Fogalomtár: rokontenyésztés
az állattenyésztésben elterjedt fogalom, a közeli rokonok, testvérek, szülõk és leszármazottjaik közötti céltudatos párosítást értjük alatta.
Célja az örökletes alap rögzítése, a konszolidáltság növelése, a homozigóta gének számarányának fokozása. Az angol állattenyésztõk alkalmazták elsõként tudatosan a 18. sz. második felében, hogy a nagy értékû tenyészállatok kiváló tulajdonságait rögzítsék.
A rokontenyésztést a törzstenyészetekben folytatták. Rájöttek, hogy a rokontenyésztés nem csak az elõnyös, hanem a hátrányos tulajdonságokat is koncentrálja. S attól kezdve kevés tenyésztési eljárás van, amely nagyobb vitákat kavar, mint ez.
Pedig ma már bizonyított, hogy állatfajonként és hasznosítási irányonként eltérõ a rokontenyésztésre való érzékenység. Pl. a házityúk érzékeny, a lúd kevésbé.
Ha a közös õs a harmadik õsi soron belül található, akkor SZOROS ROKONTENYÉSZTÉSRÕL beszélünk, ha a közös õs távolabbi, akkor van szó BELTENYÉSZTÉSRÕL.
Galambtenyésztésben
1. igen szoros,
2. szoros és
3. mérsékelt rokontenyésztésrõl beszélnek.
Az 1. eset akkor áll fenn, ha szülõ x ivadék; testverek v. féltestvérek; nagyszülõ és unoka lett párba állítva.
Szoros rokontenyésztésrõl a galambászok akkor beszélnek amikor nagyszülõ x unoka v. unokatestvérek vannak párosítva.
Mérsékelt rokontenyésztésnek nevezi dr. Teremi az 5—6. fokú rokonok párosítását.
A rokontenyésztés fokát ki szokták fejezni százalékban (R=rokonsági koefficiens) is, ti., hogy milyen százalékban közös az õs:
testvérek párosításánál 100 %
szülõ utódjával 75 %
nagyszülõ unokájával 62,5 %
mostohatestvérek egymással 50 %
másod unokatestvérek 25 %
dédunoka egy másik dédunokával 12,5 %
Lényegét tekintve leszögezhetjük, hogy a kevésbé öröklõdõ, nem additív tulajdonságok tekintetében a rokontenyésztés következtében depresszióra (leromlásra) számíthatunk.
Csökken a variancia, viszont pl. a postagalamb versenyteljesítményét nézve nagy értéket jóformán csak e módszer révén lehet létrehozni. Sõt, a tapasztalatok szerint a keresztezésekhez is legjobb partnerek a nagyban homozigóta, rokontenyésztett (egyébként kifogástalan, kiváló) egyedek.
Megfigyelések szerint a rokontenyésztés hátrányos következményei: a nemi élet zavarai, a szervezet elfinomodása, az életképesség csökkenése, fokozottabb formában az általános degeneráció. Mértékét a vérszázalékkal, az õsiségi sorok jelzésével és a rokonsági koefficienssel szokták kifejezni.
A belga postagalamb-tenyésztõk eredményei igazolják, hogy hozzáértéssel a rokontenyésztés ragyogó sikerekhez vezethet. Pl. dr. Bourgeois galambcsaládja 1729-tõl beltenyésztett õsöktõl ered.
A tkv-i adatok szerint 130 év alatt 91 egymást követõ párosítás során 68 rokonpárosítás történt. A 23 idegen párosításból származó utódok 15 %-a 7 éves kora elõtt elhullott, míg a rokonpárosításból származóknál ez idõszakot figyelembe véve csak 12 % volt a veszteség.
A rokontenyésztés kifinomultabb változata a vérvonaltenyésztés.
Felhasznált irodalom:
Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon
2007.02.10 19:12
Vissza a főlapra
