Tartás, idomítás, etetés
Kattints a kis háromszögekre a fejezetek megnyitásához
Vásárlás:
A vásárláskor a legfontosabb szempont, hogy a madár egészséges legyen. A beteg madár mind viselkedése, mind külleme alapján általában felismerhető. Természetesen később egy egészségesnek látszó madárról is kiderülhet, hogy valamilyen betegségben szenved mely a vásárlásig rejtve maradt, vagy éppen a vásárlással járó környezetváltozás hozta ki.
Az egészséges papagáj ha nem alszik szinte egy percre sem marad nyugton, nem borzong, nem zihál, tollai simán, rendezetten simulnak a testére, szemmel tartja a környezetét, a változásokra reagál, de nem túl idegesen. Pihenni, aludni szinte mindig egy lábon szoktak. Ha tehetjük, tenyésztőtől vásároljunk, a madárkereskedésekben mindig zsúfolt, szűk helyen vannak a madarak, valamint a kereskedő csak a minimálisan szükséges takarmánnyal eteti a madarakat. Arról nem is beszélve, hogy egyes lelketlen madárkufárok az eladásig folyamatosan gyógyszerezik a madarakat, hogy az náluk biztosan ne múljon ki. Mikor aztán a madár megvételre kerül, a gyógyszer adása megszűnik és az addig rejtve maradt betegség előjön, vagy addigra a gyógyszer roncsolta szét a madár szervezetét. Egy tenyésztő sokkal több információval is szolgálhat, hiszen õ egyedileg is ismerheti a madarait, így szokásairól, igényeiről, speciális tartási feltételeiről lényegesen többet tud mondani. Minden esetben érdeklődjünk, hogy addig mivel etették papagájt, kezdetben ettől ne térjünk el, később is csak fokozatosan álljunk át az általunk kedvezőbbnek tartott eleségre.
Ha még nincs semmilyen tapasztalatunk madártartással kapcsolatban, jobb, ha kisebb termetű madarat vásárolunk( kiváló kezdet a hullámos papagáj), majd már megismerve a papagájtartás alapelveit, beszerezhetünk egy nagyobb madarat. A papagájtartás természetesen nem ördöngösség, de azért nem árt ebben is egy kis gyakorlatra szert tenni.
Fontos még, hogy lehetőleg minél fiatalabb madarat szerezzünk be. A fiatal madarak tollazata általában fakóbb, mint a kifejlett példányoké, a szemük körüli írisz még sötétebb (nem minden fajnál), termete kisebb, a másodlagos nemi bélyegek még nem alakultak ki. A legjobb, ha olyan madarat vásárlunk, amely nem rég vált önellátóvá, vagy esetleg vállalhatjuk azt, hogy a fiókát kézzel neveljük fel, ezt azonban csak tapasztalt papagájkedvelőknek javasoljuk. A fiatal állatok könnyebben szokják meg új helyüket, gazdájukat és könnyebben szelídülnek.
A madarak elhelyezése:
Ez a fejezet Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai c. könyvében található információkra alapul, az én kiegészítéseimmel.
Az elhelyezésre három lehetőségünk van:
1. Kalitka
2. Röpde (volier)
3. Madárszoba
Ha tehetjük a madarunk méretétől függetlenül szerezzünk be akkora
kalitkát
, amekkorát csak el tudunk helyezni, peresze a józan ész határain belül, hiszen a madár a szoba dísze is lehet jó elhelyezésnél, de pl. egy 1 x 1 x 1 méteres kalitban egyetlen hullámos papagájt elhelyezni nem célszerű. A kalitkák minimális mérete a madarak részletes ismertetésénél található, már amelyikhez tudtam ajánlást szerezni. Ha a madarat kalitban tartjuk, lehetőleg minél többet engedjük ki egy kicsit szabadon repkedni a lakásban. Ha ezt nem tehetjük meg, akkor az ajánlott minimális kalit méretnek minimum a kétszeresét biztosítsuk madarunk számára. Bár a papagájok nagyon jó alkalmazkodási képességekről tesznek tanúbizonyságot, legyen az elsődleges szempont a madarunk jó közérzete. A kalitkák méretei egy madárra vonatkoznak, ha párban tartjuk őket, akkor az eredeti méret négyszeresét ajánljuk.
A kalitka anyaga bármilyen nem rozsdásodó fém (pl. nikkelezett acélhuzal) legyen. A fából készült kalitkát papagájaink szétrághatják. Nem alkalmas továbbá az olajfestékkel, vagy bármilyen más mérgező anyaggal rozsdamentesített kalit sem, mivel ezek az anyagok kapaszkodás közben a madár szervezetébe jutva a pusztulását okozhatják. Praktikus, ha a kalitka kihúzható fiókkal rendelkezik, ezáltal a takarítás lényegesen könnyebb lesz. Ha a kalitka alul 5 - 10 cm-es magasságig körbe van borítva üveggel, vagy műanyaggal, kevesebb szemét hullik ki belőle. A kalit aljára homokot terítsünk. Sokan javasolják még a Zeovitot, ami egy ásványi eredetű madáralom. Ennek szagtalanító hatása kiváló, viszont van egy nagy hibája: bár apró kavicsos formában forgalmazzák, mégis nagyon porzik. A madár repülése közben kavart szél ezt a port felkapja és beteríti az egész szobát, ráadásul ezt a madár is beszippantja, ami nem egészséges, hiszen ha a por a légzsákokba jut, hát onnan már nagyon nehezen távozik.
A kaliton belül legyen etető- és itatóedény, ha lehet, a különféle eleségeknek külön-külön edénye legyen. A kalitokat általában két ugrópálcával forgalmazzák. Ezeket csak akkor hagyjuk meg, ha fából készültek, ha műanyag pálcák, akkor inkább helyettesítsük ezeket megfelelő méretű faágakkal. Az ülőrudak átmérője akkora legyen, hogy a madár azt félig tudja átfogni, ebben az esetben ugyanis a karmai normálisan kopnak. A kalitkának legyen a lakáson belül egy állandó helye, melyet a nap valamely szakában érje a napfény, ne legyen huzatos, füstös helyen. Lehetőleg ne legyen a televízióval szemben, mert bár néhány madár szívesen nézi a televíziót, másokat kifejezetten idegesít a vibrálása. (A madarak szeme egy másodperc alatt jóval több képkockát (50-80) tud elkülöníteni egymástól, mint az ember). Egy egyedül tartott madár ne legyen "nyugodt" helyen, a madarak igénylik a család közelségét. A kalitkát természetesen a nap folyamán áthelyezhetjük, kivihetjük a kertbe, erkélyre, stb. Ha a szabadban helyezzük el, mindig legyen a kalitkában árnyékos rész.
A kalitka mindig legyen négyszög alapterületű, a kerek kalitkák bár szépek, de a madarat nyomasztják. Általában, ha a madár számára megfelelő kalitot keresünk, akkor tartsuk szem előtt a következő szempontokat:
A kalitka legyen legalább olyan széles, hogy a madár akadálytalanul ki tudja nyitni a szárnyait.
Az ugrópálcán ülve a madár kényelmesen elférjen, ha fordul, akkor a kalit rácsába ne akadjon be a farka.
Minél kisebb egy papagáj, annál nagyobb a mozgásigénye. Amazonoktól lefelé ezért már olyan kalitkát válasszunk, melyben két ugrópálca is elfér a fenti követelményeket is szem előtt tartva.
A kalit ajtaja legyen akkora, hogy azon a madár kényelmesen kiférjen.
Általában egy kalit mérete akkor elegendő minimálisan, ha a magassága kétszerese a madár testhosszának, a hossza a háromszorosa, a szélessége pedig a szárnyak fesztávolságánál egy kicsit nagyobb. Néhány kalit méret (Forrás: Dr. Romhányi: A Föld papagájai):
Hullámos papagáj:
50 x 30 x 40 cm
Nimfapapagáj, rozellák, kis-Sándor:
75 x 40 x 50 cm
Nagy Sándor, Pennant:
100 x 60 x 60 cm
Jákó, amazon, kis sárgabóbítás kakadu:
120 x 60 x 80 cm
Nagytestű ara:
100 x 60 x 160 cm
Ezek szeretném hangsúlyozni, hogy a minimális méretek. Kalit méretekre nincs általános szabály (a fenti ajánlás is csak közelítés), mivel minden papagáj külön jellem, ezért egy fajon belül az egyes egyedek mozgásigényében nagy eltérések lehetnek. Az itt ajánlott kalitkákban a madarak már arra legalább lehetőséget kapnak, hogy a szárnyaikkal csapkodjanak egy kicsit.
A
volier
lényegét tekintve egy nagy kalitka. Ez lehet szobai és kerti. A
szobai
volier váza általában vasrúd, oldala drótfonat. Az ajánlott méretaránya 4:2:3 legyen, ebből a szélesség 80 - 100 cm, a többi ennek, illetve a lakás adottságainak függvénye. Az alját úgy képezzük ki, hogy oda homokot teríthessünk. Az ajtaja lehetőleg teljes magasságú legyen, így könnyebb takarítani, valamint a madár sem töri össze a farktollait, ha ki-be jár az ajtón. Célszerű kerekekre szerelni a könnyebb mozgathatóság érdekében.
A
kerti
volier lényegében olyan mint a szobai, csak sokkal nagyobb lehet. Ezeket kettős fallal kell körülvenni, melyek közül a belső fal legyen az erős (2-3 mm átmérőjű) drótfonat, a külső pedig 1mm átmérőjű drótfonatból készüljön. A két fal között legalább 30 cm távolság legyen. Erre azért van szükség, hogy a rágcsálókat, ragadozókat, egyéb állatokat biztonságos távolságban tudjuk a madarainktól. Építésekor figyeljünk arra, hogy a madarainkat az időjárás minden viszontagságától óvnunk kell. Az esőt ugyan a madaraink szeretik, de azért legyen a röpdében fedett rész, mely alá az eső, vagy a tűző nap elől elbújhatnak. A röpdén a szél ne tudjon keresztülfújni, ezért három oldala legyen valamilyen szilárd anyag, és csak a negyedik legyen borítva drótfonattal (ez lehetőleg a déli oldal legyen). Hasznos ha ezen felül még valamilyen egyéb védelemről is gondoskodunk, ilyen pl. a védőházikó, ahová a madarak a vihar, vagy a hideg elől el tudnak bújni. A tető ne legyen teljesen fedett, hanem csak kb. a feléig, kétharmadáig, hogy a madaraink a nyári esőket, napsütést kedvükre élvezhessék. A védőházikót célszerű akkorára tervezni, hogy az esetleg téli szállásként is megfeleljen.
A
madárszoba
egy külön a madarainknak berendezett szoba, melyben azok szabadon vannak. Ez lehetőleg legyen déli fekvésű, hogy minél több fényt kapjon. A legideálisabb, ha ehhez a szobához egy erkély is csatlakozik, ekkor ezt is tegyük a szoba részévé, mint egy kis külső röpdét. Ha ez nem áll a rendelkezésünkre, az ablakot ebben az esetben is alakítsuk át olyanná, hogy az nyáron mindig nyitva lehessen. Az ablakot egyébként belülről drótfonattal kell beborítani, hogy a madaraink ne repüljenek neki, ne tudják kitörni az üveget, stb.
Beszoktatás
Tartás
Etetés
2017.01.23 15:34
Vissza a főlapra