Téma:
Készítette:Marcsi
Dátum:2006.09.03, Vasárnap 15:56
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: "háztáji" papagájok:-)))


Hihetetlen ez a honlap,nézzétek meg!
Nekem most épül egy ara röpdém,de boldogabb lennék
ha nálam is így repkedhetnének a Drágáim!

Üdv:Hajni

Sziasztok, mint kezdő papagájos nem tudok túl sok okosságot, de kaptam tavasszal egy 6 hetes nimfát. 2 hét alatt sikerült nagy türelemmel megszelídítenem, annyira, hogy már nem félt tőlem és a kezemből evett. Kényeztettem minden finomsággal, simogattam a fejét, amit nagyon szeretett és ki is követelt magának ha ahhoz volt kedve.Kb 1 hónap kellett ahhoz, hogy teljesen megszelídüljön, és hívásomra odajöjjön hozzám. Egyébként nagyon nehéz volt rávenni bármire, csak azt csinálta amit akart legtöbbször. Sokat volt szabadon a lakásban, aztán már éjszakára sem volt hajlandó vissza menni a helyére. Ha mégis visszatettem erőszakkal, addig rohangált és kiabált, míg meguntam és kiengedtem. De amin csodálkoztam, hogy amikor hívtam, álltalában odaröpült a kezemre. Ha velem akart lenni, akkor pedig a fejemre szállt, és jött velem mindenhová. Ha kifele indultam a szobából akkor vagy kiabált, vagy utánam jött, ha meghallotta a hangomat rögtön csippent egyet. Szóval szerintem nagyon megszerettük egymást kölcsönösen. Aztán egy napon kimentem a lakásból de elfeledkeztem az ajtóról és az én papagájom már jött is utánam, de nem a fejemen landolt, hanem kiabálva röpült pár kört a ház felett és utána eltűnt. Teljesen el voltam kenődve, azt hittem örökre búcsút mondhatok neki. Kiabáltam neki és hol innen, hol onnan hallottam a hangját, de nem került látótávolságba. Végül este feladtam. Másnap reggel mikor kimentem, az én papagájom kiabált nekem, a meggyfáról és első hívásomra a kezemen startolt. Én magam sem hittem, hogy ez igaz lehet. Aztán elkezdtem trenírozni. Kivittem, feltettem a fára és hagytam had mászkáljon kedvére. Nagyon jól érezte magát, felderítette az egész kertet, persze a felügyeletemmel, és ha messzebbre szált rögtön visszahívtam. Viszont amint eltűntem a látóköréből, ő kiabált utánam. Volt olyan hogy magával ragadta a zabadságvágy és elröpült, de estére mindig hazajött és jelezte hogy megérkezett. Egyszer még a szomszédokhoz is odaszállt főttkukoricát enni. Aztán már egyedül is kinn hagyhattam az udvaron mert nem ment el a ház közeléből. Egyszer aztán megtörtént a baj, és örökre eltűnt. Úgyhogy szerintem igazuk van azoknak akik azt mondják, hogy nincsenek felkészülve a veszélyekre ezek a madarak. Hiszen ő is simán odament idegenekhez, kiváncsi volt mindenre, még a kutyám fejére is odaszállt. Most megint van egy nimfám. 2 hete van nálam, már simogatható és kézbe vehető. Sajnos beteg. Ha tudtok segíteni írjatok a másik témára.
Előzmény: Document Link Icon