Téma:Történetek
Készítette:M.Zsófi
Dátum:2005.04.01, Péntek 22:06
Címszó:Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Történetek


Nekem egy fél lábú és nyakon toll nélküli kis nimfám van. Ájándékba kaptam (na jó. fogalmazzunk úgy hogy inkább rám sózták ismerve az állatmániámat)őt meg 3 társát. (kettőt továbbadtam mert gyönyörűek voltak nálam pedig akkor még nem volt hely annyi, mint most.) Társa akit Lórinak hívnak szintén eléggé leamortizált hogy úgy mondjam. Szárnya mindenhogy áll csak úgy nem ahogyan kéne..., tolla nem sok, bóbitája (pár szál) azonban mindig hitelesen égnek mered :-) Mikor elhoztam, Totyit (szerintem nem kell magyaráznom melyikük az) szotyival etettem kézből, elsőre elfogadta, nagyon örültem. Másnap elvittem két társukat, és a két házisárkány ahogy anyukám mondaná a szoba urai lettek, de főleg a kis lábatlanka. Azóta eltelt egy kis idő, nagyon jól összehaverkodtunk, imád a fejemen tanyázni, ha etetek odaszáll(fejemen egyensúlyozva egy madárral lépkedek röpdéből ki-be...) csipkedi a hajam, áldást természetesen nem osztogat! Nagy fülbevalókkal TILOS odamenni hozzá, mert tövestül tépné ki! De szereti a köves gyűrűket is. Etetések végén rituálé a vízosztásnál, hogy odarepül az üveghez vagy tálhoz, mindegy, amiben víz van és inni kér (ha nem jön magától, füttyel szólok neki és egyből "rohan"). Ha végzett, néhány hangos rikáccsal köszöni meg. Újabb barátja is akadt az én két szépségemnek, nevezetesen egy saját tenyésztésű nimfa akit megtartottam (lévén hogy kiállításon ő lett a legszebb nimfa, és egy első helyezettet mégsem adhatok el :-). Ő olyan féltékeny mint a fene, ugyanakkor nagyon kíváncsi is. Totyi a főnök, ha ő a porszívót rágja, fut oda ő is, figyelve engem, hogy vajon mit csinálok, ő még annyire nem kézhezszokott, de jö nő is inni kézhez. Totyi a mestere, tőle tanul. Lórikánál minden másképp van ő nem tud odarepülni így igyekszem odavinni neki a kaját ahol ő van. Egy ellensége volt nimfáimnak, egy kis lutino hullámos. Állandó kergetőzésben voltak. Fura látvány volt :-) Etetés előtt általában hétvégén leülök a szoba közepére egy kis szék mellé ahová a kaját rakom a szabadon lévő 3 nimfának, fütyülök mind a veszedelem és jön Ő. Oda somfordál hozzám és olyan édes dallamokat hangoztat,közben mosolyog és billegeti a fejét, amit persze nekem viszonoznom kell, hogy nézni is csoda! Olyankor ha kedve van csipkedi a számat (no igen. olyankor szomjas) vagy az ujjamat, közben persze fütyülget. Szogott az ajtó előtt lévő függönynek is magyarázni, ami igencsak kihallatszik. Bátyám ment egyik nap fel az emeletre és meghallotta. Elkezdtek beszélgetni. A bátyám, aki csak azt hangoztatja, hogy minek ez a sok madár, leállt és együtt mondták a magukét:-)))
De melegebb éghajlatra is rengetgszer küldte őket el, főleg a törpéket, amikor lerágták a lámpát (még jó hogy nem használok sok lámpát, és nem volt felkapcsolva!) és be nem állt a csőrük miközben szerelte.
Van kisvideóm is a nimfafüttyről, ha tudom felrakom :-) Az előző történetek főszereplője csoda egy madárka!
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.