Tartás, idomítás, etetés
Kattints a kis háromszögekre a fejezetek megnyitásához
Vásárlás:
A madarak elhelyezése:
Ez a fejezet Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai c. könyvében található információkra alapul, az én kiegészítéseimmel.
Az elhelyezésre három lehetőségünk van:
1. Kalitka
2. Röpde (volier)
3. Madárszoba
Ha tehetjük a madarunk méretétől függetlenül szerezzünk be akkora
kalitkát
, amekkorát csak el tudunk helyezni, peresze a józan ész határain belül, hiszen a madár a szoba dísze is lehet jó elhelyezésnél, de pl. egy 1 x 1 x 1 méteres kalitban egyetlen hullámos papagájt elhelyezni nem célszerű. A kalitkák minimális mérete a madarak részletes ismertetésénél található, már amelyikhez tudtam ajánlást szerezni. Ha a madarat kalitban tartjuk, lehetőleg minél többet engedjük ki egy kicsit szabadon repkedni a lakásban. Ha ezt nem tehetjük meg, akkor az ajánlott minimális kalit méretnek minimum a kétszeresét biztosítsuk madarunk számára. Bár a papagájok nagyon jó alkalmazkodási képességekről tesznek tanúbizonyságot, legyen az elsődleges szempont a madarunk jó közérzete. A kalitkák méretei egy madárra vonatkoznak, ha párban tartjuk őket, akkor az eredeti méret négyszeresét ajánljuk.
A kalitka anyaga bármilyen nem rozsdásodó fém (pl. nikkelezett acélhuzal) legyen. A fából készült kalitkát papagájaink szétrághatják. Nem alkalmas továbbá az olajfestékkel, vagy bármilyen más mérgező anyaggal rozsdamentesített kalit sem, mivel ezek az anyagok kapaszkodás közben a madár szervezetébe jutva a pusztulását okozhatják. Praktikus, ha a kalitka kihúzható fiókkal rendelkezik, ezáltal a takarítás lényegesen könnyebb lesz. Ha a kalitka alul 5 - 10 cm-es magasságig körbe van borítva üveggel, vagy műanyaggal, kevesebb szemét hullik ki belőle. A kalit aljára homokot terítsünk. Sokan javasolják még a Zeovitot, ami egy ásványi eredetű madáralom. Ennek szagtalanító hatása kiváló, viszont van egy nagy hibája: bár apró kavicsos formában forgalmazzák, mégis nagyon porzik. A madár repülése közben kavart szél ezt a port felkapja és beteríti az egész szobát, ráadásul ezt a madár is beszippantja, ami nem egészséges, hiszen ha a por a légzsákokba jut, hát onnan már nagyon nehezen távozik.
A kaliton belül legyen etető- és itatóedény, ha lehet, a különféle eleségeknek külön-külön edénye legyen. A kalitokat általában két ugrópálcával forgalmazzák. Ezeket csak akkor hagyjuk meg, ha fából készültek, ha műanyag pálcák, akkor inkább helyettesítsük ezeket megfelelő méretű faágakkal. Az ülőrudak átmérője akkora legyen, hogy a madár azt félig tudja átfogni, ebben az esetben ugyanis a karmai normálisan kopnak. A kalitkának legyen a lakáson belül egy állandó helye, melyet a nap valamely szakában érje a napfény, ne legyen huzatos, füstös helyen. Lehetőleg ne legyen a televízióval szemben, mert bár néhány madár szívesen nézi a televíziót, másokat kifejezetten idegesít a vibrálása. (A madarak szeme egy másodperc alatt jóval több képkockát (50-80) tud elkülöníteni egymástól, mint az ember). Egy egyedül tartott madár ne legyen "nyugodt" helyen, a madarak igénylik a család közelségét. A kalitkát természetesen a nap folyamán áthelyezhetjük, kivihetjük a kertbe, erkélyre, stb. Ha a szabadban helyezzük el, mindig legyen a kalitkában árnyékos rész.
A kalitka mindig legyen négyszög alapterületű, a kerek kalitkák bár szépek, de a madarat nyomasztják. Általában, ha a madár számára megfelelő kalitot keresünk, akkor tartsuk szem előtt a következő szempontokat:
A kalitka legyen legalább olyan széles, hogy a madár akadálytalanul ki tudja nyitni a szárnyait.
Az ugrópálcán ülve a madár kényelmesen elférjen, ha fordul, akkor a kalit rácsába ne akadjon be a farka.
Minél kisebb egy papagáj, annál nagyobb a mozgásigénye. Amazonoktól lefelé ezért már olyan kalitkát válasszunk, melyben két ugrópálca is elfér a fenti követelményeket is szem előtt tartva.
A kalit ajtaja legyen akkora, hogy azon a madár kényelmesen kiférjen.
Általában egy kalit mérete akkor elegendő minimálisan, ha a magassága kétszerese a madár testhosszának, a hossza a háromszorosa, a szélessége pedig a szárnyak fesztávolságánál egy kicsit nagyobb. Néhány kalit méret (Forrás: Dr. Romhányi: A Föld papagájai):
Hullámos papagáj:
50 x 30 x 40 cm
Nimfapapagáj, rozellák, kis-Sándor:
75 x 40 x 50 cm
Nagy Sándor, Pennant:
100 x 60 x 60 cm
Jákó, amazon, kis sárgabóbítás kakadu:
120 x 60 x 80 cm
Nagytestű ara:
100 x 60 x 160 cm
Ezek szeretném hangsúlyozni, hogy a minimális méretek. Kalit méretekre nincs általános szabály (a fenti ajánlás is csak közelítés), mivel minden papagáj külön jellem, ezért egy fajon belül az egyes egyedek mozgásigényében nagy eltérések lehetnek. Az itt ajánlott kalitkákban a madarak már arra legalább lehetőséget kapnak, hogy a szárnyaikkal csapkodjanak egy kicsit.
A
volier
lényegét tekintve egy nagy kalitka. Ez lehet szobai és kerti. A
szobai
volier váza általában vasrúd, oldala drótfonat. Az ajánlott méretaránya 4:2:3 legyen, ebből a szélesség 80 - 100 cm, a többi ennek, illetve a lakás adottságainak függvénye. Az alját úgy képezzük ki, hogy oda homokot teríthessünk. Az ajtaja lehetőleg teljes magasságú legyen, így könnyebb takarítani, valamint a madár sem töri össze a farktollait, ha ki-be jár az ajtón. Célszerű kerekekre szerelni a könnyebb mozgathatóság érdekében.
A
kerti
volier lényegében olyan mint a szobai, csak sokkal nagyobb lehet. Ezeket kettős fallal kell körülvenni, melyek közül a belső fal legyen az erős (2-3 mm átmérőjű) drótfonat, a külső pedig 1mm átmérőjű drótfonatból készüljön. A két fal között legalább 30 cm távolság legyen. Erre azért van szükség, hogy a rágcsálókat, ragadozókat, egyéb állatokat biztonságos távolságban tudjuk a madarainktól. Építésekor figyeljünk arra, hogy a madarainkat az időjárás minden viszontagságától óvnunk kell. Az esőt ugyan a madaraink szeretik, de azért legyen a röpdében fedett rész, mely alá az eső, vagy a tűző nap elől elbújhatnak. A röpdén a szél ne tudjon keresztülfújni, ezért három oldala legyen valamilyen szilárd anyag, és csak a negyedik legyen borítva drótfonattal (ez lehetőleg a déli oldal legyen). Hasznos ha ezen felül még valamilyen egyéb védelemről is gondoskodunk, ilyen pl. a védőházikó, ahová a madarak a vihar, vagy a hideg elől el tudnak bújni. A tető ne legyen teljesen fedett, hanem csak kb. a feléig, kétharmadáig, hogy a madaraink a nyári esőket, napsütést kedvükre élvezhessék. A védőházikót célszerű akkorára tervezni, hogy az esetleg téli szállásként is megfeleljen.
A
madárszoba
egy külön a madarainknak berendezett szoba, melyben azok szabadon vannak. Ez lehetőleg legyen déli fekvésű, hogy minél több fényt kapjon. A legideálisabb, ha ehhez a szobához egy erkély is csatlakozik, ekkor ezt is tegyük a szoba részévé, mint egy kis külső röpdét. Ha ez nem áll a rendelkezésünkre, az ablakot ebben az esetben is alakítsuk át olyanná, hogy az nyáron mindig nyitva lehessen. Az ablakot egyébként belülről drótfonattal kell beborítani, hogy a madaraink ne repüljenek neki, ne tudják kitörni az üveget, stb.
Beszoktatás
A papagáj megszelídítéséhez sok idő és türelem kell. Ha fiatal korában kerül hozzánk könnyebb a dolgunk, míg egy idősebb példánynál lehet, hogy minden türelem kevés. A madarak különbséget tesznek az emberek között, tehát, ha a madár kénytelen gazdát cserélni az komoly megpróbáltatást jelent számára. Ha egy embert már elfogadott a madár, nem biztos, hogy egy másikat is elfogad, ezért felelőtlenül ne vásároljunk madarat.
Egy újonnan beszerzett madár minden bizonnyal bizalmatlan lesz velünk szemben. Nagyon ritka az, hogy rögtön elfogadná az új gazdáját, ez szinte csak a hullámos papagájnál fordul elő. A frissen beszerzett madarat helyezzük minél előbb az új helyére, melyet már érkezése előtt berendeztünk (homokot szórtunk az aljára, friss eleségről, vízről gondoskodtunk, stb), majd hagyjuk egy időre magára, hogy megszokja új környezetét. Nem célszerű viszont a madárnak az első napokban viszonylag nagy, tágas elhelyezést biztosítani, mivel ekkor még meglehetősen rémült az új helytõl, nemigen mer majd a kalitban/volierben mozogni, nem mer majd az etető és az itatóedényekhez közeledni, ami szélsőséges esetben akár végzetes is lehet. Tehát ilyenkor viszonylag szűk elhelyezés javasolt, ahol a vizes és az eleséges edénybe szinte beleüti a csőrét. Később, ha már jobban megszokott, akkor lehet számára tágasabb elhelyezést biztosítani. Hasonlóan jó, vagy jobb megoldás az eredetileg tervezett elhelyezés ideiglenes szűkítése is (pl. dróthálóval leválasztunk egy részt a kalitból/volierből), ekkor ugyanis a madár miután már megszokta az új helyét nem kerül át ismét új helyre (ami újabb stresszhelyzetet eredményez), hanem csak a már megszokott helye bővül. Az első napokban csak enni-inni adjunk neki, de lehetőleg tartózkodjunk minél többet a közelében. Ha nem mutatja a félelem jeleit, akkor már beszélhetünk is hozzá néhány szót. Mikor a madárhoz szólunk a hangunk nyugodt legyen, ez általában nyugtatólag hat rájuk, kis idő múlva az érdeklődés jeleit is mutathatja, esetleg válaszol is nekünk. Tapasztalataim szerint nyugtatólag hathat a halk, lágy zene. Lehetőleg próbáljunk "szertartásokat" kialakítani (pl. köszöntsük a madarat minden alkalommal, mikor közelítünk hozzá), mert a madarak könnyebben szokják meg a rendszeresen ismétlődő dolgokat. Ha a madár már nyugodtan viselkedik a közelünkben, akkor megpróbálhatjuk étellel kínálgatni, ez lehetőleg valami csemege legyen, amit nagyon szeret. Ezt próbáljuk először csak a rácson keresztül adni neki, bár nem biztos, hogy mer majd közelíteni, hiszen itt neki kell kezdeményezni. Ha nem közelít, de nyugodtan viselkedik, akkor próbáljuk meg a kalitkába benyúlva közvetlenül odaadni neki a csemegét. Az első kontaktus nagyon lényeges, ezért erre különösen figyeljünk oda. A kínált eleség legyen viszonylag nagy, hogy a madár azt a kezünkben jól lássa, a közelítést pedig egészen lassan tegyük meg. Ha elfogadta, akkor a kezünket húzzuk vissza, mert szinte biztos, hogy megpróbál eltávolodni. Ha a madár már nyugodt a közelünkben, de azért az eleséget huzamosabb próbálkozás után sem hajlandó elfogadni tőlünk, akkor próbáljuk inkább reggel kínálgatni, mivel az reggel a madarak mindig éhesek. Ha már ismételten elfogadja kezünkből közvetlenül ételt, akkor megpróbálhatjuk botra csábítani (nem kézre!). Ha ott nyugodtan ül, akkor már a bot segítségével kiemelhetjük a helyéről, megengedhetjük neki, hogy egy kicsit felderítse a szobát, stb. Várjuk meg míg a madár közelít hozzánk! Ha ez bekövetkezett, tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Ha madárral foglalkozunk a mozgásunk legyen mindig nyugodt, a hirtelen mozdulat csak káros lehet. A madár bizalma felénk így napról-napra nagyobb lesz. Egy idő után megpróbálhatjuk megérinteni a madarat (pl. kínálgatás után), és lassan megsimogatni a fejét. A madarak nagyon szeretik, ha a tarkójukat vakargatják. Ezután már megpróbálhatjuk nem a botra, hanem kézre csábítani a papagájunkat. Ha a madár kézre ül, akkor elfogadott bennünket. Minden madár külön jellem. A beszoktatásnál, szelídítésnél, mindig figyeljük a madár reakcióit. Ha már egy "lépcsőt" jól vesz a madár, akkor próbálkozzunk a következővel. Ha félénk madárral foglalkozunk, akkor soha ne magasodjunk a madár fölé. A madár minimum szemmagasságban legyen, vagy feljebb. Ne nézzük meredten a madarat, az idegesítheti. Próbáljunk nemtörődöm viselkedést mutatni a foglalkozás közben. Kínálgatás közben pl. nézelődhetünk, vakarózhatunk, ásíthatunk, stb, hogy a madár ne érezze azt, hogy rá figyelünk. A csemege csak "véletlenül" van a kezünkben és - mit ad isten? - éppen felé nyújtottuk. Hozzáérni eleinte ne akarjunk később is csak kínálgatás közben.
Ha a madarunkat kiengedtük a kalitból valószínűleg vissza fog menni magától is. Ne adjunk neki máshol enni, csak a megszokott helyén, így, ha más nem, az éhség vissza fogja csábítani. Ha ezt az időt nem tudjuk kivárni, a szokásos kínálgatással próbálkozhatunk. Ha a madár másik helyiségbe repült át, akkor ott sötétítsünk el, míg a helyén csináljunk több fényt - a madarak szívesebben tartózkodnak a világosabb helyen. A madár megfogására csak a végső esetben szorítkozzunk. Ekkor a nagyobb fajok esetében védekezzünk kesztyűvel a csípése ellen. A megfogásnál akkor járunk el kíméletesen, ha azt határozottan, gyorsan csináljuk.
Tartás
Etetés
A papagájok etetése a
magevő fajok
nál viszonylag egyszerű dolog. Az etetésnél próbáljuk meg elkerülni az egyoldalú táplálást, mivel az hiánybetegségekhez vezethet. Legyen a kapott eleség minél változatosabb.
A madaraknak szükségük van fehérjére, zsírra és szénhidrátra, valamint vitaminokra, ásványi nyomelemekre. Az alaptakarmányként adott magvak többnyire szénhidrátot tartalmaznak. A madarak zsírigénye csekély, fehérjéről általában külön kell gondoskodnunk. A nagyobb testű papagájoknak adott napraforgómag pl. 22% zsírt, 21% szénhidrátot, 16% fehérjét tartalmaz. A kendermagban és a lenmagban a fentinél még 10 százalékkal több zsír van, ezért ezekből csak keveset adjunk. Diót, mogyorót csak mértékkel adjunk, mivel ezeknek igen magas a tápértéke.
Ügyeljünk arra, hogy a magvak egészségesek legyenek. Erről a legkönnyebben a magok csíráztatásával győződhetünk meg: tegyünk a magvakat egy kis tálba, öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje a magokat, majd tegyünk sötét és meleg helyre. 1 - 2 nap után az egészséges magvak csírázása megindul ( a magokon kis fehér csúcsocskák jelennek meg). A csíráztatott magvakat általában a madarak nagyon szeretik, ezért rendszeresen is adhatjuk. Mielőtt azonban a csíráztatott magvakat odaadjuk nekik, mossuk át azokat, majd szárítsuk meg. Csíráztatás közben ajánlott a vizet naponta cserélni.
Magok mellett a madarainknak adjunk gyümölcsöket is. A papagájok minden édes gyümölcsöt szeretnek. Az alma szinte alaptakarmánynak számít, ha mást nem is, azt mindig kapjanak. A csonthéjas magokat tartalmazó gyümölcsöket (pl. cseresznye, meggy) mindig kimagvazva adjuk, mert egyrészt ezek héja ciánt is tartalmaz, másrészt, ha a madár esetleg lenyeli a magot (pl. cseresznyemag), az megakadhat a torkán, vagy máshol az emésztőcsatornában. Adhatunk vastag héjas gyümölcsöket is (narancs, citrom, banán), de ezeket mindig meghámozva.
Zöldeleségnek sárgarépát, salátát, rügyeket, zellerlevelet, spenótot, uborkát, zöldborsót, tyúkhúrt adhatunk. Ezen kívül adhatunk még főtt céklát, sült tököt, főtt burgonyát is. Gyümölcsöt, zöldeleséget csak alaposan átmosva adjunk.
Az ásványi anyagok adásához használhatjuk a szépiát, amely a tintahal mészváza, vagy helyette a műszépiát. Ez mindig legyen a madarak előtt, Ez főleg meszet tartalmaz, ezért az egyéb ásványi anyagok beviteléhez használjuk a kereskedelmi forgalomban kapható készítményeket.
Nagyon fontos a lágyeleség. Ezt ajánlott mindig frissen készíteni, mert - különösen melegben - gyorsan romlik, ezért mindig csak annyit készítsünk belőle, amennyit a madaraink elfogyasztanak. Néhány óra múlva a maradékot távolítsuk el. A lágyeleség készítésekor a lényeg az, hogy állati fehérje valamilyen formában mindig legyen benne.
(Forrás: Dr. Romhányi: A Föld papagájai):
Etetési sémák:
Magok keverési aránya %-ban
I
Hullámos
II
Agapornisok
III
Rozella
IV
Amazon
V
Ara, kakadu
Köles
60
40
25
10
-
Fénymag
30
20
20
10
-
Napraforgómag
-
20
25
40
70
Zab
10
10
20
10
10
Kendermag
-
5
5
5
5
Lenmag
-
5
5
5
-
Búza
-
-
-
5
-
Árpa
-
-
-
5
-
Kukorica
-
-
-
5
10
Dió, mogyoró
-
-
-
5
5
A
lágyevő fajok
etetése (pl. a lórifélék családja) ennél egy kicsit bonyolultabb dolog, hiszen ezek a madarak nem maggal, hanem pl. nektárral virágporral, gyümölcsökkel táplálkoznak. Csőrük a táplálék aprításában nem vesz részt, ezért magvakkal nem etethetők.
Mivel ezek az eleségek gyorsan romlanak, ezért inkább naponta kétszer etessünk, valamint az eleség 2 óránál tovább ne legyen a madár előtt, A tisztaság ezeknél a fajoknál még fontosabb, mint a magevő fajoknál. Az etetőedényt minden alkalom után mossuk el.
2017.01.23 15:34
Vissza a főlapra