Tartás, idomítás, etetés
Kattints a kis háromszögekre a fejezetek megnyitásához
Vásárlás:
A vásárláskor a legfontosabb szempont, hogy a madár egészséges legyen. A beteg madár mind viselkedése, mind külleme alapján általában felismerhető. Természetesen később egy egészségesnek látszó madárról is kiderülhet, hogy valamilyen betegségben szenved mely a vásárlásig rejtve maradt, vagy éppen a vásárlással járó környezetváltozás hozta ki.
Az egészséges papagáj ha nem alszik szinte egy percre sem marad nyugton, nem borzong, nem zihál, tollai simán, rendezetten simulnak a testére, szemmel tartja a környezetét, a változásokra reagál, de nem túl idegesen. Pihenni, aludni szinte mindig egy lábon szoktak. Ha tehetjük, tenyésztőtől vásároljunk, a madárkereskedésekben mindig zsúfolt, szűk helyen vannak a madarak, valamint a kereskedő csak a minimálisan szükséges takarmánnyal eteti a madarakat. Arról nem is beszélve, hogy egyes lelketlen madárkufárok az eladásig folyamatosan gyógyszerezik a madarakat, hogy az náluk biztosan ne múljon ki. Mikor aztán a madár megvételre kerül, a gyógyszer adása megszűnik és az addig rejtve maradt betegség előjön, vagy addigra a gyógyszer roncsolta szét a madár szervezetét. Egy tenyésztő sokkal több információval is szolgálhat, hiszen õ egyedileg is ismerheti a madarait, így szokásairól, igényeiről, speciális tartási feltételeiről lényegesen többet tud mondani. Minden esetben érdeklődjünk, hogy addig mivel etették papagájt, kezdetben ettől ne térjünk el, később is csak fokozatosan álljunk át az általunk kedvezőbbnek tartott eleségre.
Ha még nincs semmilyen tapasztalatunk madártartással kapcsolatban, jobb, ha kisebb termetű madarat vásárolunk( kiváló kezdet a hullámos papagáj), majd már megismerve a papagájtartás alapelveit, beszerezhetünk egy nagyobb madarat. A papagájtartás természetesen nem ördöngösség, de azért nem árt ebben is egy kis gyakorlatra szert tenni.
Fontos még, hogy lehetőleg minél fiatalabb madarat szerezzünk be. A fiatal madarak tollazata általában fakóbb, mint a kifejlett példányoké, a szemük körüli írisz még sötétebb (nem minden fajnál), termete kisebb, a másodlagos nemi bélyegek még nem alakultak ki. A legjobb, ha olyan madarat vásárlunk, amely nem rég vált önellátóvá, vagy esetleg vállalhatjuk azt, hogy a fiókát kézzel neveljük fel, ezt azonban csak tapasztalt papagájkedvelőknek javasoljuk. A fiatal állatok könnyebben szokják meg új helyüket, gazdájukat és könnyebben szelídülnek.
A madarak elhelyezése:
Beszoktatás
A papagáj megszelídítéséhez sok idő és türelem kell. Ha fiatal korában kerül hozzánk könnyebb a dolgunk, míg egy idősebb példánynál lehet, hogy minden türelem kevés. A madarak különbséget tesznek az emberek között, tehát, ha a madár kénytelen gazdát cserélni az komoly megpróbáltatást jelent számára. Ha egy embert már elfogadott a madár, nem biztos, hogy egy másikat is elfogad, ezért felelőtlenül ne vásároljunk madarat.
Egy újonnan beszerzett madár minden bizonnyal bizalmatlan lesz velünk szemben. Nagyon ritka az, hogy rögtön elfogadná az új gazdáját, ez szinte csak a hullámos papagájnál fordul elő. A frissen beszerzett madarat helyezzük minél előbb az új helyére, melyet már érkezése előtt berendeztünk (homokot szórtunk az aljára, friss eleségről, vízről gondoskodtunk, stb), majd hagyjuk egy időre magára, hogy megszokja új környezetét. Nem célszerű viszont a madárnak az első napokban viszonylag nagy, tágas elhelyezést biztosítani, mivel ekkor még meglehetősen rémült az új helytõl, nemigen mer majd a kalitban/volierben mozogni, nem mer majd az etető és az itatóedényekhez közeledni, ami szélsőséges esetben akár végzetes is lehet. Tehát ilyenkor viszonylag szűk elhelyezés javasolt, ahol a vizes és az eleséges edénybe szinte beleüti a csőrét. Később, ha már jobban megszokott, akkor lehet számára tágasabb elhelyezést biztosítani. Hasonlóan jó, vagy jobb megoldás az eredetileg tervezett elhelyezés ideiglenes szűkítése is (pl. dróthálóval leválasztunk egy részt a kalitból/volierből), ekkor ugyanis a madár miután már megszokta az új helyét nem kerül át ismét új helyre (ami újabb stresszhelyzetet eredményez), hanem csak a már megszokott helye bővül. Az első napokban csak enni-inni adjunk neki, de lehetőleg tartózkodjunk minél többet a közelében. Ha nem mutatja a félelem jeleit, akkor már beszélhetünk is hozzá néhány szót. Mikor a madárhoz szólunk a hangunk nyugodt legyen, ez általában nyugtatólag hat rájuk, kis idő múlva az érdeklődés jeleit is mutathatja, esetleg válaszol is nekünk. Tapasztalataim szerint nyugtatólag hathat a halk, lágy zene. Lehetőleg próbáljunk "szertartásokat" kialakítani (pl. köszöntsük a madarat minden alkalommal, mikor közelítünk hozzá), mert a madarak könnyebben szokják meg a rendszeresen ismétlődő dolgokat. Ha a madár már nyugodtan viselkedik a közelünkben, akkor megpróbálhatjuk étellel kínálgatni, ez lehetőleg valami csemege legyen, amit nagyon szeret. Ezt próbáljuk először csak a rácson keresztül adni neki, bár nem biztos, hogy mer majd közelíteni, hiszen itt neki kell kezdeményezni. Ha nem közelít, de nyugodtan viselkedik, akkor próbáljuk meg a kalitkába benyúlva közvetlenül odaadni neki a csemegét. Az első kontaktus nagyon lényeges, ezért erre különösen figyeljünk oda. A kínált eleség legyen viszonylag nagy, hogy a madár azt a kezünkben jól lássa, a közelítést pedig egészen lassan tegyük meg. Ha elfogadta, akkor a kezünket húzzuk vissza, mert szinte biztos, hogy megpróbál eltávolodni. Ha a madár már nyugodt a közelünkben, de azért az eleséget huzamosabb próbálkozás után sem hajlandó elfogadni tőlünk, akkor próbáljuk inkább reggel kínálgatni, mivel az reggel a madarak mindig éhesek. Ha már ismételten elfogadja kezünkből közvetlenül ételt, akkor megpróbálhatjuk botra csábítani (nem kézre!). Ha ott nyugodtan ül, akkor már a bot segítségével kiemelhetjük a helyéről, megengedhetjük neki, hogy egy kicsit felderítse a szobát, stb. Várjuk meg míg a madár közelít hozzánk! Ha ez bekövetkezett, tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Ha madárral foglalkozunk a mozgásunk legyen mindig nyugodt, a hirtelen mozdulat csak káros lehet. A madár bizalma felénk így napról-napra nagyobb lesz. Egy idő után megpróbálhatjuk megérinteni a madarat (pl. kínálgatás után), és lassan megsimogatni a fejét. A madarak nagyon szeretik, ha a tarkójukat vakargatják. Ezután már megpróbálhatjuk nem a botra, hanem kézre csábítani a papagájunkat. Ha a madár kézre ül, akkor elfogadott bennünket. Minden madár külön jellem. A beszoktatásnál, szelídítésnél, mindig figyeljük a madár reakcióit. Ha már egy "lépcsőt" jól vesz a madár, akkor próbálkozzunk a következővel. Ha félénk madárral foglalkozunk, akkor soha ne magasodjunk a madár fölé. A madár minimum szemmagasságban legyen, vagy feljebb. Ne nézzük meredten a madarat, az idegesítheti. Próbáljunk nemtörődöm viselkedést mutatni a foglalkozás közben. Kínálgatás közben pl. nézelődhetünk, vakarózhatunk, ásíthatunk, stb, hogy a madár ne érezze azt, hogy rá figyelünk. A csemege csak "véletlenül" van a kezünkben és - mit ad isten? - éppen felé nyújtottuk. Hozzáérni eleinte ne akarjunk később is csak kínálgatás közben.
Ha a madarunkat kiengedtük a kalitból valószínűleg vissza fog menni magától is. Ne adjunk neki máshol enni, csak a megszokott helyén, így, ha más nem, az éhség vissza fogja csábítani. Ha ezt az időt nem tudjuk kivárni, a szokásos kínálgatással próbálkozhatunk. Ha a madár másik helyiségbe repült át, akkor ott sötétítsünk el, míg a helyén csináljunk több fényt - a madarak szívesebben tartózkodnak a világosabb helyen. A madár megfogására csak a végső esetben szorítkozzunk. Ekkor a nagyobb fajok esetében védekezzünk kesztyűvel a csípése ellen. A megfogásnál akkor járunk el kíméletesen, ha azt határozottan, gyorsan csináljuk.
Tartás
Az egyedül tartott madár sok odafigyelést, törődést igényel, mert ha ezt nem kapja meg, akkor unatkozni, fog és mindenféle - általában nem kívánt - pótcselekvésekbe menekülhet. Ezért a madarunk szórakoztatásáról nekünk kell gondoskodnunk. Ezt rendszeres foglalkozással és játékokkal érhetjük el. Sokan ellene vannak a papagájjátékoknak, nekem az a tapasztalatom, hogy a párban tartott madarak is szívesen játszanak, hát még a magányosan tartott madár. A játékoknál persze tartsunk be azért egy ésszerű határt, pl. ennyire telezsúfolni egy kalitkát nem ajánlott (itt már csak a madárnak nem jutott hely :-) :
A játékoknál fokozottan figyeljünk arra, hogy a madarunk testi épségét, egészségét ne veszélyeztesse. Nagyszerű játékszer pl. a hinta, azt szinte minden madár szereti, de a fenti képről is elleshetünk egy-két ötletet. Kisebb madarak számára a szakboltokban kapható papagájjátékok kiváló szórakozást nyújthatnak (tükör, csengő, labda, stb), a nagyobb fajok remekül elszórakoznak pl. krómozott láncokkal, erős kötelekkel. A fenti volier mellesleg egy ara számára elég nagy, ha rendszeresen ki van engedve. A volier tetején ülőfát láthatunk, amit a madarak nagyon kedvelnek, az arák szinte el sem mozdulnak innen, úgyhogy ajánlott oda is etető- és itatóedényt felszerelni.
A papagájjátékok csak arra valók, hogy a madár akkor is el tudja magát foglalni, ha éppen nem érünk rá vele foglalkozni. Az egyedül tartott madár számára nagyon fontos a rendszeres foglalkozás. A foglalkozás lényegében már a beszoktatáskor kezdődik, egyik lényeges eleme a kézből etetés. Foglalkozni, játszani csak teljesen kézhez szokott madárral lehet. Foglalkozás közben esetleg kisebb mutatványokat is megtaníthatunk a madarunknak, vagy beszédre is taníthatjuk. Idomításnál ne feledkezzünk meg arról, hogy a madarak nem hagyják magukat kényszeríteni, tehát erővel semmit nem érünk el náluk (ellentétben pl. a kutyákkal), sőt az egész addigi munkánk veszhet oda, ha megpróbálunk erőszakot alkalmazni. Arról nem is beszélve, hogy a foglalkozásra azért van szükség, hogy a madarunk jól érezze magát (No meg persze mi is), tehát a foglalkozás legyen minél játékosabb. Erre általános szabályt nem lehet felállítani, a játékok maguktól fognak kialakulni köztünk és a papagájunk között. Ez könnyebben fog menni, mint az gondolnánk, hiszen a papagájok nagyon szeretnek játszani, és legalább olyan találékonyak ezen a téren, mint mi. A beszédre tanítás viszonylag egyszerű dolog: A megtanítani kívánt szót addig ismételgessük a papagájunk előtt, amíg az utánozni nem kezdi. Ezt lehetőleg mindig úgy csináljuk, hogy a madár érezze azt, hogy ez most neki szól. (ültessük pl. a kezünkre és emeljük közel a szánkhoz). Mikor már egy szót jól ismétel meg, akkor próbálhatunk neki új szavakat tanítani, mindig egyenként és a régieket is ismételgetve. Ezzel a módszerrel egész mondatokat is megtaníthatunk a madarunknak.
A madarainknak rendszeresen biztosítsunk fürdési lehetőséget. Ezt sokan kihagyják, pedig a madarak igénylik, szeretik a fürdőzést. Ha a madarunk magától nem fürdik, a permetezést attól még szívesen fogadja. A permetezést a szobanövényekhez használt permetezővel, langyos vízzel végezzük. A permetet állítsuk egészen finomra, porszerűre. Permetezés közben a szórófejet ne közvetlenül a madárra, hanem fölé irányítsuk, így a víz a madarat természetes úton éri és az egészen félénk madarak sem ijednek meg. Ajánlott hetente kétszer - háromszor permetezni, de naponta is megtehetjük. A madár tollazatát ne áztassuk teljesen át, mert megfázhat. Ha a madaraink megszokták, később már örömmel veszik a rendszeres fürdőzést. Úgy tűnik, hogy a rendszeresen fürdőző madarak közül kevesebb a tolltépdesős madár.
A madarak tartásánál alapkövetelmény a tisztaság, ezért madaraink kalitjait naponta takarítsuk. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor is törekedjünk a minél gyakoribb takarításra. A rendszeres takarításon kívül havonta, kéthavonta nem árt valamilyen fertőtlenítőszerrel lemosni a kalitkát. (Ez persze igaz volierre, madárszobára is). Ilyenkor az ülőrudakat, játékokat, stb. se hagyjuk ki.
Madaraink számára különböző etető és itatóedényeket szerezhetünk be, de készíthetünk házilag is. A kisebb fajok esetében megfelel a műanyagból készült edény, de a nagyobb fajoknál már fémből készült edényekről kell gondoskodnunk, mert a műanyagot a madár szétszedi, összeroppantja. Az etető és itatóedénynél szintén fontos szempont, hogy a madarunk egészségét ne veszélyeztesse (nem rozsdásodó, mérgező anyagot nem tartalmazó, könnyen tisztítható, stb). Mivel általában a főeleséget egy nap egyszer szoktuk a madarainknak adni, ezért az etető és az itatóedény legyen akkora, hogy a madaraink egy napi szükségletét fedezze. Lehetőleg a különböző eleségeknek külön-külön etetőedényt biztosítsunk (tehát külön a mageleségnek, és külön a lágy- és gyümölcseleségnek). A lágyeleséges edényt minden etetésnél mossuk el, a mageleségest elegendő hetente egyszer. Minden nap kapjanak a madarak friss vizet. Kisebb fajokhoz lehet kapni önetetőket, ezek nagyon praktikusak, hiszen ezekbe akár 2 - 3 napi eleség is belefér.
Sokan úgy tartják, hogy a madarat csak akkor engedjük szabadon a szobában, ha mi is ott vagyunk vele, mert így a szabadságot mindig velünk kapcsolja össze. Nálam a hullámos papagájaim állandóan kijárhattak a kalitkájukból, csupán éjszakára zártam be őket, és nem tapasztaltam semmi hátrányát a dolognak. Ha így döntünk, akkor persze "madárbiztossá" kell tennünk a szobát: el kell pakolnunk minden olyan tárgyat, amivel megsértheti magát, illetve azokat, amelyekben nem szeretnénk, ha kárt tenne. Meg kell szüntetnünk az összes lehetséges veszélyforrást, valamint készüljünk fel arra, hogy a papagáj esetleg kárt tehet a bútorainkban, vagy egyéb tárgyainkban. Ha a madár szabadon van a szobában, ablak, ajtó legyen becsukva, függöny behúzva. Lehetőségeink szerint legyen a madarunk minél többet szabadon.
Etetés
2017.01.23 15:34
Vissza a főlapra