha nem sterilek, akkor a faji rang helyett az alfaj v. még alacsonyabb rendű taxon a megfelelő.
A fajtán belüli keresztezés a fajta biológiai értékének (alkalmazkodóképességének, vitalitásának) javítása, ugyanis a fajta klb. eredetű mintáinak keresztezésével kedvező génkombinációk révén fokozható az adaptáló és a termõképesség.
A fajtakeresztezés célja a fajták előnyös tulajdonságainak egyesítése. Nemesítésre felhasználhatjuk a fajkeresztezést is.
A keresztezés a beltenyésztés ellentéte. Az egyszeres keresztezés (single cross) két beltenyésztett törzs keresztezésével előállított hibrid. A klasszikus kétszeres hibrideket a hibridek keresztezésével állítják elő.
Az állattenyésztésben a keresztezés helyett a szoros rokontenyésztéstõl (close-breeding) szoktak eredményt várni, de a rokontenyésztés kétélű fegyver, a gének szerencsétlen találkozása esetében gyors degeneráció lehet a következménye.
A beltenyésztéstõl és a keresztezéstõl — a kettőt céltudatosan használva — együtt várhatunk kedvező eredményeket.
Pl. az ún. diallél keresztezés esetében beltenyésztett származéksorokat keresztezünk. Az ilyen F1 és F2 utódok fenotípusos adataiból ki lehet számítani, hogy melyik keresztezés a legelőnyösebb.
Az e célból végzett keresztezés során keletkezett hibrideket próbahibrideknek nevezzük.
A keresztezések során
javulhat az ellenállóképesség,
növekedhet a termelékenység,
csökken az abnormitások előfordulása,
keletkezhet heterózishatás.
Leszögezhetjük, hogy dr. Szűcs Lajos állítása a keresztezésnél aranyszabályként érvényesül: annál eredményesebb, minél nagyobb számban fordul elő az ősök között kiváló egyed, ill. maguk, a párba állítottak is kifogástalanok.
Mint láthattuk, a tudomány és az állattenyésztés tágabban értelmezi a keresztezést, mint a galambászok v. a díszmadarasok. Utóbbiak keresztezésen két klb. fajhoz tartozó egyed párosítását értik.
Ebben az értelemben viszonylag könnyen keresztezhető
— a kanári csicsörkével, tengeliccel, keresztcsőrűvel, zöldikével,
— a gyöngyösnyakú galamb más Streptopelia fajokkal,
— a Neophema fajok egymással,
— a japáni sirályka bronzpinttyel és láttunk már
— nyársfarkú X gyémántpinty, nyársfarkú x örvösasztrild hibridet is. ( hibrid, sarki sirály, paradicsommadárfélék, Haldane-szabály)



Felhasznált irodalom: Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon
2007.02.10 19:46
Vissza a főlapra
websas.hu